Az északi kikötőváros egy éve, a Kurszk tengeralattjáró tragédiája kapcsán került a reflektorfénybe. Az élet valóban megy tovább. Sem itt, sem pedig a Vigyjajevói katonai támaszponton nem változott semmi. A fizetések ugyanúgy siralmasak és a bázis is tovább pusztul a pénztelenségtől. A 118 tengerész hozzátartozói hiába kapták meg az államtól a 720 ezer rubeles (egy dollár = huszonkilenc rubel) fájdalomdíjat, a sebeket ez sem gyógyíthatja be. Mára egytől egyig elköltöztek a garnizonból, másutt, például Kurszkban kaptak lakást. Erre a napra, az évfordulóra azonban visszatértek. Emlékezni férjükre, fiúkra. Ők még reménykednek abban, hogy kiderül végre az igazság, s hogy szeptember 20. után méltóképpen eltemethetik halottaikat. Valentyina Sztarozelcova például a 24 évesen odaveszett fiát, Gyimát, akit azért küldött az északi flottához, hogy véletlenül se kerüljön Csecsenföldre. Hát ez lett belőle!
Pedig kevés nyomasztóbb és embert próbálóbb feladat van annál, mint tengeralattjárón teljesíteni szolgálatot. Néhány héttel a tragédia után, még az események hatása alatt alkalmam volt egy, a Kurszknál jóval kisebb osztályú lengyel hajón megtapasztalni mindezt. Megdöbbentő élmény. Szinte centiméterre kijelölt mindenki helye, még vécére is csak meghatározott rendben lehet menni. Ilyen körülmények között 50-100 méterre a víz alatt, rakétákkal összezárva még fokozottabb a veszély, ha például folyik a hajtóanyag, nincs pénz karbantartásra, modernizálásra. A Kurszk legénysége ilyen helyezetben is hősiesen szolgálta a hazáját, és nagyon jól tudta, hogy egymásra vannak utalva. Talán azt is, hogy a kelleténél jobban ki vannak szolgáltatva a sorsnak. Bizonyíték erre Kolesznyikov hadnagy élete utolsó perceiben írt levele, és Popov admirális férfias könnyei is az eddig kiemelt tengerészek temetésén. A halottakat már semmi, senki sem adhatja vissza, az újabb katasztrófákat talán azonban meg lehet akadályozni. Ehhez azonban, ha már a sebeket feltépik, önvizsgálatot is kellene tartani. A kiemelés médiashow-ját ezzel is össze lehetne kötni. Első lépésként talán az is kiderülhetne, valójában mi okozta a balesetet. Ütközés, akna, robbanás, avagy csupán a tragikus pénztelenség.
A Kurszk esete jelzés egész Oroszország számára. A szerencsételenség ugyanis nemcsak a hadseregben uralkodó, immár az egész országot – sokszor még a környezőket is – veszélyeztető állapotokra figyelmeztet, de a közművektől a repülésig mindenütt fenyegető technogén jellegű katasztrófákra. Hisz már nem csupán Oroszország presztízséről, ennél többről van szó. Egy ország működőképességéről, a XXI. századhoz igazításáról, amelyhez ugyanúgy elengedhetetlen az ember megbecsülése, mint az állam „összeszedése”. Talán még nem késő!
Harcosok órája
Harcolni kell az igazságért és a hazugság ellen – Kövesse nálunk élőben!
