Az ő XX. századuk

Sajnálom, ha rágondolok, hogy e művem főeredménye, tudniillik, hogy az ember valami alacsony szervezetű alaktól származott le, sokak előtt visszataszító lesz. De alig kételkedhetünk benne, hogy barbároktól származtunk. Sohasem felejtem el azt a megdöbbenést, melyet akkor éreztem, mikor egy vad és szakadozott parton először láttam egy csapat fuegóit (tűzföldit), mert az volt az első gondolat, mely egyszerre átvillant az agyamon, hogy – ilyenek voltak a mi őseink.

Ezek az emberek teljesen meztelenek voltak, festékkel bemázolva, hosszú hajuk összekuszálva, szájuk tajtékzott az izgatottságtól, arckifejezésük vad, megdöbbent és bizalmatlan volt... Aki látott már vadembert a saját szülőföldjén, az nem nagyon fogja szégyenleni magát, ha el kell ismernie, hogy valami alacsony teremtménynek a vére folyik az ereiben. Én a magam részéről éppoly szívesen származnék le attól a hős kis majomtól, amely megtámadta félelmes ellenségét, csak hogy az ápolója életét megmentse, vagy attól az öreg baboontól (pávián), amelyik lejött a hegyekről, s diadalmasan vitte el kis pajtását a meglepett kutyacsapatból – mint attól a vadembertől, aki gyönyörködik az ellenségei megkínzásában, véres áldozatokat mutat be...

Meg lehet bocsátani, ha az embert némi büszkeséggel tölti el, hogy a szerves világ lépcsőzetének legmagasabb fokára emelkedett; és az a tény, hogy emelkedett idáig, nem pedig eredetileg helyeztetett ide, reményt nyújthat arra, hogy a távol jövőben még magasabb hivatást fog elérni. Különben minket itt nem érdekelnek a remények vagy félelmek, csak az igazság, amennyire azt értelmünkkel kihámozhatjuk; és én a bizonyságokat a legjobb képességem szerint közöltem. De előttem úgy látszik, el kell ismernünk, hogy az ember minden nemes tulajdonságával, a lealázottak iránti szimpátiájával; nemcsak az emberre, hanem a legalsóbb élő teremtményekre is kiterjedő jó akaratával; a naprendszer mozgásaiba és szerkezetébe is behatoló isteni értelmével – mindeme fényes képességekkel – testi alkatában még ott viseli alacsony eredetének kitörülhetetlen bélyegét.

(Charles Darwin: Az ember származása és az ivari kiválás. Athenaeum, Budapest, 1910, p. 336–337.)