Összességében évi százmillió forintos kárt okoznak azzal, hogy megcsonkítják a szökőkutakat, összetörik a lámpákat, gyökerestől kiszedik a növényeket, a főutak mellől kivágják a fákat, vagy a bronzszobrokat nyesik meg. A rendőrség nem tud mit tenni: a razziák általában sikertelenek.
Kevés park van Budapesten, a fenntartóknak azonban még ezzel a kevéssel is sok gondja van. Azon túl, hogy a füvet rendszeresen nyírják, a szemét összegyűjtéséről, elszállításáról is gondoskodni kell, ráadásul a rongálók havi gyakorisággal leszakítják, szétrugdossák a padokat, a – gyakran műemléki védelem alatt álló – szobrokat összefújják, rosszabb esetben megcsonkítják.
Mindeközben a főváros beépítésével, a különböző lobbiérdekek miatt a zöldfelület rohamosan csökken városszerte. Endrédy István (MKDSZ), a Fővárosi Közgyűlés városképért felelős bizottságának elnöke szerint egy európai nagyvárosban átlagban 740 négyzetméter zöldfelület jut száz lakosra. Ez az érték nálunk a felét sem éri el: 330 négyzetméter/száz lakos körül van.
– A városlakók esélyei egyre csökkennek, hogy ki ülhessenek egy fa alá, vagy egy zöld elválasztósávba – véli Endrédy. Ez azért is döbbenetes, mert a múlt század elején Budapest Európa egyik legparkosítottabb fővárosa volt. – Közegészségügyi szempontok miatt is elkerülhetetlen új parkok létesítése, amire tíz éve nem került sor – teszi hozzá a szakember.
A Fővárosi Közgyűlés 1997-ben elfogadta egy új park építésének tervét, amely 2000-re készült volna el. Még a közterület helyét sem jelölték ki azóta. Az Üllői út és a Ferenc körút sarkán – az Iparművészeti Múzeum homlokzati részének oldalában – kialakított minipark évek óta vár felújításra. A Fővárosi Közgyűlés 1999 februárjában fogadta el a rekonstrukciós határozatot, míg a tényleges felújítást tartalmazó beruházási alapot csak 2000 októberében szentesítették. Ha egy alapokmány előkészítése ennyi időbe telik, kérdés, a tényleges munkákra mennyit kell várni. – A szándék hiányát érzem a háttérben, és nem pénzhiányt. Ha egy város vezetése szereti és fontosnak tartja a zöld környezetet, meg is valósítja szándékát – szögezi le a szakember.
A jelenlegi hozzáállásra jó példa a Városháza harmadik udvara, ahol a városvezetés lebontotta az ottani épületeket, hogy mélygarázst és fogadóirodát építsen a helyébe. A területet átmenetileg parkosítani lehetne. Esőzéskor a kopár, romos udvar „kacsaúsztatóvá” alakul át, a vizet tetemes összegért kell szivattyúztatni. – Ezt az állapotot még egy igényesebb gyárudvaron sem tűrnék el – summázza Endrédy.
A fővárosi ellenzék élesen bírálja Budapest környezetvédelmi politikáját: Endrédy szerint borzasztóan kevés az a 3,2 milliárd forint, amelyet a főváros négy év alatt fordítana parkfejlesztésre.
Az MSZP–SZDSZ többségű közgyűlés hétéves zöldfelület-fejlesztési programja keretében 2005-ig ennyit szán a parkok rendbetételére. A legnagyobb beruházás a negyvenezer négyzetméteres Orczy park kialakítása lesz, ami egymilliárdba kerülne. A Csepel-sziget északi részén pedig 2002-től egy Városliget nagyságú park építését is elkezdik. A főváros nyolc további parkját felújítják, játszótereket hoznak rendbe, és öt úton – köztük az Andrássyn – a fasorokat is felfrissítik, kipótolják, mert nemcsak a nagy parkok vannak a fővárosi önkormányzat kezében, hanem például a belvárosi zöldterületek is.
Visznek szobrot, virágot
A legnagyobb parkok fenntartása a fővárosi önkormányzatnak évi 300 millió forintba kerül. A minőségi fenntartáshoz 800-900 millió kellene. Egy akkora park rendbehozatala, mint a Városliget – fatelepítés, gyepcsere, őrzés, útszakaszok kövezése – 2,5-3 milliárd forintot is kitenne. Csak a karbantartásra évi 40-50 millió forint jut. Ez jórészt pótlásokra, a rongálások kijavítására megy el. – Számítások szerint egy négyzetméternyi zöldre 200 forint jut – állapítja meg Endrédy István.
Kétfajta vandalizmus létezik: az egyik, amikor az anyagáért visznek el valamit a parkból. Ennél dühítőbb és érthetetlenebb, ha csupán a pusztítás kedvéért törik le mondjuk egy szökőkút díszét. Ez történt tavaly, amikor lefűrészelték a városligeti szökőkút egyik faragott kőhattyúját – mondja Kocsis László, a Fővárosi Kertészet (Főkert) Rt. vezérigazgatója. (A Főkert Rt. 400 munkatársa terepszemlével kezdi a napot, ilyenkor szemlézik a nagyobb fővárosi parkokat, összeírják a hiányt, majd bejelentik a kerületi kapitányságon. Ők gondozzák ugyanis a fővárosi önkormányzat által fenntartott parkokat. A többi budapesti park gondozására a kerületek általában közbeszerzési eljárást írnak ki, ezeknek csak egy részét óvja a társaság.)
Nincsenek olyan kerületek, ahol a parki lopások, rongálások száma kiemelkedő lenne. Senki nem gondolná például, hogy az I. kerületi Gellérthegyről havi gyakorisággal szemezgetnek a tolvajok. Már-már megszokott, hogy a Gellért-szobor világítástechnikájának alkatrészeit kilopják, és a hegy oldalában lévő vízesés szerkezetét – a kapcsolódobozt, a csapokat – kiszerelik.
A budapesti parkokban mintegy ötezer padot találunk. Egy-egy pad felújítása húszezer forintba kerül, ami tetemes összeg ha számba vesszük: minden második pad rongálók álozatául esik. Nem telik el nap, hogy ne firkálnának össze, vagy rúgnának szét egy padot a Ferenciek terén, a Bem-rakparton, vagy a Margitszigeten. Ezek ugyanis a vandálok legkedveltebb területei.
Az elmúlt hetekben a Lánchíd budai hídfőjénél az arra járó autósok láthatták, amint két ember a kis zöld sávból gyökerestől kiemeli a virágokat. Ugyanez történt a közelmúltban a Liszt Ferenc téren, ahol Terézváros virágokkal kirakott címerére vetett szemet valaki. A kerületi közterület-felügyelő másnap a Hunyadi téren rábukkant az árusítóra, és felismerte nála a növényeket. Félév munkáját tette tönkre valaki a Gellérthegyen, amikor a járdára dobálta a több ezer, frissen ültetett növényt. A kár több százezer forint volt.
A margitszigeti szökőkút rendszeresen leáll, mert a tolvajok kilopják belőle a kábeleket. Tavaly januárban például félmillió forintos kárt okoztak, amikor megcsonkították a kutat. A Főpolgármesteri Hivatal vezetői értekezletén a közelmúltban a szökőkút és környéke rekonstrukciója kapcsán a megbízott építész olyan gépészeti és elektromos megoldásokat javasolt, amelyekkel a rongálás talán visszaszorítható. Más lehetőség ugyanis nincs a védelemre.
A Fővárosi Közterület-felügyelet 130 embere dolgozik városszerte. – Ez a feladathoz képest kevés, vegyük akár a Városligetet, vagy a Gellérthegyet. Hány ember kellene csak e két területre, hogy a rendet betartassa – jegyzi meg Endrédy István. Akit a munkatársaik tetten érnek, az megbírságolható, és a felügyelők a kártól függően akár harmincezer forintot is kiróhatnak rá.
Az éjszakai őrjáratokra a felügyelet civil ruhás munkatársakat küld, ők derítik fel a terepet, és jelentik, ha firkálókat találnak. Az egyenruhások csak akkor léphetnek közbe, ha biztos a tettenérés.
A parkokban időző autósok nem csak a növényeket veszélyeztetik: leszakítják a kerítésláncokat, tönkreteszik, behorpasztják a hulladéktárolókat. A közterület munkatársa ilyenkor lefényképezi a gépkocsit, és a kihágó harminc napon belül tízezer forintot fizet. Viráglopás büntetésére néhány száz, míg padrongálásért – ha tetten érik az elkövetőt – néhány ezer forint bírság róható ki. Endrédy István szerint ezek az összegek nem jelentenek igazi visszatartó erőt. A graffitisekkel a felügyelőnek is nehezebb dolga van, a legtöbb firkáló ugyanis még kiskorú, ezekben az esetekben a szülő vállalja értük a felelősséget. A firkáló a helyszínen tízezer forintig büntethető, ha pedig a közterület-felügyelő feljelentést tesz – és az önkormányzat szabálysértési eljárást indít – elérheti a harmincezret is. A városképileg védett szobor összefirkálása rongálásnak minősül, ezért akár egy év szabadságvesztést is kiróhatnak – tájékoztat Varsányi Péter, a Fővárosi Közterület-felügyelet igazgatója.
(A graffitisek elleni védelmet biztosítja egy festéktaszító folyadék: ilyennel kezelték a Hét vezér-szobor talapzatát a Hősök terén, a Szent István-emlékművet a Halászbástyán, vagy az Erzsébet híd budai hídfőjénél található Erzsébet királyné-szobrot. Jellemzi a viszonyokat, hogy az Ady-szobrot úgy fújták össze ismét a rongálók, hogy a tisztítómunkások épp dolgoztak a talapzat másik oldalán.)
Parkőrt a főváros kezelésében lévő parkok húsz százalékában találunk. A statisztikák szerint azokon a területeken, ahol parkőr vigyáz a rendre, elenyésző a rongálások száma. A védelem kifejezetten pénz kérdése, hiszen az őrszolgálat a nap 24 órájára szól, a munkát meg kell fizetni. Egyetlen park védelmi költsége évi 10-30 millió forint között mozog. A Feneketlen-tó játszóteréért például tízmilliót fizet a főváros.
A Budapesti Rendőr-főkapitányságnak nincs kifejezett „parkóvó” osztálya, a kerületi rendőrségnek ez nem is feladata, ők a bejelentéseket követően járnak el. – Kapitányságunk rendszeresen akciókat szervez több helyszínen, de a razziáknak még nem volt eredménye – tájékoztat Drajkó Zsolt, a XIII. kerület munkatársa. A Margitszigeten az elmúlt hónapokban tartottak utoljára razziát, hiszen 1997 után – mint korábban már beszámoltunk róla – idén újrakezdődtek a szoborlopások a területen. Az úgynevezett művészsétányról ismét eltűnt több bronzszobor, és a nyolcszázezer forintért rendbehozott Madách-szobrot ismét megcsonkították. A szigeten három-négy nyomozó éjszakákon át hiába várta a fémtolvajokat. – Nagy ez a város, nem tudható, hogy a tolvajok éppen hol bukkannak fel. A közterületeket ugyanis leggyakrabban éjszaka rongálják meg. Minden parkot azonban nem őrizhetünk – mondja Drajkó.
Sikertelen razziák
A szigeti szoborlopások után a kerületi kapitányság munkatársai végigjárták a környék fémfelvevő telepeit. – Egészen biztos, hogy a felvevők azonnal továbbadták a szobrokat, sőt mire odaértünk, feltehetően már beolvasztották a bronzot – véli Drajkó Zsolt. A köztéri szoborlopásért súlyos büntetés jár, ezért a tolvajoknak gyorsan kellett túladniuk a bronzon. A felvásárló is sokat kockáztat, azon túl is, hogy ha szobrot találnának nála, telepét azonnal bezárhatná.
– Kevés a rendőr a fővárosban, arra pedig végképp nem futja az állományból, hogy kerületenként húsz-harminc nyomozó cirkáljon és ellenőrizze a parkokat. Drajkó szerint a jelenlegi létszámból ezt úgy oldhatnák meg a kerületek, ha munkaidő után a nyomozók kimennének a közterületekre, és ott töltenék az éjszakát. De ez szerinte is irreális gondolat. – A tolvajok mindent elvisznek, ami mozdítható – mondja a főhadnagy. A nyomozati szakasz két hónapig tart, de az ilyen esetekben nincs nyom, és általában szemtanúk sincsenek – a rendőrök nem tudnak merre elindulni.
Az egyik külvárosi kerület ezredese szerint annyira kevés a rendőr és sok a megoldásra váró feladat a fővárosban, hogy a parkrombolás problémája egy húszas listán utolsó helyre tehető.
Fűre lépni tilos!
A park védelmét szolgálja a „Fűre lépni tilos” táblácska is. Ez a kiírás a parkok húsz százalékát óvja. Olyan zöldterületeket érint, ahol a növényeket botanikai értékük miatt védik. A turisták a jelzést nem veszik komolyan: a parlament elől rendkívül szívesen leszakítanak egy-két növényt – emlékbe. Érdemes megfigyelni: egy óra alatt egy július végi napon hét magyar és külföldi turistacsoport érkezett az Országház elé. Egy kivételével mindegyik csapatban akadt olyan, aki letépett valamit. Akadtak olyanok is, akik gyökerestől vitték el a növényeket.
Az egyik budai park őre tízenhárom éve vigyáz a rendre. Szerinte a közterületeken jó pszichológiai esettanulmányokra tehetnének szert a szakemberek. – Sokan itt vezetik le az indulataikat azzal, hogy törnek, zúznak – ha már egyszer otthon nem lehet – meséli. Találkozott olyannal, aki otthoni feszültségét próbálta enyhíteni, amikor megjelent egy baltával, és elkezdte kivágni az egyik fenyőfát.
A fiatalok egy-egy zajos este után a bennük maradt „energiákat” adják ki, amikor szétrúgnak egy padot, vagy az összes lámpatestet összetörik. Négy körül minden szórakozóhely kiürül – maradnak hát a parkok.
Endrédy István szerint önfegyelem, és az értékek megóvására való nevelés javíthatna a helyzeten. A különböző – Európa számos országában hatékonyan működő – kampányok is jól érzékeltetnék a károkozás súlyát. Magyarországon kitűnik, ki mennyire igényes a környezetére. A lakótelepeken élők kényesen ügyelnek arra is kis zöldre, ami nekik jut – magyarázza a városképi bizottság vezetője. Úgy véli, a fővárosiak egy része nem ragaszko-dik a zöldterülethez, de a lakosság hozzáállása összességében mégis javult.
A Gallup Intézet 1992-es felmérése szerint egy tízes listán a budapestiek fontossági listáján csak a nyolcadik helyen szerepelt a parkok megóvása. 1994 végén ugyanez a negyedik helyre ugrott.
– Az igény és az érzékenység növekszik az emberekben: olyan könyezetben szeretnének élni, amelyben több gondozott, otthonos park van, mint tegnap volt – vélekedik Endrédy István. – Hiszen ez a lakosok mikroklímája – mondja.
Galatasaray
Sallai remek megmozdulása után teljes összeomlás: kitömték a Galatasaray csapatát a BL-ben
