Előre a maoisták vérvörös útján?

Elérkezett az ideje, hogy Nepál, a Himalája tövében fekvő királyság meghatározza önmagát, merre halad, mit akar tenni, milyen kapcsolatokat akar ápolni szomszédaival. Alig néhány hónap telt csak el a híres-hírhedt királygyilkosság óta, amelyben az uralkodócsalád krémje elhalálozott, és újra megjelent egy fenyegető rém az ország politikai palettáján: a maoista gerillák. Az egyre aktívabb vörösingesek ugyan nem ma kezdték el működésüket, de most látják az igazi lehetőséget arra, hogy átvegyék az ország irányítását.A maoisták – mint a térség egyéb államaiban is – betiltott mozgalomként működnek. A nyolcvanas évek végéig a mérsékelt kommunistákkal együtt tagjai voltak a parlamentnek, de akkor még abszolút királyság volt hatalmon, lényegesen kevesebb döntést hagyva a népnek, mint az új berendezkedés. 1990-ben Birenda király önként lemondott teljhatalmáról, hogy segítsen az országnak talpra állni, és általános választásokat írt ki. 1991-ben néhány mandátum a maoistáknak is jutott, de az 1996-os választásokon már kiestek a parlamentből. Azóta föld alatti szervezetként próbálják elérni céljukat: a kommunista köztársaság kiharcolását. A gerillaháborúban (ahogy ők nevezik: a nép háborújában) eddig mintegy 1800-an haltak meg.A nepáli maoisták nyugatról terjeszkednek. A több mint hetven megyére osztott Nepál nyolc térsége az ő kezükön van. A legkeményebb maoista mag, Rolpa az ország legelmaradottabb része. Mind életminőségben, mind várható élettartamban elmarad az ország egyéb területeitől. Erre játszik rá a mozgalom. Az általuk irányított megyékbe a hivatalos hatalom nem is teszi be a lábát, a lázadók szedik az adót, szervezik meg az oktatást és az egészségügyi ellátást, és időről időre gyűléseket tartanak az elmaradott falusi lakosság politikai okítására. A maoisták kelet felé egyre kevesebb támogatást kapnak, de jelentések szerint mégis az ország legalább felén érezhető a hatásuk. Vagy védelmi pénzt követelnek, vagy forradalmi adót szednek, sőt néha egyszerűen kirabolják a bankot, hogy legyen pénzük fegyverekre.A forradalmárok elsődleges célpontjai a rendőrök és a katonák. A helyi rendőrség ugyanis nagyon alacsonyan képzett, morálisan gyenge és csak kezdetleges fegyverekkel rendelkezik. Ugyanakkor ők azok, akikért a kormány hajlandó kicserélni a foglyait, azaz egyes kommunista vezetőket. Jelenleg is több mint hetven rendőr raboskodik a felkelők celláiban.A maoisták saját példaképüknek érdekes módon nem Mao Ce-tung harcosait tartják, hanem Peru lelkes kommunistáit, a Sendero Luminoso tagjait. A gerillaharc lépéseit is úgy próbálják véghezvinni, mint egy kontinenssel odébb a szabadcsapatok. A céljaik sem különösek, csak az országra szabottak. A legfontosabb a kommunista köztársaság kikiáltása, amely kitétel megnehezíti a béketárgyalások menetét. Követelik továbbá a jó indiai–nepáli kapcsolatok befagyasztását, a külföldről érkező segélyek visszautasítását és a széles körű földreformot. Ez utóbbi különösen kedves az őket támogató parasztok szemében.A Birenda király kivégzését követő napokban a mozgalom elérkezettnek látta az időt arra, hogy saját kezébe vegye az irányítást. Több helyen robbantottak a fővárosban, Katmanduban. Mint bejelentették, eljött a forradalom ideje, mindenki keljen föl az elnyomó hatalom ellen. A jórészt nyomorgó parasztok nagy része ezt meg is tette, és sokan az új királyt, Gyanendrát vádolták sorsuk miatt. Igaz, a „nagy király”, Birenda is megpróbálta letörni a maoisták népszerűségét oly módon, hogy fejlesztette a rolpai térséget, de ezzel semmit sem tudott elérni. Az új terv az, hogy elitkommandót alakítanak, akik módszeresen kifüstölik a nyugati hegyvidéken tanyázó felkelőket. Ez viszont azonnali polgárháborút is jelentene, és egyik uralkodó sem szeretné saját országát tudatosan belharcba taszítani.A maoista felkelők egyébként nem csak saját országukban akarnak hatalomátvételt. Ha egy nap hatalomra jutnak, egyenes út vezet a világforradalom kirobbantásához, vélik. Nepál csak próbaterep, ahol megtanulják a kormányzás és a permanens forradalom buktatóinak kikerülését.Az első lépcső a hatalomhoz az, hogy megdöntsék a korrupt és kizsákmányoló királyságot. Birenda megölése szerintük egy nemzetközi összeesküvés része volt, amelyben éppúgy benne voltak a világ nagyhatalmai, mint a királyhoz hű emberek. És most az ő dolguk, hogy felkeljenek a nép nevében.