Elsőkből lesznek az utolsók?

Egészen néhány hónappal ezelőttig Macedónia volt a pozitív példa a Balkánon. Hallgatott a nemzetközi közösség tanácsaira, és készségesen meghozta a különböző etnikumok békés egymás mellett éléséhez elengedhetetlennek tartott törvényeket. Miért futott mégis vakvágányra a szépen induló többnemzetiségű macedón demokrácia? Vajon az volt a baj, hogy a macedón kormány késlekedett ezeknek a jogszabályoknak a gyakorlati megvalósításával? Esetleg nem is gondolta komolyan, hogy valóban alkalmazni fogja azokat? Vagy talán a nemzetközi közösség volt könnyen hívő, s a felszínen látható pozitív fejlemények után már nem volt kíváncsi arra, mi is zajlik a mélyben, hol vannak a konfliktus gyökerei?Alighanem igenlő válasz adható mindegyik kérdésre. Tény, hogy az immár második hete tartó ohridi tárgyalások többször szakadtak meg amiatt, hogy a macedón fél, legfőként a Ljubcso Georgievszki miniszterelnök vezette VRMO-DPMNE sokallta az albánoknak tett engedményeket. Kivonulásukat a tárgyalóteremből rendszerint a lakosság tiltakozó megmozdulásai követték a kormány, az albánok, általában a mozlimok és a két fél között közvetíteni próbáló nemzetközi közösség ellen. A dolgok jelenlegi állása szerint hétfőre várható a macedón–albán egyezmény aláírása, amelytől mindenki azt reméli, véget vet az öt hónapja tartó vérontásnak. Georgievszki azonban már jó előre kijelentette, pártjának képviselői nem fogják megszavazni azt a parlamentben, hasonló figyelmeztetéssel élt a Demokratikus Alternatíva elnöke, Vaszil Tupurkovszki és az Új Demokrácia pártja is. Ezek után nem lehet különösebben csodálkozni az albán fél viselkedésén sem. Amennyiben valóban a Macedónia lakosságának mintegy 30 százalékát kitevő albán kisebbség alkotmányos jogaiért fogott fegyvert, hiszen hogyan is vehetné komolyan egy olyan kormány ígéreteit, amely mögött ebben a döntésében nincs ott a népakarat.Megeshet azonban, hogy nem kizárólag ezért kelt hadra a sasok népe. Szkopje részéről gyakran elhangzik a vád: tulajdonképpen nem is a hazai albánokkal gyűlt meg a bajuk, hanem a Koszovóból beszivárgó szeparatistákkal, akik le akarják választani az albánok lakta részt Macedóniáról. Ha ez valóban így van, felmerül a kérdés: lehet-e addig rendet tenni Macedóniában, amíg nincs rend Koszovóban? Erre a kérdésre alighanem jogos a nemleges válasz. Mindaddig, amíg döntés nem születik Jugoszlávia albánok lakta déli tartományának sorsáról, lesznek próbálkozások – Macedóniában, Dél-Szerbiában – egy kedvezőbb albán alkupozíció kiharcolására. Koszovó kérdésében pedig az idén őszre beharangozott választásoktól sem várható megoldás. A régi állami struktúra, amelynek Koszovó része volt, megszűnt, hogy milyen legyen az új, arról pedig még – az egy albán szeparatistákat kivéve – senkinek nincsenek határozott elképzelései.