Eredménnyel zárta az első fél évet a Dunaferr

Eltelt fél év azóta, hogy a Dunaferr Rt. élére új menedzsment került. Az általuk készített idei éves terv 2,9 milliárd forintos negatívumot tartalmaz. Ezzel szemben az acélgyár első félévi eredményei többletet mutatnak. Az éles politikai támadásoknak is kitett cég vezérigazgatóját, Tóth Lászlót az első fél évről kérdeztük.

A 2001-es üzleti terv szerint a Dunaferr Rt. az idei esztendőt 2,9 milliárd forintos hiánnyal zárja. Az első fél év mutatói alátámasztják-e ezt a prognózist?

– Elkészült a Dunaferr 2001 első fél évéről szóló controllingjelentés, eszerint a Dunaferr csoport hathavi, adózás előtti eredménye 376 millió forintos pozitívumot eredményezett. Ez pedig azt mutatja, hogy a megtett intézkedések eredményesek és szükségesek voltak. Ugyanakkor valószínűsíthető az is, hogy az előttünk álló második fél év lényegesen rosszabb, nehezebb lesz mint az első fél év volt.

– Ezt mire alapozza?

– Csütörtökön adtuk át a felújított kettes kohót, és a 64 napos kiesés hatása nagy valószínűséggel az augusztusi és szeptemberi hónapokat rendkívül súlyosan fogja érinteni. „Nadrágszorító” két hónap előtt állunk, az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítanunk a takarékosságra.

– Az iparág helyzetét az acélipar válsága is befolyásolta. Fellendülőben van-e jelenleg az acélpiac?

– Nem igazán. Véleményem szerint csak a negyedik negyedévben várható jelentősebb fellendülés. A jelen helyzet nem az értékesítési mennyiségre, hanem a termékek áraira van kedvezőtlen hatással. Ma sajnos nagyon alacsony árakon tudunk acélalapanyagot eladni, elsősorban exportra, de belföldi piacainkon is árengedményeket kellett tennünk azért, hogy a megfelelő értékesítési volument meg tudjuk tartani.

– Még az első félévi eredmények ellenére is?

– Igen, ugyanis nem tudunk annyi kokszot termelni, amennyire szükségünk lenne, valószínűleg gázvásárlásra is kényszerülünk. Ugyanakkor szándékaink szerint a közeljövőben ismételten nagyobb beruházást tervezünk, ami egy új kokszolóblokk építését jelenti.

– Milyen mértékben befolyásolta a Dunaferr exportlehetőségeit a forintárfolyam erősödése?

– A forint sávszélesítésének következtében több importtermék lényegesen olcsóbbá vált, mint a hazai termékek. Sajnos ez olyan következménye az ország egyik szükséges gazdaságpolitikai lépésének, ami egyfelől rendkívül hasznos, másfelől viszont a termelővállalatok számára nehézségeket jelent. Az első fél évben a sávszélesítés problémát okozott például a radiátortermékek értékesítésében. Árcsökkentéseket kellett alkalmaznunk, de szerencsére ezt meg tudtuk tenni. Jelenleg a radiátortermékeink épp úgy fogynak a piacon, mint azelőtt. Ugyanakkor az alapanyag beszerzését olcsóbbá tette az erős forint.

– Kezdeti terveiben az szerepelt, hogy a Dunaferr termékelőállítási koncepcióját át kell alakítani. A nyersvas és acél értékesítésével szemben egyre nagyobb teret kell kapnia a másodtermékeknek. Tettek-e már olyan lépéseket, amely ennek az elmozdulásnak az irányába hatnak?

– Tárgyalások már folynak arról, hogy miként lehetne a Dunaferr-csoporton belül létrehozni olyan üzemeket, amelyek a mi termékeinkből új, és eddig még nem gyártott cikkeket állítanak elő. Olasz partnerekkel környezetvédelmi és hőcserélő berendezések gyártása ügyében, lengyel partnerekkel pedig horganyzott lemez profilirozálása kapcsán folytatunk bizakodásra okot adó tárgyalásokat.

– Hogyan alakult az első fél év exportmérlege, tekintettel arra, hogy kinevezésekor azt mondta: egyik legfőbb céljuk a gazdaságtalan export visszaszorítása.

– Az első fél évben az exportelképzeléseinket nem teljesítettük, ez azonban nem a kitűzött gazdaságpolitikai céljaink eredményeképpen adódott így, hanem mert nem állt rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű acél. Az idei alapanyag-beszerzésekre az előző menedzsment kötötte a szerződéseket. Az alapanyag további beszerzésére vonatkozó tárgyalássorozatok szeptemberben kezdődnek el. A sajtó a közelmúltban tele volt a dolomit körüli bonyodalmakkal, ez is alapanyag, ugyanakkor nagyon kis szelete a beszerzéseinknek. Bízom abban, hogy a jövőbeni tárgyalások nem fognak ilyen nagy port kavarni.

– Megválasztásakor arról is beszélt, hogy tárgyalásokat kezdeményez a Dunaferr számára hiteleket nyújtó bankokkal azért, hogy a rendelkezésre álló hiteleket ne veszítsék el a vezetőváltás miatt.

– Kinevezésem után Faragó Csabával, a Dunaferr Rt. igazgatóságának elnökével folytattunk tárgyalásokat a bankok és a bankszövetség képviselőivel, amelynek során azt tapasztaltuk, hogy nyitottak irányunkban a pénzintézetek. Nem érzékelhetünk bizalmatlanságot a részükről. A bankok képviselői azt közölték, hogy szeretnék látni azt az üzleti tervet, amelyet az új menedzsment készít. Miután ez a 2,9 milliárd forintos negatívumot tartalmazó tervünk elkészült, elküldtük számukra, és a pénzintézetek megnyugodva vették ezt tudomásul. Ugyanis pontosan tudják, hogy a 2,9 milliárd forintos negatívum nem azt jelenti, hogy a Dunaferr termelése leáll, hanem arról van szó, hogy a vállalat életében van egy mélypont, amiből belátható időn belül képes kilábalni.

– Terveiben jelentős átszervezések szerepeltek, illetve közölte, hogy a vállalatnál nem tervez elbocsátásokat, hol tart ez a folyamat?

– A szervezés jellemzője, hogy az soha nem fejeződik be. Egy ekkora vállalat életében jelen kell lennie a szervezésnek, mert ha ez a folyamat megáll, akkor olyan vészesen lemaradhat a cég működési területén, hogy az akár a létét is veszélyeztetheti. A vezetőváltásokkal kapcsolatban pedig azt tudom elmondani, hogy ez a folyamat sem zárulhat le, hiszen állandóan keressük azokat a munkatársakat, akikkel egyre jobban és jobban meg tudjuk valósíttatni azokat a célokat, elképzeléseket, amelyeket a vállalatvezetés maga elé tűzött. Ma már a vezetők között is akadnak idősebbek, fiatalabbak, akik helyet keresnek maguknak. Új technikák, technológiák jönnek létre, amelyeket a régebbi vezetők nem ismernek, éppen ezért lehetőséget kell adni annak a fiatal vezetőgárdának, amely az új tudás birtokában van. Ez a vállalat megmaradásának és létének egyik alapeleme. A kérdés másik részét illetően pedig nem változott meg az álláspontunk, továbbra sem bocsátunk el embereket. Azt a munkaerőbankot, ami a Dunaferrnél van, nem szabad szélnek ereszteni még akkor sem, ha nagyon kézenfekvő lenne ez a megoldás.

– Mint arról már korábban lapunkban nyilatkozott, tárgyalásokat folytatott Brüsszelben, ahol szó esett az acélipar világpiaci helyzetéről is. Folytat-e hasonló tárgyalásokat másutt?

– Ezeket a tárgyalásokat mindenképpen folytatni kell, hiszen ott kell lenni a piacon. Az amerikai elnök a közelmúltban igen keményen lépett fel az európai acélbeszállítással kapcsolatosan, és kilátásba helyezte: ha nem lesz valamiféle korlátozás Európára vonatkozóan, akkor ezt Amerika maga fogja lerendezni. Saját acéliparának megmentése és fejlesztése érdekében drasztikus intézkedéseket fog hozni. Ez körülbelül tízmillió tonna acél beszállítására vonatkozik. Tudomásom van róla: az Európai Unió illetékes bizottsága tárgyalásokat folytat az USA vezetésével arról, hogy találják meg annak módját, amivel a világ kohászata megújítható, megmenthető. Ez előrevetíti azt, hogy lesznek olyan kohászati gyárak, üzemek, ahol a gazdaságtalan termelést abba kell hagyni. Mindazonáltal kollégáimmal együtt nem értékeltük úgy, hogy mindez a magyar vaskohászaton belül a Dunaferrt érintené.