Észak Velencéje ismét felemeli a fejét

A villamost legfeljebb a lélek tartja az alámosott pályán, az úton óriási kátyúk, a történelmi belváros házait kamionok remegtetik. Ez volt, illetve ez sok esetben még ma is észak Velencéje, a még így is elbűvölő Szentpétervár. E kedves tespedést azonban ma légkalapácsok zaja veri fel. A belváros, mint felfordult méhkas.Építkeznek mindenütt, ami csak növeli a dugókat. A járdákon lerakott macskakőkupacokon, bitumenes hordók között szlalomozhat az ember. Szép lassan sétálóutcák nyílnak egyre több helyen. A Nyevszkijen ma inkább ugrálni lehet, mint sétálni. A néhány éve még lerobbantan szomorkodó építészeti remekek szép lassan új életre kelnek.A város a lapok számításai szerint mintegy 300 milliárd rubelre számíthat összesen a jubileumi program keretében. Ebből sok jut a történelmi épületek rekonstrukciójára. Csupán az Ermitázs megújulására 184,5 millió dollárt költenek a tervek szerint, de épülnek kereskedelmi és kultúrközpontok, például a híres Mariinszkij Színház bázisán, helyreállítják a legendás borostyánszobát, bővítik a metrót, megújítják a város úthálózatát.Ha kifelé megyünk a városból, akkor talán még nagyobb az építési láz. Harmincöt évi várakozás után a péterváriak örömére meglepően gyors ütemben készül a várost elkerülő autópálya, a körgyűrű. Még az idén elkészülő 43 kilométeres szakasz 21 milliárd rubelbe (mintegy 600 millió dollár) kerül, amit a központi költségvetés biztosít. A beruházás folyamatosan 18 ezer embernek ad munkát, s külön figyelnek arra, hogy lehetőleg a helyiek részesedjenek a kiemelt, 12 ezer rubeles (az átlagkereset 3500 rubel) fizetésből. Az építkezés méreteire jellemző, hogy az utolsó elkészült 12 kilométeres szakaszra ötmillió köbméter földet hordtak. A körgyűrű létjogosultsága nem csak a történelmi városközpont tehermentesítésével, ökológiai szempontokkal magyarázható, az szervesen illeszkedik a 9-es európai autósztráda tervébe. Egyébként számítások szerint az északi infrastruktúra hiánya miatt évente hárommilliárd dollárt veszít az orosz költségvetés.Sokan most mindezek ellenére azt mondják, a régen várt fellendülés, a hatalmas építkezések egyértelműen annak köszönhetők, hogy Putyin gondol szülővárosára. Tény, hogy most valóban eljött Pétervár ideje. Háromszáz éve Nagy Péter itt ablakot nyitott Európára. Ma ismét beteljesítheti a város ezt a feladatot, ám ehhez egyebek mellett utak, vasutak, kikötők, repülőterek kellenek. S ha mindez megvalósul, és nem csak egy 2003-ig tartó kampányról van szó, amelyre most van esély, akkor Pétervár ismét felemelheti a fejét, és végleg maga mögött hagyhatja a „vidéki sorsra kárhoztatott nagyváros” szomorú imázsát.