Hágai tetemre hívás

Együtt lesz lassan a csapat! A hágai börtönudvaron egy-egy sétán talán egymás szemébe is nézhetnek majd a balkáni mészárszék elmúlt tíz évének „hősei”. Már látom a gyilkos tekintetek villanását! A legtöbben a titói örökség véres elosztásának generálójáét, a főbűnös Milosevicsét keresik, mondván, ő az oka mindennek. A „Balkán mészárosa” erre csak hűvös mosollyal azt üzeni a többieknek, hogy bizony ők sem különbek annak a bizonyos Deáknénak a vásznánál.A horvátokat például emlékezteti arra a kis papírfecnire, amelyen a megboldogult Tudjmannal felosztották Boszniát. A minap 46 évre ítélt srebrenicai hóhérnak, a parancsnoka távolléte miatt dohogó Krsztics tábornoknak elmagyarázza, annak idején bezzeg örült, hogy Belgrád szabad utat enged alantas vágyainak. Sőt, még egy kis muníciót is kapott ehhez. Kissé álszent módon kioktatja a sokszor egymást is ölő bosnyák és horvát főtiszteket, hogy semmilyen cél érdekében nem lehet átlépni bizonyos határokat. S hogy lehűtse emiatti háborgásukat, közösen felsorolják mindazok nevét, akik még hiányoznak e képzeletbeli hágai börtönsétáról. Karadzsicstól, Mladicstól Milutinovicson és Tudjman fián át a bujkáló horvát, bosnyák tábornokokig, és aligha hagyják ki a sorból a koszovói albánok hadseregének, az UCK-nak néhány vezetőjét.S ha az őr megelégeli ezt a diskurzust, odavetik neki, te csak ne beszélj, hiszen ti is tudtatok végig mindenről. Milosevics gúnyos mosollyal felsorolja mindazokat a megbecsült politikusokat, akik ilyen-olyan okból rá-rábólintottak a vérfürdőre. Krsztics mindezt lelkesülten kiegészíti azzal, hogy Srebrenicában miként hunyta le bátorítóan a szemét a francia parancsnokkal az élen az SFOR, amikor ők halomra lőttek vagy tízezer muzulmánt. A hazaiakhoz is van egy-két jó szavuk. Milosevics például gúnyosan megkérdezi egykori ellenzékét, vajon megkapták-e már a dollárkötegeket kiadatásáért, és emlékezteti őket arra, hét-nyolc éve miként tapsolták pirosra a tenyerüket a szerbség érdekeinek megvédését támogatva. A horvátok is fejcsóválva üzenik haza, hogy bezzeg Tudjman alatt ez a szégyen nem eshetett volna meg velük.Mit is fűzhetünk e rendhagyó hágai tetemre híváshoz? Jó, hogy legalább már ők ott vannak, bár valóban sokan hiányoznak még a vádlottak padjáról. Még ha – mint a bosnyákok minapi megjelenése mutatja – teljesedik is a kör. Azt szintén csak üdvözölni lehet, hogy a nemzetközi közösség, ha már a bűn elkövetését megelőzni nem tudta, vagy nem akarta, legalább megpróbálja elszámoltatni a tetteseket. Mindez persze nem csökkenti felelősségüket, hiszen az elmúlt tíz év balkáni vérzivatarában bizony sok mulasztás terhelheti a lelkiismeretüket, amelyekért ők csak a történelem ítélőszéke előtt felelnek majd. Örüljünk most annak, hogy végre nyilvánvaló a politikai szándék legalább az emberi jogok ellen vétők, a háborús bűnösök, a gyilkosok és az erre a parancsot kiadók mindenki számára elrettentő megbüntetésére. Persze, mindezzel még koránt sincs elrendezve minden. A világ nem nyugtathatja meg lelkiismeretét. A fő célt ugyanis a 46 éves büntetések sem érték el. A kiadatások körüli politikai alkuk, viharok is utaltak már rá, az ítéletek fogadtatása pedig csak megerősíti, hogy a Balkánon a katarzis egyelőre elmaradt, a vezeklés még várat magára.