Kéleshalom kocsmájából egészségház lesz

A dél-alföldi, ötszázhatvan lelkes Kéleshalom önkormányzatának vezetése bezáratta a falu központjában található Napsugár italkimérést, mert eltökélt szándéka, hogy egészségházat nyit a helyén. Pénzük ugyan nincs rá, hogy a sörcsapolót fonendoszkópra cseréljék, de árgus szemekkel lesik a pályázati figyelőt.

Illancsnak nevezik a Duna–Tisza közi hátság délen elterülő kistáját, amelynek a központi települése Kéleshalom. A területet évszázadokon át legelőként hasznosították. Az 1920-as évek elején megkezdődött a terület felparcellázása. A térségbe érkező telepesek a jobb megélhetés reményében vándoroltak erre a vidékre, de hamarosan rá kellett döbbenniük, hogy a futóhomokon nagyon nehéz megélni. Sokan megszöktek, észrevétlenül elillantak. Ezért hívják ma ezt a tájat Illancsnak – szolgál a nem túl szívderítő falutörténeti adalékkal Péter Szabó Lajosné kéleshalomi polgármester.

Kéleshalom 1952-ig Jánoshalmához tartozott, s körülbelül kétezer lakosa volt. Az önállóság nem tartott sokáig, mert 1977-ben ismét Jánoshalmához csatolták, s 1989-ig társközsége volt. A településen az idő megállt, ezért évről évre egyre többen mentek el innét szerencsét próbálni. A közös irányítás időszakát valóban megsínylette a falu. Jánoshalma például eladta a település közepén található kéleshalomi kocsmát a jánoshalmi áfésznek, s azt csak az 1990-es önállósodás után vásárolhatták vissza a kéleshalomiak 1 787 500 forintért. Az önkormányzat bérbe adta az italkimérést egy vállalkozónak, de azzal a feltétellel, hogy évről évre felül kell vizsgálni a feltételeket, illetve azt, hogy kiadják-e egyáltalán. – A Napsugár italkimérés az önkormányzat döntése következtében áprilistól üres, s ott egészségházat szeretnénk létrehozni – szögezi le Péter Szabó Lajosné. Kiderült, hogy heti egy alkalommal Jánoshalmáról jár ki egy háziorvos és egy gyermekorvos, hogy a polgármesteri hivatal épületében kialakított orvosi rendelőben kezelje a kéleshalomiak testi-lelki nyavalyáit. A betegek elférnek a postahivatal és az önkormányzati irodák között található váróteremben, s csak néhányuknak kell a belépőben várakozniuk. – A hivatali dolgozók zsúfoltságban dolgoznak. Van, hogy négy ügyintéző található egy irodában, s muszájból egymás szavába vágva kérdezik ki az ügyfeleiket – tudható meg a polgármestertől. Hozzáteszi: az egészségház létrehozásának másik fontos indoka, hogy az egy-egy nap rendelési idő a helybeliek megítélése szerint nem elég az ellátásra. A falu közepén található egykori kocsmaépület tágas helyiségei valóban alkalmasak az egészségház kialakítására, s azt szeretnék, ha ott a háziorvos s a gyermekorvos is heti két-két alkalommal tartana rendelést. Az az egy-két fröccsös ember, aki rendszeresen a Napsugárban tartózkodott, megihatja a magáét a falu egyetlen kisvendéglőjében, amelyet egy család üzemeltet a helybeliek által elismert színvonalon.

Az önkormányzattól rövid sétával jutunk el a művelődési ház épületéig, amelyben a néhai Napsugár presszó „romjai” találhatók. Az ajtó vasrácsán található óriási lakatot nyikorogva nyitja a kulcs, odabent legyek százai riadnak meg jövetelünktől. Az üres söröskrigliket pókháló köti az asztalhoz, rozsdabarna víz csöpög a pulti csapolóból. „Bor, sör, üdítő, kávé” – olvasható az ablakon a szellemesnek nem mondható felirat, a vitrinben képeslap Manyikától. A hirtelen támadt huzat celluxos papírt libbentget, rajta boros árak. „Nagyfröccs, kisfröccs, kis fehér Limbó, kis piros, nagy piros, nagy fehér” – áll az itallapon.

Voltak olyanok, akik zúgolódtak a kocsma bezárása miatt, és a fiataloknak sem tetszett a dolog, mivel itt tartották a hét végi diszkót is – meséli Tóth Mónika, az élelmiszerbolt eladója. Ugyanakkor – ahogy mondja – a többség egyetért a tervvel. Ragaszkodnak ahhoz, hogy gyakrabban rendeljen az orvos. Most gondot okoz az is a betegeknek, hogy vérnyomásmérésre is csak egy héten egyszer van lehetőség – teszi hozzá. Mára a fiatalok is beletörődtek, hiszen az ígéret szerint a diszkó sem szűnik meg végleg, a művelődési házban kap új helyet – mondja.

Utunk visszafelé egy vadszilvafákkal és mályvabokrokkal tűzdelt park mellett vezet. Kísérőm, Ságodi Antalné, a települési önkormányzat gazdasági vezetője elmondja, hogy a település évről évre pályázatokat ad be a legkülönfélébb célok megvalósítására, s szerencsére nyernek is. A víztisztító berendezést egy 1995-ös, két kút fúrását és egy használt hidroglóbusz megvásárlását pedig egy 1997-es pályázat tette lehetővé. A 2000. évtől falugondnok van a településen, s egy pályázati pénzből KIA teherautót vásárolhattak, a falugondnok – aki egyben alpolgármester is – azzal szállítja a betegeket a negyven kilométerre található kiskunhalasi szakrendelésekre. – Tavaly pályáztunk, s nyertünk is pénzt a fa játszótér megvalósítására és a művelődési ház felújítására is – szögezi le kísérőm. Arra a kérdésre, hogy a falu életére milyen hatással vannak a politikai változások, kijelenti: egyenletes a fejlődésük, s ez lehet, hogy azért van, mert senki nem politizál a faluban. Független a polgármester, az alpolgármester, s függetlenek a képviselő-testület tagjai is – akik között van óvónő, pincészeti fizikai dolgozó, rokkantnyugdíjas, őstermelő. Kiderül, hogy augusztus végéig kell pályázni a Kéleshalomhoz tartozó tanyavilág „újravillamosítására”. Negyvenmilliós beruházásból a fából készült villanyoszlopokat szeretnék kicserélni, ugyanis a 30-40 éves tartószerkezetek télen a hó súlyától kidőlnek, s akkor a vezetékek szakadása miatt napokig szünetel az áramszolgáltatás a tanyavilág egy részén. A térségi áramszolgáltató és az önkormányzat biztosítja az összeg egy részét, de a területfejlesztési tanács támogatására is számítanak. Ugyanígy pályázatot szeretnének benyújtani az egészségház kialakítására is. Ötmillióba kerülne az épület felújítása, még néhány millióba a berendezés. Lapozzák a pályázati figyelőt, és bizakodók. Az is sokat jelent nekik, hogy júliusban Mikola István egészségügyi miniszter adta át a település millenniumi zászlaját, aki egyetértett terveikkel. Azt is megígérte, ha a tárcának módjában áll, segít a megvalósításban.

Kélesházán, a Bács-Kiskun megyei „zsáktelepülésen” nincs sok látványosság, de aki a csendet, a nyugalmat szereti, hamar megkedveli. Szép a templom, s az önkormányzat nemrég megvette az egykori parókiát, hogy turistaszállást alakítson ki benne. Az idegenforgalmat remélhetőleg fellendíti, hogy a kék túra útvonala a falu szélén az első útkanyarban halad, s talán egy-két napos ott-tartózkodásra csábítja ezentúl a gyalogosokat a messze tekintő templomtorony. Az utazókat pogácsával és homoki borral fogadják majd, a lovas kocsikázás pedig örömteli utat kínál az elbűvölő, 174 hektáros, ősborókás homokbuckák felé.