Rendkívüli jelentőségét a városnak az adja, hogy megmaradt a teljes településszerkezete, kivételesen jó állapotban került elő a leletanyaga, és ma is kutatható, mert nem települt rá új népesség. Az viszont szomorú, hogy maradványait a hatvanas években a téesz szétrombolta, azt pedig, ami maradt belőle, ma fémkeresővel garázdálkodó kincskeresők rombolják, mert nincs hatékonyan végrehajtható törvény, amely útjukat állná.
Első ízben Csalogovits József végzett ásatást a településen. Lakóházakat, lakóházrészleteket, sírokat, két fazekaskemencét tárt fel a harmincas években (ásatásai dokumentációja a háború alatt megsemmisült). Ő fedezte fel egy ott álló gótikus templom maradványait is. Árpád-kori és késő középkori kemencepadozatokat, házalapokat, a domb alatt edénybe rejtve: ötezer darab I. Ferdinand-érmét, ezüst ékszereket és egy darab török aranypénzt Mészáros Gyula talált a hatvanas években. Tüzelőhelyeket, gazdasági épületeket, hulladékgödröket, egy földbe mélyített fazekasraktárat épen maradt használati tárgyakkal, tömérdek vastárgyat (balták, szekerce, patkók, ekehúzó lánc, zárak, kulcsok, kapák, kések), egy szemeskályha omladékát, bronzhulladékokat, egy szép körmeneti keresztet, ereklyetartó mellkeresztet, könyvvereteket, egy öntöttréz csengőt, sírleleteket (ruhakapcsok, gombok, övmerevítők, pártaövek, bronzcsatok és -tűk, gyűrűk) Miklós Zsuzsa és Vizi Márta irányításával bontottak ki a földből a nyolcvanas és kilencvenes évekbeli módszeres terepbejárásokat követően. A munkának a kilencvenes évek elején a légi fotózás adott új lendületet.
Miklós Zsuzsa földvárakat kutatva 1991 óta végez légi felderítést és fotózást Tolna megyében az Őcsényi Repülőklub segítségével. Egy év múlva fedezte fel, hogy a Sárközben, Szekszárdtól délre tíz kilométernyire, Decstől nyugatra három kilométernyire lévő hajdani Etén az egész településszerkezet kirajzolódik. Azóta 500–1100 méteres magasságból módszeresen fotózza, videózza a lelőhelyet (amely a kárpótlás óta három magánember tulajdona), ahol még az állatjáratok és az illegális kincskeresők vandalizmusának nyomai is pontosan kirajzolódnak.
A légi fotózás azonban nehéz mesterség, nem sétarepülés, és nagyon drága. Kiváló pilóta kell hozzá, itt most van: Őcsény határában például ő fedezett fel többszöri átrepülés után egy XIII. századi kis templomot. Az sem mindegy, hogy milyen évszakban, milyen magasságból, milyen szögben, milyen vetés fölött fotóznak. A kukoricatábla például keveset árul el fentről nézve abból, mi rejtőzik alatta. A búzában viszont jól látszik minden – tudtuk meg Miklós Zsuzsától. Ez a növény érzékenyebb, ahol a gyökere beleütközik valamibe, ott alacsonyabbra nő, így pontosan kirajzolja az alatta lévő lelőhelyet. A módszeres légi fotózás eredményeinek köszönhetően a régészek már nem vaktában húzzák meg a kutatóárkokat, hanem előre megtervezik, mit milyen sorrendben ássanak. De olykor a véletlen – ami persze nem véletlen – is segíti őket.
Az egyik tulajdonos 1997-ben arra hívta fel a feltárók figyelmét, hogy szántás közben téglákat fordított ki az eke a földből. Így találták meg az 1998-as leletmentés során azt a téglaraktárat, amely alatt egy fazekasház maradványát tárták fel. Igen nagy mennyiségű XV. század végi, XVI. századi edény- és kályhaszemtöredéket, a betöltés tetején pedig három sorban, egymás mellé fektetve kilencven épen maradt, illetve összenyomódott XVI. századi korsót bontottak ki belőle. A szakemberek ebből arra következtettek, hogy a hajdani mesteremberek szándékosan temették be a földbe mélyített műhelyt, mielőtt elhagyták a települést.
Az Etére vonatkozó első okleveles adat a XIV. századból származik, a mezőváros Deccsel együtt a váci káptalan birtoka volt. De a leletek arra utalnak, hogy a település már a korai Árpád-korban, a X–XI. században létezett. Virágkorát a XV–XVI. században élte. A Sárközt 1534-ben hódították meg a törökök, de a környező falvak nagy része Szigetvár elestéig (1566) a várnak adózott és dolgozott. Utána a török volt az úr a vidéken. A török kor első felében Ete az adólajstromok szerint még fejlett mezőváros volt, 1557-ben 144, 1582-ben 192 háza volt. Írásos adatok tanúskodnak arról, hogy a település 1620 és 1629 között pusztult el – hogy miért, az egyelőre rejtély. A bátai apátság 1619-ben még adózásra szólította fel a lakosokat, de 1627-ben már ezt írták Etéről – amint Miklós Zsuzsa és Vizi Márta tanulmányában olvasható –: „Jó város volt, most népében ami vagyon, Deczön lakik.” A decsiek ma is büszkék felmenőikre, a két helység lakóinak folyamatos továbbélését a családnevek bizonyítják.
A hatvanas években is tudta Decsen mindenki, hogy a hajdani Ete ott van a közvetlen közelükben, de az akkori földtulajdonos, a decsi termelőszövetkezet 1962-ben feltörette a több évszázados legelő egy részét, tolólapos gépekkel „egyengették el” a középkori házak omladékait, majd talajlazító késekkel 80–90 centiméter mélyen szétszabdalták a dombot. Szerencsére az egész mezőváros területét nem sikerült tönkretenniük. De amit az akkori vandalizmus nem pusztított el, abból most nem kis rész megy tönkre a fémkeresővel felszerelkezett garázdálkodók miatt. Nagy károkat okoznak a törvénykezés és a hatékony végrehajtás hiányosságai. A Tolna Megyei Rendőrkapitányság és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum között létrejött megállapodásnak köszönhetően azonban a közeljövőben e téren, remélhetőleg, előrelépés várható.
Galatasaray
Sallai remek megmozdulása után teljes összeomlás: kitömték a Galatasaray csapatát a BL-ben
