Ha összeszedik magukat, még kerítéskolbász is lesz belőlük, meg mézeskalácspanel, már a nélkülözhetetlen gazdasági programot is elkészítették. Azt ismerteti Medgyessy Péter megválasztott miniszterelnök-jelölt lépten-nyomon, közgazdászhoz méltó magabiztossággal és szakmai tolvajnyelven. Talán a magabiztosság teszi, hogy a minden szépet és jót ígérő verbális program tézisei mögül olykor kibukik olyan elképzelés is, amit a gyakorlatban akarnak megvalósítani. Elég a gázárak körüli vitára utalni, mikoron Medgyessy azt találta mondani, hogy az általa remélt szocialista kormány nem fog beleszólni a gázárak kialakításába. Azt valóban nem jelentette ki, hogy 50 százalékos gázáremelést szeretne, csak tudjuk valamennyien, a külföldi gázszolgáltatók vágyakoznak ilyesmire. Nem kell hozzá marxista szakosító, hogy kikövetkeztessük, ha a kormány nem szól bele, a gázszolgáltató árat emel. Medgyessy és hívei nagyon zokon vették, hogy ebből egy új Bokros-csomag képét látták kirajzolódni egyesek, mert Medgyessy szerint az energiaárak jelentős emelésének antiinflációs hatása lenne. Idézzük őt magát, az ATV Nap-kelte című műsorából: „(.) ha valaki komolyan veszi azt, hogy a lakosság érdekében alacsonyabb inflációra van szükség, akkor meg kell hozni azokat az átmeneti áldozatokat, amivel vissza lehet szorítani.” Lehet, túlzottan érzékenyek vagyunk, de a Bokros-csomag is antiinflációs „átmeneti áldozatok” gyűjteménye volt, aminek jótékony hatását és átmeneti voltát a baloldal választási kudarca után valamennyien megtapasztaltuk. Ugyanabban a műsorban hangzott el a következő gazdasági teória is: „Én azt gondolom, hogy a kisember nem akarja se a nemzeti tőkét preferálni, meg a külföldi tőkét se preferálni. Ő azt szeretné, hogy út legyen, és az a legolcsóbb legyen. Az emberek nem abban gondolkodnak, hogy huh, de jó lesz, hogy az X. magyar vállalat és vállalkozó többet fog ebből gazdagodni. A magyar az abban gondolkodik, és teljes joggal abban gondolkodik, hogy tessék olcsón megoldani. Tessék olyan beruházót, befektetőt találni, aki a leggyorsabban csinálja meg.” Érdekes népség ez a magyar, legalábbis Medgyessy vízióiban. Nem abban gondolkodik, hogy munkája legyen, pénzt keressen, hanem abban, hogy olcsón épüljön fel az út. S ha egy pakisztáni cég afgán munkásokkal építi a legolcsóbban és leggyorsabban, akkor repes a boldogságtól. Legfeljebb nem használja az utat, ami olcsón épült ugyan, de az autózás rajta megfizethetetlen. Állítólag a magyarok nem szeretnek adót fizetni, a szocialisták elvennék a munkalehetőséget, így nem tudnak adózni, úgyhogy nagy lesz az elégedettség. A hazai kis- és középvállalkozások legalább kétmillió embernek biztosítanak megélhetést. Nem ők tehetnek arról, hogy tőkeerejük meg sem közelíti a nyugati cégekét. A magyar vállalkozót versenyeztetni a nyugati multikkal szép elmélet, a magyar vállalkozó pedig a saját bőrén tanulhatja meg, nem a győzelem a fontos, hanem a verseny, meg a csőd.
Az MSZP állásfoglalása szerint Kövér László elferdítette Medgyessy Péter nyilatkozatát. Nincs azon mit elferdíteni. Medgyessy rutinos lobbistaként a nemzetközi pénzügyi körök és a multinacionális cégek érdekeit kívánja képviselni, a hazai kis- és középvállalkozókat nem támogatná, hanem versenyeztetné. Az ilyen versenyek már a start előtt eldőlnek. Az internacionalista kutyaszalonnát nem szeretnénk megkóstolni.
Vége van, Magyar Péter bekerült a Gyurcsány-spirálba
