A fesztiválok országa, hangoztatják sokan hazánkról, de a jelenlegi tendenciák alapján nem biztos, hogy sokáig elmondhatjuk ezt magunkról. A Covid amellett, hogy két éven keresztül blokkolta az iparágat, megváltoztatta a fiatalok szórakozási kultúráját is, az infláció világszerte az egekbe emelte a nemzetközi előadók gázsiját, megdrágult a technikai berendezések beszerzése is, és ez még messze nem az összes olyan aspektus, ami miatt egyre több esemény húzza le a rolót. A Fesztiválország című dokumentumfilmet még éppen időben, az utolsó utáni pillanatban kezdték forgatni, ugyanis az alkotás leginkább a Szigetre, Művészetek Völgyére, Fishing on Orfűre, Paloznaki Jazzpiknikre, a VOLT-ra, a Balaton Soundra és a Bánkitóra fókuszál; az utóbbi három ezek közül már nem is létezik, de az amerikai befektetők is elégedetlenkedve nézik a Sziget látogatószámait.
Ugyanakkor nem egy kollektív szomorkodásról van szó, a szervezők személyes sztorijain azt láthatjuk, hogy a szakmában teljesen járatlan fiatalok miként valósították meg az álmaikat. Amikor például Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi belevágott a Szigetbe, külföldi minta hiányában olyan rendezvényre törekedtek, ahol maguk is jól érzik magukat – az első években bukást bukásra halmoztak, a fenntarthatósághoz elkerülhetetlen volt az elüzletiesedés. Ugyanígy a saját vágyait kergette Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert, amikor belekezdtek a VOLT-ba olyannyira fiatalon, hogy az első alkalommal még anyukájuk kente a szendvicseket, de Márta István sem sejtette, amikor létrehozta a Kapolcsi Művészeti Napokat, a Művészetek völgye elődjét, hogy mekkorára nő majd.
És vicces sztorik is elhangzanak: Gerendai például felidézi, egy időben állt egy úgynevezett Drogkamion a Szigeten, és a sajtó végtelenül pofátlannak találta, hogy még csak nem is titkolják a kábítószer-propagálást, miközben valójában egy prevenciós helyszínről volt szó. A szervezők mellett előadók és hírességek is megosztják az élményeiket, a Bagossy Brothers egy idősávban lépett fel a VOLT-on a Linkin Parkkal és két szám között füleltek, melyik dalt énekli épp a gyerekkori kedvencük, Chester Bennington.
Soma Mamagésa pedig egy igazán bizarr történetet mesél el: a Szigeten megitatta az anyatejével Wahorn Andrást, a képzőművész ugyanis ihletet remélt nyerni az aktusból.
A vetítés után beszélgettem Müller Péter Sziámival, aki elmondta, számára nem a liberális és a konzervatív tengely mentén oszlik fel a világ, így ugyanolyan szívesen játszik a Fishing on Orfűn és Tusványoson. Elárulta azt is, amíg a Sziget tulajdonosa és kreatív vezetője volt, a kollégái szaktudására bízta a fellépőket, miként a pénzügyekbe sem szólt bele.
Nem vagyok sem cenzor, sem bankár, legfeljebb javaslatokat tettem. Az én ötletem volt például, hogy rendezzünk egy Cipő-emlékkoncertet. És fergetegesen jól sikerült, noha előtte szorongással fogadták a többiek, mert Geszti Péter az előző évben sovány közönséget vonzott szintén a 0. napon
Az előadó figyeli a mai fiatal mezőnyt Kirschner Péter zenésztársával együtt, és rendszeresen visznek előzenekarokat a turnéikra. Ennek köszönhetően figyeltek fel például a szabadkai rapperre, Bongorra, ami hatalmas büszkeséggel tölti el. Az új generáció kapcsán szóba került az is, méltatlanul kevés figyelem vetül Csemer Boglárkára, aki a XXI. század egyetlen magyar világslágerének a szerzője és előadója, a Nouveau parfum még a Billboard-listára is felkerült. És miután kiderült, hogy mindketten franciatanárok, egy közös francia zenés estet is fognak adni. És Gubik Petrát is hatalmas tehetségnek tartja, együtt dolgoztak a legutóbbi szólólemezén, de további terveket is szövögetnek.
