Minden robbantás nekem jutott

És eljött az utolsó krónikás hajnal. Nincs dráma, a hangulat sem nyomott, mindenki teszi a dolgát, ahogy az egy munkahelyen még szombaton reggel is illik. A Krónika stábja gördülékenyen halad a nyolcórai műsorzárás felé, egy-egy céltudatosan induló mozdulat ugyan fáradtan ellankad, ám az apró megingásokat korrigálja az évtizedes rutin. A rádió előtt ébredező hallgató tehát nem jön rá, hogy a stúdióban még kissé álmos emberek munkálkodnak.

Háromnegyed nyolc körül azért némi élénkülés tapasztalható. Érkeznek a Kossuth Rádió további szombati műsorainak készítői, s az irányítóhelyiségbe bekukkantva meglepetten észlelik, hogy Kondor Katalin vezeti a műsort. Mit keres itt az elnök asszony? A nagyfőnök még itt van? – kérdezik sorban a rendezőtől, aki kommentár nélkül int a hangszigetelő üvegfalon túlra, hogy igen, itt.

Az ötödik pittyegés nyolc órát jelez. Összefoglalják a háromórányi műsorfolyam lényegét: megalakult a biztosítók áldozatainak pártja, győzött a férfi vízilabda-válogatott, működni kezdett Magyarországon az első tündérképző – közli Kondor Katalin, azután megköszöni a figyelmet, és több mint egy évtized után végleg elbúcsúzik a szombat reggeli Krónika hallgatóitól, majd elérzékenyülve kikapcsolja a mikrofont. Mint műsorvezető befejezte, mint elnök most kezdi.

Kerül egy kis ajándék, néhány vigasztaló szó, néhanapján gyere le hozzánk – kérik a régi kollégák az új elnököt, aki természetesen megígéri a látogatást. Időközben megszólalnak a belpolitikai szerkesztőség telefonjai, a legtöbben a tüdérképzőről érdeklődnek, illetve a biztosítók becsapottjainak szerveződését keresik. Átlagos szombat délelőtt, Krónika után. Illetve mégsem.

– Tegnap délután alig tudtunk dolgozni. Fél háromkor akartam kezdeni vágni, de Lakatos Pál miatt percenként hívogattak az újságírók. Holott nincs ebben semmi különös, itt a rádióban nap nap után előfordul, hogy valakinek lejár a szerződése – avat be az egyik első, s mindjárt nagy vihart kavart elnöki döntés hátterébe Kondor Katalin. – Így tegnap a szokásosnál is később fejeztük be a műsor előkészítését, vagyis még kevesebbet aludhattunk. Nos, ez az egy, mármint a hajnali hármas ébredés biztosan nem fog hiányozni. De nagyon jó volt a szombati krónikát készíteni. Ilyenkor kevesebb a reklám, és a riportok is kevésbé rázós témákkal foglalkoznak.

Öt perc múltán a főszerkesztői irodába is befutnak a hallgatói hívások, sajnálkozás és gratuláció váltja egymást. Továbbra is népszerű a tündérképző meg a biztosítóellenes párt.

– Megfordult a fejemben, hogy az utolsó műsoromat talán zeneileg másként kellene szerkeszteni, de végül elvetettem az elképzelést, mert a szombati krónika zenei szerkesztői elveiből sohasem engedtünk. Nagyon sokat küzdöttem a kollégákkal, hogy végre fogadják el, mi a Magyar Rádió vagyunk, tehát nálunk a magyar zenének kell dominálnia. Sohasem értettem, miért kell állandóan a „divatos” zenéket sugározni, amikor egy-egy riport szinte sugalla, hogy milyen muzsikával érhető el a legnagyobb hatás. Ha például a Himalájáról szólunk, akkor a beszélgetés után nyugodtan mehet indiai, nepáli vagy tibeti zene, mert nem hiszem, hogy a közönség szüntelenül ugyanazt a húsz slágert akarná hallani.

Egy rádiós műsort azonban nem pusztán az elhangzó zeneszámok tesznek felejthetetlenné, a hallgatóság sokkal inkább az esetenként igencsak különös, olykor történelemfordító eseményekre emlékezik. Persze a krónikásnak is megvannak a maga emlékei.

– Minden magyarországi robbantás nekem jutott. A munkatársaim egy időben előre vigyorogtak péntek délutánonként, hogy az alvilág valószínűleg már szervezi Kondornak a következő leszámolást. Természetesen nem csak efféle drámai eseményekre emlékezem. Soha nem felejtem el azt a reggelt, amikor az állatkert főállatorvosával, Ország Misi bácsival készítettünk beszélgetést. Misi bácsinak volt egy papagája, amely nagyon szerette a klasszikus zenét, sőt néhány darabot meg is tanult. Az interjú végén következett ebből némi ízelítő: a madár Mozartot kezdett fütyülni. Amíg a lemez halkan szólt, addig a papagáj is csak melegített, és olyan észveszejtő módon fütyült, hogy a hírolvasó görcsös röhögésben tört ki. Később, amikor a zenekar belefogott a tuttiba, a madár javított a hangnemen, csakhogy a stúdióban ekkorra elszabadult a pokol. A hírolvasó Misi bácsi énekesmadarán, mi pedig a hírolvasón kacagtunk feltartóztathatatlanul, hogy a nyolcórás hírek majdnem elmaradtak.

A telefon ismét csörög, aztán Kondor Katalin lemegy az udvarra, és megeteti a Magyar Rádió macskáit, ami bizonyosan nem az új pozíciójából származó kötelessége.