Azt jelenti a Reuters, hogy a Penthouse magazin brazil kiadásának címlapján hamarosan Dercy Goncalves, egy 94 éves komika fedi majd fel istenadta bájait. Mint vérbeli színésznőnek, lényegében a munkájához tartozik az exhibicionizmus, bár állítólag nemcsak azért a fránya pénzért, hanem puszta kedvtelésből is fel szokott vonulni a szambázó karneválokon – természetesen monokiniben. A ledér matróna csöppet sem találja a mutatványt komikusnak – a méltán morcos családra való tekintettel halálosan komolyan visszautasította például az altesti realitásokat szemléltető fotózási pózokat. Brazília persze forróbb éghajlatú ország, az Egyenlítő környékén magas a páratartalom – mégsem magyarázza a különbséget, ami az örökifjú latin-amerikai hölgynek és mondjuk Zalatnay Saroltának (korunk Szemérmetes Erzsókjának) a produkciója között mutatkozik. A mi kis regionális Playboy-szenzációnk még bőven belül van a nyugdíjkorhatáron, sőt lelkes találgatásokra szolgáltat okot a látványtervezők által felhasznált szilikon mennyiségéről – senki szót nem ejt azonban arról: a közéleti magamutogatásban vajon mi a tűréshatár. A politikai gerontokraták (kéretik nem összetéveszteni az előrehaladott tisztes életkorral – ez az aggastyánság kifejezetten a megavasodott világmegváltó eszmék makacs zászlótartóira vonatkozik) jobb híján még a „juventokrácia” fogalmát is megalkották, feledve, hogy az általuk annyiszor letaknyosozott vetélytársak időközben már megették kenyerük javát, s észrevétlenül három-négy gyermekes családapákká lettek. Vetkőzni persze mindaddig bárkinek lehet, amíg mutatkozik érdeklődés a mutatvány iránt, s amíg más, jó ízlésű emberek esztétikai közérzetét nem zavarják vele. Miért érzi mégis az ember az önmagukat túlélt, elvirágzott komikák folyamatos felajánlkozását idült politikai pornográfiának?
Tisza
Erősödik a Fidesz, süllyed a Tisza
