Óriások csatája a német piacért

A világ második legnagyobb sörgyártó vállalata, a belga Interbrew a német piacon immár nemcsak exportőrként, de helyi gyártóként is jelen van, hiszen egy hét alatt két német sörgyárat vásárolt meg. Piaci elemzők szerint ezzel elkezdődött a német sörfőzdék külföldi bekebelezése.

Ügyelnek a németek a tisztaságra. Évszázadok óta őrzik sörgyártási hagyományaikat és a szigorú, úgynevezett német tisztasági törvény betartását. Emiatt a német piac szinte meghódíthatatlan volt a külföldi sörgyáraknak. A németek jól meg is voltak nélkülük, hiszen a több mint 1200 helyi sörfőzde ontotta a változatos ízű, ám egyaránt kiváló minőségű keserű nedűt. Minden tájegységnek, városnak megvan a saját jellegzetes söre. A minőségre büszke németek egy kicsit le is nézték a nagyvilágban kapható söröket. Különösen a tengerentúli söröknek volt kicsi a respektjük német földön. Csakhogy nagyot fordult a világ a nemzetközi sörpiacon. A német gyártmányokat ugyan szívesen fogyasztják ma is mindenütt a világban, ám a hazai fogyasztás az utóbbi években jelentősen visszaesett. A nagy gyártók pedig a fúziókkal és a felvásárlásokkal egyre nagyobbakká váltak, és részesedésük a világpiacon most már messze megelőzi a német gyártókét. A fragmentált német piac szereplői, köztük még a legnagyobb sörfőzdék is, egyre inkább lemaradtak a globális versenyben.
A piaci folyamatokat figyelembe véve nem volt váratlan, hogy a nagy gyártók rávetik magukat a német sörgyárakra. Különösen a többségükben ma is családi tulajdonban lévő sörfőzdéknek nincs sok esélyük arra, hogy ellenálljanak egy-egy felvásárlási ajánlatnak. A világ vezető sörgyártói azonban rögtön a nagy halakkal kezdték. (Februárban a holland Heineken még nem vásárolt, csak vegyesvállalatot alapított Németországban, ám ezzel megtörte a jeget.) A belga Interbrew (évi 76 millió hektoliter sör gyártásával a világon a második legnagyobb cég) néhány hete megvásárolta Észak-Rajna-Vesztfália egyik különleges ízű sört előállító üzemét, a Diebelst. A belgák ezzel azonnal egy évi másfél millió hektoliter kapacitású sörgyárat szereztek meg. A negyedik legnagyobb német sörgyárért, az évi 5,7 millió hektolitert előállító brémai Beckért is ádáz versengés indult. A Becket végül a világ első számú, évi 115 millió hektolitert gyártó amerikai Anheuser Buscht és a brit Scottish & Newcastle-t (évi 36 millió hektoliter) megelőzve a már német földön pozíciókkal bíró Interbrew 3,5 milliárd márkáért vásárolta meg. A brémai vállalat azért volt különösen értékes felvásárlási célpont, mert terméke nagyon népszerű külföldön is. Különösen az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában kedvelt a Beck. Szakértők kicsit magasnak tartják ugyan a gyárért fizetett árat, ám azt azonnal hozzáteszik, hogy az Interbrew ezzel alaposan megnövelte egyébként sem jelentéktelen világpiaci súlyát. A belga cég például az úgynevezett prémium kategóriában első számú exportmárkája, a Stella Artois mellé immár felsorakoztathatja a Becket is, és ezzel ebben a szegmensben tízszázalékos piaci részesedést szerez. Ekkora szeletet csak a Heineken tud kihasítani magának a prémiumsörök piacán.
A belgák azért nem teljesen érezhetik még nyeregben magukat, hiszen a kartellhivatalnak még áldását kell adnia a felvásárlásra. Egy éve egy hasonló, két lépésben megvalósított piacszerzés során az Interbrew már összeakasztotta a bajszát a brit versenyhivatallal. Akkor a belga cég négyszázmillió fontért megvásárolta a harmadik legnagyobb brit sörfőzdét, a Whitbreadet. Néhány hét múlva pedig egy nagyobb halra, a Bassra vetette ki hálóját. A hivatal ezt az akvizíciót (legalábbis egyelőre) megakadályozta, hiszen ezzel a belgák a brit sörpiac 32 százalékát ellenőrizték volna. Látható, hogy néhány sörgyár nagy étvággyal falja fel a kisebb konkurenseket, és hasít magának egyre nagyobb szeleteket egy-egy ország sörpiacából.
Németország az óriások számára azért is tűnhet kedvező vadászterepnek, mert a németek csökkenő fogyasztásuk ellenére is évente 103 millió hektoliternyi sert gördítenek le a torkukon, és a sörgyárak éves forgalma meghaladja az évi 18 milliárd márkát. (Cikkünk bővebb változatát megtalálhatják lapunk on-line kiadásában, a www.mno.hu címen.)