A Munkáspárt, a Magyar Szocialista Párt leendő szövetségese és egykori lényege megint belenyilallott a magyar társadalom tudatalattijába. Szobor kéne Kádár Jánosnak. Mármost itt több lehetőség kínálkozik. Egyrészt fel lehetne állítani Kádár János szobrát, végleges helyén, a nagytétényi szoborparkban. Másrészt lehetne egyből apró forgácsokban gyártani, hogy ezen emléktárgyak hazaviteléhez ne kelljen szétszedni az egészet. A Sztálin-szobor esetében is jól jött volna ez a megoldás. Harmadrészt azt is meg lehetne kockáztatni, hogy mégsem állítunk szobrot Kádár Jánosnak, magunkra vonva ezzel Thürmer Gyula rosszallását. Komoly dilemma.Maga Thürmer Gyula úgy áll ehhez a kérdéshez, mintha valamiféle missziót teljesítene. Július 7-én, a Kádár-megemlékezésen elmondott beszéde alapján komolyan is gondolja indítványát. „Kádár elvtárs gyakran mondogatta, kicsit viccesen, kicsit komolyan: én éltem a kapitalizmusban is, éltem a szocializmusban is, tudom, melyik a jobb. Mi nem tudtuk. Sokan nem tudtuk. Irigykedtünk a Nyugatra, mondván, ott a munkanélküli-segély is több, mint nálunk a fizetés. Nem becsültük meg azt, amink volt. Azt hittük, mindig lesz biztos munkánk, lesz megélhetésünk, kiszámítható jövőnk. Engedtük, hogy korrupt pártfunkcionáriusok és bosszúra vágyó, önmutogató értelmiségiek leváltsák a rendszert. S ők leváltották.” Így összegzi a rendszerváltás folyamatát a Munkáspárt elnöke, bár kifelejti a lebaltázandók sorából azt a néhány millió magyar polgárt, akik voksaikkal történetesen kifejezték, hogy ők is szeretnék megtudni, melyik a jobb. (Mellesleg az alapprobléma hamis, tudniillik senki nem tartja vissza Thürmer Gyulát attól, hogy megvalósítsa álmait, és ma is a szocializmusban éljen. Van még olyan ország, ahol szeretettel fogadnák. Ugyanakkor kevéssé világos, hogy miért kellene ebbe a perverz vágyakozásba megint belevonni a magyar társadalmat.)Kádár János egyébként valóban történelmünk része, de csak a valódi összefüggésekkel együtt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése, az azt követő megtorlás, Mansfeld Péter bitója és a szovjet megszállók kiszolgálása hatalmának talpkövét jelentik. Szobra, amely mellett, mögött, előtt nem állnának a szovjet megszállás jelképei, súlyos történelemhamisítás lenne, valahogy úgy, mintha egy Júdás-szobrot akarnánk felállítani, kerülve minden utalást Jézus elárulására és a harminc ezüstpénzre.Thürmer Gyula rendszeresen hivatkozik a kádári jólétre. Az ország lakóinak egy része már most tud számolni, tisztában van vele, miből éltek jobban Kádár János alatt, és mi köze van ennek a nyomasztó adósságteherhez, amelynek egy főre eső részét még Thürmer Gyula fanatikus hívei is Kádár János regnálásának köszönhetik. Ennél az állításnál nem egyszerű véleménykülönbségről, hanem rideg pénzügyi tények megértéséről vagy meg nem értéséről van szó. Az államadósság összes következményeivel együtt kristálytisztán átlátható tények pontos rendszere, éppen olyan evidencia, mint hogy a Föld kering a Nap körül, nem fordítva. Ezt lehet tudni, nem tudni, és lehet a nem tudást politikai célra felhasználni. Kopernikusz felfedezése után is még sokan úgy érezték, a Nap kering a Föld körül. Vajon Kopernikusznak figyelembe kellett volna vennie az ő véleményüket is? A csalóka érzés akkor is, most is a valósággal állt, áll szemben.Egyébként valahol tiszteletre méltó Thürmer Gyula igyekezete. Legalább nem fényezi magát szociáldemokratának, és egykori szellemi tettestársként nem jár koszorúzni Nagy Imre sírjához.
Zavargásokba torkollott a megszorítások elleni tüntetés Párizsban
