Vályog helyett tégla lett a „divat” a Beregben

Márciusban, a Tisza tarpai töltésroppantása idején a természet erőivel folytatott heroikus küzdelemről szóltak a tudósítások. Ahol a házromok láttán térdre borult fejkendős asszonyok szorongatták sírva zsebkendőiket, ott ma munkagépek zaját hallani, állványokon szorgoskodnak a mesterek. Beregben nem sír már senki. A tényekhez tartozik: a térségben az árvíz miatt 2967 önkormányzati és magántulajdonban lévő épület sérült meg. Közülük 816-ot lebontottak, 579-et pedig újjáépítenek.Márciusban a tiszai árvíz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az úgynevezett beregi öblözetben 45 településen pusztított. Csarodán, Gulácson, Jándon, Tákoson, Tarpán, Vámosatyán és Gergelyiugornyán történt a legnagyobb pusztítás. Új lakások építésére közel hatszáz, helyreállításra 1852, vásárlásra 60, kártalanításra pedig 45 szerződést kötöttek meg július végéig a kormány képviseletében eljáró megyei közigazgatási hivatal munkatársai. Azóta kiderült, hogy kétszáz házat nem lehet felújítani, bontásuk és újjáépítésük szükségessé vált.Ahogy az utazó áthalad a Vásárosnaményt Gergelyiugornyával összekötő hídon, a 41-es út mentén, egészen az ukrán határig a településeken felhalmozott építőanyagokat: téglákat, cserepeket, homok- és sóderhegyeket lát. Gergelyiugornyán, a Gulácsi úton markológépek, daruk és állványerdők fogadják a nézelődőt.Vályog- helyett téglaház épülDávid Lajosékat épülő kétszintes házuk mögött, a szerszámoskamrában találom meg. – Százharminchat négyzetméteres vályogházunk hetven éve épült – mondja az idős férfi, aki a helyi vízügynél volt nehézgépkezelő 26 évig. Miközben a felesége kávét tesz a forró tűzhelyre, együtt idézik fel a márciusi eseményeket, amikor a Tisza árja elvitte az otthonukat. Egy zsákba belepakoltak néhány személyes holmit és egy kis elemózsiát, és Tiszavidre menekítették őket egy sárga busszal a rokonokhoz. Még aznap este, a tarpai gátszakadás következtében elérte a települést a háborgó Tisza vize, s körbeölelte házukat, amely megszívta magát, megrogyott, majd összeroskadt. A férfi csónakkal bejárt a ház romjaihoz, s szomorúan konstatálta, hogy a húsz tyúk belefulladt a vízbe. Szerették a régi vályogházat. Kétkedve ugyan, de tudomásul vették, hogy a kormánydöntés következtében csak téglából épülhet újjá az otthonuk. – A nagy lakásméret miatt mi csak egy típusterv közül „választhattunk”. Nem akartuk elhinni, hogy ekkora házat építtet nekünk a kormány – int a vöröslő, állványos épület felé az asszony. Az új épület 11,5 millió forintra lett felértékelve, s 15 évig jelzálogot tett rá az állam. A férfi maga elé nézve hangosan gondolkodik: lesz három kisszobánk, vajon mit kezdünk majd vele? Kár, hogy hatvan éven felül vagyunk – mondja sóhajtva.A nagy visszatérésDávid Lajos áprilistól kezdve a szerszámoskamrában lakik, amelyben nem tett különösebb kárt a Tisza. Mint mondja, oda kell figyelnie a kertre, ahol mindig van munka, aztán meg jöttek a kárfelmérők, majd az építtetők s a mesteremberek. – Nem panaszkodunk, mert amit Orbán ígért, az itt teljesült. Végtelenül becsületes mesteremberek dolgoznak itt. Még egyiknek a kezében sem láttam sörösüveget. Reggeltől estig szorgoskodnak.Dávidék beszélgetéseiben, ha egymás közt vannak, egyre többször szóba kerül a visszaköltözés kérdése. Sorba veszik, hogy a bútorok a szomszédnál és egy szemben lakó ismerősnél vannak, a ruhával tömött zsákok pedig a Tiszaviden élő fiuknál, s még egy távoli rokon szekrénye is tömve van a motyóval. Miközben a kávé lekerül a tűzhelyről, fecskepár sűvít el közöttünk a kijárat felé. Lám a szerszámoskamra „gerendáján” fészek, benne öt éhes fióka. A bogarakat kétpercenként hordják a szülők a csemetékhez. – Elmentem, de van társad – mondja a papának az asszony. – Nagyon okos állatkák ezek, csak az illemhelyre nem akarnak kimenni – feleli a férfi.Közben a házat építő vállalkozás Szerencsről érkezett „brigádjának” vezetője, Kemény Endre érdeklődik az öregek hogyléte felől. Elmondja, hogy szeptember közepére befejezik a házat. A településen összesen tíz ház építésében vesznek részt, s véleménye szerint tartani fogják az átadási határidőt. – Csak segítő szándékú emberekkel találkoztunk – mondja tömören, amikor a benyomásairól kérdezem. Mivel Gergelyiugornya a térség legnagyobb Tisza-parti paradicsoma, a mesterek már nehezen jutottak szálláshoz, s a parthoz közeli üdülőtelep faházában kaptak alvóhelyet. Ott viszont ismeretlen fogalom a csend, a dolgozó ember pedig nem biztos, hogy zenebonára vágyik. Az árvízkárosultaknak az ebédet a mai napig az önkormányzat főzi. Egy fiúcska ételhordóban hozza a mai adagot: káposztás paszulylevest túrós csuszával. Ahogy elbúcsúzunk, odasúgja az asszony: – Finom az ebéd, s kiadós is, de csinálok még a papának egy kis bundáskenyeret, mert nem elég ez neki.Pogácsa és jó szóTákoson Molnár Jánosné szorgoskodik a garázsból kialakított élettérben. A gáztűzhely mellett a furnérlemezen a „Polski Fiat 125 P” felfestés jelzi, hogy milyen célt szolgált korábban az építmény.– A kétszobás, spájzos, fűrdőszobás, konyhás házunk 1954–55-ben épült vályogból – mondja a három gyermeket felnevelt asszony, akik ma már Csarodán, Nyíregyházán, illetve Budapesten élnek. Az utca túloldalán már átadás előtti állapotban van a kormány támogatásából felhúzott gyönyörű, tornácos ház. – Nem érzem magaménak, de meg kell vele barátkoznom – int felé Molnárné. Megtudjuk, hogy a spórolt pénzükből s a régi ház anyagából nyári konyhát építenek, mert azt vallják, hogy ott van a mindennapi élet központja. Kell is a hely a családnak, s mivel a hét unoka – akik 3, illetve 21 év közöttiek – gyakran hazajár, mielőbb át kell adni a nyári konyhát – szögezi le a nyugdíjas- korú nő.A helyreállítások alatt senki nincsen arra kényszerítve, hogy szerszámoskamrában, garázsokban s katonai sátrakban lakjon, de a beregi emberek érthető módon megpróbálják figyelemmel kísérni otthonaik helyreállítását vagy újjáépítését. Mindenki számára biztosított az iskolákban, ideiglenes közösségi szállásokon vagy családoknál való elhelyezés, így Molnárék is visszamehetnének a gemzsei iskolába lakni. – Hetekig ott éltünk, jó hely volt – nyugtázza az asszony. – Minden elismerésem a polgármesteré, a helyi értelmiségé s az ott élőké. Úgy segítettek, ahogy tudtak: van, aki pogácsát, van, aki vigasztalást nyújtott a kétkedőknek s elcsüggedőknek.Élő adásban dőlt a házGergelyiugornyán a vegyeskereskedés melletti ház összedőlését élő adásban közvetítette egy kereskedelmi televízió, s a felvételeket a világsajtó is bemutatta. Meggyesi János tulajdonos a Debrecenben élő rokonaitól azt is tudja, hogy az interneten is fut a tragédiáról készített film- és fényképfelvétel. A férfi Vásárosnaményban él, s idegenforgalmi célból vásárolta meg a vályogépületet. – Felújíttattam a házat: új tetőt kapott, s a villanyt is bevezettettem. Az árvíz tönkretette minden tervemet, ráadásul kártérítést sem kaptam – szögezi le keserűen. A házban valójában nem lakott senki, nem voltam én se állandó lakosként bejelentve, ezért elutasították az igényemet – szögezi le a férfi. Az ügyével kapcsolatban beadványt juttatott el nemrégiben a megyei közigazgatási hivatalhoz, amelyre választ még nem kapott. A kormány határozata azonban a lakás céljára szolgáló épületek felújítására és újjáépítésére szól, az üdülők károsodása esetén nem jár semmiféle támogatás.Helyreállítás gáterősítésselA július végéig megkötött szerződések esetében a tervezett új házépítések 90 százaléka már megkezdődött, a helyreállítási munkálatok 40 százaléka pedig ugyancsak folyamatban van – tudtuk meg Kovács Jánostól, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjétől. Nemrégiben kötötték meg a szerződéseket azokkal az árvíz sújtotta településekkel, amelyek részt vettek az 500 millió forintos vidékfejlesztési projektben. Az egyes települések 35 millió forintig pályázhattak különféle létesítmények – faluház, óvoda és iskola – létrehozására. Döntés született a Belügyminisztérium számláján összegyűlt, összesen mintegy 178 millió forintnyi adomány felhasználásáról. A pénzből a helyi önkormányzatok nyújtanak majd támogatást az új otthonokba beköltöző lakók ingóságainak pótlására.Tarpán az újjáépítéseken kívül nem sok minden tanúskodik arról, hogy márciusban vízben állt szinte az egész falu. A Kuruc vendéglőben lagzi van, hejehuja zene hangjai szűrődnek ki a nagyteremből. Öltönyös emberek ingujjra vetkőzve sütkéreznek a napon. A tarpai hegyen, ahová a helyiek menekültek a Tisza vize elől, megszokott az élet: helybeliek görnyednek a fejlődő termést mutató szőlőtőkék között, fűnyíró olló csattogását hordja messzire a szél. A közelben befejezés előtt áll a tavaszi tiszai árvíz során megrongálódott töltések helyreállítása, és húsz kilométeres hosszon megkezdődött a töltések erősítése is.A márciusi árvíz során tönkrement töltéseket Tarpa és Gulács között, valamint a Túr bal partján, Sonkád határában már helyreállították. A gáterősítések a Tisza bal partján, illetve a Szamos és a Kraszna torkolati szakaszain, Panyola, Olcsva, Kisar, Nagyar, Szatmárcseke, Tiszakóród és Milota határában folynak. A gátak magasabbak és szélesebbek lesznek, koronájukat megerősítik.

---