Amikor 1990-ben beült a főpolgármesteri székbe, mit gondolt, milyen lesz a város az évezred fordulóján?
– Nagyon nehéz ezt előre megjósolni, hiszen a körülmények sok mindent befolyásolnak. Természetesen 1990-ben a mostaninál sokkal kevesebbet tudtunk a városról. Kevésbé láthattuk át, hogy milyen lehetőségek vannak, és ezek közül mennyit tudunk megvalósítani. Az ország gazdasági válságban volt, ebből következően Budapest is szegényebb volt. Itt is rosszabb volt a gazdaság helyzete, nagyobb volt a munkanélküliség, a privatizáció éppen csak elkezdődött. Azt, hogy tíz évig leszek főpolgármester, csak álmaimban reméltem. 1990-ben nem is tíz évre terveztünk, hanem csupán négyre, és akkor ez volt a reális. Az első választásokon győztes pártoknak nem voltak és nem is lehettek kidolgozott szakmai programjaik. A helyzetünket igazából az Antall-kormányéhoz tudom hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy a város nem volt eladósodva, de ugyanazokkal a problémákkal kellett megküzdenünk. Egy olyan várost vettünk át, amely bizonyos területeken rendkívül alulfejlett volt. Kritikus volt a csatornázás, a szennyvízkezelés, a hulladékkezelés és részben a közlekedés. A kilencvenes évek elején egyes területeken gyors fejlődés indult meg, és akkor már látszott, hogy Budapesten nemcsak problémák, hanem óriási lehetőségek is vannak. Szerencsés módon másfél évvel a ’94-es választások előtt végrehajthattunk néhány olyan fejlesztést, amelyből kiderült, hogy ez a városvezetés nemcsak a levegőbe beszél, hanem tesz is valamit. Erre azért volt lehetőség, mert noha a kormánnyal nem volt jó az együttműködés, de volt párbeszéd. A kormánynak akkor volt egy nagy terve, az expó, és ezt mi arra használtuk fel, hogy a várost fejleszszük. Azt tehát láttam, hogy van lehetőség a fejlesztésre és a haladásra, de azt nem, hogy tíz évvel később sok minden az ellenkezőjére fordul, és a kormány ennyire nehéz helyzetbe hozza a magyar fővárost.
– A rendszerváltozás hajnalán, a markánsan antikommunista SZDSZ tagjaként felrémlett önben, hogy négy évvel később az állampárt utódszervezetével lép koalícióra?
– Budapesten ez egész másként működött, mint az országos politikában. A Fővárosi Közgyűlésben két, nagyjából egyenlő súlyú párt kötött koalíciót, amelyben – a közvetlen főpolgármester-választás révén – az SZDSZ képviselte a nagyobb erőt. A fővárosi MSZP–SZDSZ koalíció alapvetően az 1990 óta érvényesülő liberális elvekre épül. Ehhez persze a szocialisták nagyon sokat hozzátettek 1994 után. A koalíció kiegyenlítetten működik immáron nyolc éve. Az országos politikában szerencsétlen volt a helyzet, mert az MSZP-nek jelentős volt a túlsúlya. Én ezt nagyon lényeges különbségnek tartom. Országosan nagyon sok választó elfordult az SZDSZ-től a megkötött koalíció miatt, de megtiszteltetésnek tekintem, és persze a politikánk elismerésének, hogy ugyanezek a szavazók 1998-ban Budapesten újból rám és a fővárosi SZDSZ-re szavaztak.
– Lesz változás a fővárosi koalíció működésében, és megkezdődött-e már a tárgyalás a főpolgármester-jelöltség kérdésében az MSZP-vel?
– Nem időszerű, hogy bármilyen tárgyalás kezdődjön az MSZP-vel éppen erről. Ugyanakkor a főváros jövőjéről, a költségvetésről, és a tavaszi, valamint az azt követő időszak teendőiről már most a legmagasabb szinten kell tárgyalnunk. Számomra egyébként érthető, hogy egy nagy párt, országosan az ellenzék legnagyobb ereje, foglalkozik azzal a gondolattal, hogy esetleg önálló főpolgármester-jelöltet állít.
– Ha azonban az MSZP nem támogatja önt 2002-ben – mint ahogy ezt a fővárosi frakcióvezető már ki is jelentette –, s a baloldalon két jelölt indul, akkor a jobboldali, nemzeti erők jelöltje lehet a nevető harmadik.
– Igen, de ezt mind a két párt tudja, ezért ennek a lehetősége csekély.
– Újabb visszalépésre gondol?
– Én biztosan indulok, függetlenül attól, hogy bármilyen más párt bármilyen politikusa mit gondol. Az én feladatom, hogy a nevemhez kötődő jelenlegi várospolitika sikeres maradjon. A közvélemény-kutatások pedig azt igazolják, hogy a budapestiek többsége elégedett az SZDSZ és az MSZP várospolitikájával. Ebből következően a szocialisták mérlegelni fognak majd a választások közeledtével, hiszen Budapesten az MSZP és az SZDSZ a főbb kérdésekben egyetért. Arra számítok, hogy a liberális választók rám szavaznak, közülük azok is, akik az SZDSZ-től korábban elpártoltak. A ’98-as önkormányzati választás azt is bebizonyította, hogy a jobbközép szavazók egy része is rám adja voksát. Számomra az a lényeg, hogy minden budapesti lakos elfogadhatóan tudja iskoláztatni gyermekét, kapjon szociális támogatást, ha rászorul, és megfelelő legyen a tömegközlekedés. Ha mindez működik, akkor a választók nem akarnak majd másik főpolgármestert. Rólam tudják, hogy tiszta a kezem, nem tapad hozzá közpénz, abból a jövedelemből élek, amit keresek, nincsenek vállalkozásaim és bányáim, a családomnak sincsenek, ugyanakkor az eredmények mutatják, hogy sikeres várospolitikát folytatok.
– Az SZDSZ-en ez nem látszik meg, lassan a Munkáspárttal lesz egyenlő a támogatottsága. Ezen a mélyrepülésen ön pártelnökként és főpolgármesterként sem tudott változtatni, de úgy látszik, Kuncze Gábor sem.
– Már elismertem, hogy pártelnökként a meghirdetett politikám megbukott, amiért le is mondtam tisztségemről. Úgy gondolom, nem telt el még elég idő ahhoz, hogy ezt az egész történetet elemezni tudjuk. A lemondásomban szerepet játszott az is, hogy várospolitikusként kívánom megmérettetni magam 2002-ben.
– Más pártban, esetleg függetlenként el tudja képzelni a jövőjét?
– Nem, a meglévő pártok közül egyikben sem és függetlenként sem tudom elképzelni magam. Én szabadelvű, liberális vagyok és az SZDSZ kék könyvében megjelenített alapelvekkel egyetértek. A jelenleg létező politikai erők közül egyikben sem érezném magam otthon.
– Nem érez hasonlóságot Tölgyessy Péter pártelnöki bukása és a sajátja között? Mindkét esetben elterjedt az a vélekedés, hogy az SZDSZ „kemény magja” miatt kényszerültek távozni a párt éléről.
– Ez már csak azért sem igaz, mert Tölgyessy elnöksége alatt engem is a nem létező „kemény maghoz” soroltak. Tény, hogy sok a hasonlóság, de legalább annyi különbség is van. Az kétségtelen, hogy ahhoz képest, ami az emberek fejében, az SZDSZ-ről él, én egy kicsit jobbra, vagyis középen állok. Ez azt jelenti, hogy a liberalizmust szélesebb alapokra helyezem. Ennyiben politikai alapállásom azonos Tölgyessy Péterével. Ám ő egy másik korszakban, egy másik felállásban, más helyzetben vezette a pártot. Arról nem is beszélve, hogy ő nem volt főpolgármester a pártelnökséggel párhuzamosan. Tölgyessy elnöksége alatt az SZDSZ egy nagy párt volt. Nekem egy kis pártot kellett volna naggyá tennem, de közben igazgatnom kellett egy kétmillió lakosú várost.
– Indul az országgyűlési választásokon?
– Erről még nem döntöttem, de egyéni jelöltként nem látom értelmét. Ha az SZDSZ felkér, hogy induljak a listán, elgondolkodom rajta. Bízom benne, hogy az SZDSZ egy erős, a mérleg nyelvét alkotó pártként jut be a parlamentbe.
– Főpolgármesterként nem a mérlegelés jellemzi. Úgy fest, kampányévre készülve a szocialista– szabad demokrata koalíció a költségvetés és a forrásmegosztás tárgyalását hónapokkal korábban „lezavarja”. Az ellenzék szerint ön nem akar a kampányban 23 kerülettel konfrontálódni.
– Valóban nem akarjuk vitákkal terhelni a kampányt. A január–februári időszakot minden párt az ígérgetésre, nem pedig az ésszerű politizálásra használja majd. Mi pedig dolgozni fogunk a következő év sikeres indításán, a beruházások előkészítésén.
– Évek óta ígéret, hogy igazságosabban osztják szét a forrásokat a kerületek és a főváros között, emellett évek óta a rendszer reformjáról hallani. Mikor várható érdemi előrelépés?
– Jó lenne olyan forrásmegosztást készíteni, amelynek alapelveit, felosztási technikáját minden kerület elfogadja, és előre aláírják, hogy a képletből kialakuló számokat nem vitatják majd. Az eddigi gyakorlat szerint a városrészek egyetértettek az alapelvekkel, de amikor meglátták a konkrét számokat, a roszszabbul járó kerületek tiltakoztak. A fővárosi önkormányzat ezzel ellentétben viszont minden alkalommal előzetesen kötelezettséget vállal arra, hogy a közösen kidolgozott technikán alapuló eredményt elfogadja akkor is, ha rosszul jár.
– A közgyűlés határozatban mondta ki, hogy csak megfelelő feltételek teljesülése esetén támogatja az olimpiát. Nem lett volna célszerűbb egy határozott igen, vagy nem?
– Az olimpiai pályázatot mi éppen azzal vesszük komolyan, hogy végiggondoljuk mindazt, ami a rendezéshez szükséges. Azt gondolom, hogy Budapest képes és kész sikeres olimpiát rendezni 2012-ben, ha a szükséges feltételek fennállnak. A pályázat előtt viszont pontosan tudnunk kell, hogy mi mennyibe kerül. Egyelőre csak pontatlan becsléseket ismerünk. A Fővárosi Közgyűlésben az erről szóló vitát a Fidesz mesterségesen gerjesztette. Annak jelzése- képpen fogadtam be a Fidesz képviselőinek összes módosító indítványát, hogy világossá váljék: a főváros akarja az olimpia megrendezését, de azt szeretnénk, ha a kormány is komolyan venné saját ötletét. Ehhez nagyon sok pénzt kell a fővárosba fektetnie. Utakat, metrót kell építeni és számos más nagyberuházást kell végrehajtani. Azt is szeretnénk, hogy mindazokat a fejlesztéseket, amelyeket mi magunk elé tűztünk, és amelyeket a hétéves tervünkben le is írtunk, meg tudjuk valósítani. Ennek az a feltétele, hogy ne legyen lyuk a költségvetésben. Ehhez pedig elengedhetetlen a tömegközlekedés normatív állami finanszírozási rendszerének bevezetése. Ez fontos már csak azért is, hogy az olimpiai rendezvényekig is megőrizhető legyen a fővárosi tömegközlekedés napi működőképessége. A BKV ugyanis egyedül elviheti azokat a tartalékolt forrásokat, amelyek a nélkülözhetetlen fejlesztésekhez szükségesek.
– A 4-es metró az olimpiához képest elhanyagolható tétel. Ha az ötkarikás játékokhoz szükséges fejlesztéseket a kormány finanszírozza, a főváros hajlandó lesz elállni a metrópertől?
– Természetesen, ebben az esetben nem lesz értelme a pereskedésnek. Mi egyetlen esetben sem akarunk pereskedni. Nem akartuk bíróságra vinni a tűzoltók bérpótlékának ügyét sem. Nem pereskedni akarunk, hanem építkezni szeretnénk. Azt akarjuk, hogy megépüljön a 4-es metró, az 5-ös metró, legalább két új Duna-híd és a körvasútsor. Az olimpia mindezeket előrehozhatja és felgyorsíthatja.
Először is a kormánynak kell határozatot hoznia, majd a parlamentnek törvényt alkotnia az olimpiáról. A megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére még ebben az évben kiadható a megbízás, hogy az a következő év első felében elkészüljön. Az év második felében népszavazást kell tartani. A mesterségesen gerjesztett vidék-főváros ellentét miatt ugyanis muszáj tudnunk, hogy mit gondol az ország teljes lakossága.
Addig azonban nagyon sok teendőnk van. Tárgyalnunk kell például Budapest közlekedésének közös fejlesztéséről, és az első beruházásokat is meg kell kezdeni. Nem azért, mert olimpia lesz, nem kell azt hazudni, hogy az olimpia miatt építünk. Azért építünk, mert a főváros közlekedése egyszerűen bedugul.
– Milyen a viszonya az egyes kormánytagokkal?
– Amikor Orbán Viktorral beszélő viszonyban vagyok, akkor a többiekkel is, ha Orbán Viktorral éppen nem beszélünk, akkor a Fidesz által jelölt miniszterek sem állnak velem szóba. Én ilyen centralizált rendszert még nem láttam, csak 1989 előtt.
– Az SZDSZ folyamatosan bírálja a kormányt a Happy End Kft. tevékenysége miatt. Ugyanakkor a fővárosi önkormányzat mellett is működik egy PR-cég, a Sawyer Miller Group. Ez a cég közbeszerzési pályázaton nyerte el a lehetőséget?
– A Sawyer Miller Group egyetlen munkát végzett a fővárosnak, a 4-es metró kampányát készítették. A közbeszerzési pályázatot a BKV írta ki, a szerződést is ez a két fél kötötte. Azt is hozzáteszem, hogy itt nem 4,2 milliárd forintról, hanem csupán néhány millióról szól a Sawyer szerződése.
– Idén nemhogy a 4-es metró építése nem kezdődhetett meg, de holtponton van a Bartók Béla út régóta halogatott felújítása is. Mi az oka a késlekedésnek?
– Nem kaptuk meg a szükséges hatósági engedélyeket.
– Nem készítették elő megfelelően vagy későn nyújtották be azokat?
– Egyikről sincs szó. Meggyőződésem, hogy ez kizárólag politikai okokra vezethető vissza. Szerintem a kormányzat politikai nyomásgyakorlásának köszönhető az engedélyek halogatása, megtagadása.
– Nem gondolja, hogy ez egy kicsit erős? Tudja bizonyítani?
– Igen erős, de így történik. A 4-es metró a politika áldozata lett. Az nyilvánvaló, hogy a kormánynak a saját szerveire van ráhatása. Úgynevezett „szakmai” érveket minden hasonló beruházás ellen lehet találni. Ugyanakkor a politikának köszönhető az olimpiai terv is. Orbán Viktor valószínűleg úgy vélekedett, hogy a Fidesz országosan elég jól áll, ám Budapesten nem túl népszerű. Éppen ezért bedobta a köztudatba az olimpiát, szavazatokat remélve a jövő évi választásokra. Én akkor hinném el, hogy a kormány valóban olimpiát akar, ha most azonnal megszületne a már említett kormányhatározat és törvény, módosítanák a költségvetést, és jövőre – persze még a választások előtt – elkezdődnének az építkezések.
– Mi a helyzet a nagykörúti villamostenderrel?
– Hamarosan ki fogjuk írni.
– A használt hannoveri villamosok nem méltatlanok egy világvároshoz?
– Ebben a kérdésben ismert az álláspontom.
– Ön is említette, hogy Budapest közlekedése hamarosan bedugul. Milyen beruházás hiányzik ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen?
– Az a kötelezettség hiányzik, amit az európai kormányok nagy része vállal nagyvárosainak tömegközlekedése finanszírozására. De a kormány részéről a tisztességes hozzáállás is hiányzik. Ezzel kapcsolatban példaként említhetem: Orbán Viktor elmondta a televízióban, hogy miért épül az autópálya közbeszerzési eljárás nélkül. Azt mondta, azért, mert így mindent magyar vállalkozók építhetnek. Ha lenne közbeszerzés, akkor jönnének a multik, és a hazaiak nem kapnának lehetőséget. Ez szerintem nem igaz. A főváros közbeszerzései igazolják, hogy magyar cégek igenis nyerni tudnak a pályázatokon. Ez az érvelés csak annak leplezésére szolgál, hogy az autópályát kormány közeli cégek építik, ők kapják a leghúsosabb falatokat. Ezt írja az EU országjelentése is. Egy európai országban ez megengedhetetlen lenne. Budapesten nem épít a Vegyépszer. Nem azért, mert nem szeretjük a Vegyépszert, hanem azért, mert nem építővállalat, és már az előminősítési tenderen is kiesne a versenyből. Nálunk olyan cégek
origo.hu
Repülni félt, lopni nem – ő volt a 20. század leghírhedtebb magyar tolvaja
