A nemzetközi jog lehetőségei

Ha egy állam nem támogatja a területén működő terrorista szervezetet vagy szervezeteket, akkor üldöznie kellene, vagy legalább valamiféle szándékot mutatnia arra, hogy hajlandó együttműködni az ellenük harcolókkal – értékelte Afganisztán magatartását a Bin Laden-ügyben Kardos Gábor, az ELTE nemzetközi jogi tanszékének tanára.

A klasszikus nemzetközi jogi kategória szerint a háborút államok vívják egymással. Hogyan definiálható egy olyan háború, amelyet különböző országokban – alkalmasint a „vendéglátó” ország vagy a legalábbis felelős kormány tudta nélkül – működő szervezetek ellen folytatnak? Mint amilyenre most az Egyesült Államok készül.
– Ha egy állam nem támogatja a területén működő terrorista szervezetet vagy szervezeteket, akkor üldöznie kellene, vagy legalább valamiféle szándékot mutatnia arra, hogy hajlandó együttműködni az ellenük harcolókkal. Ennek az együttműködési készségnek a jele lehet például, hogy körözést ad ki a terrorizmussal vádolt személy vagy személyek ellen. Bin Laden esetében voltak is erre utaló jelek a tálib rezsim részéről. Azonban úgy látszik, végül az együttműködést ellenző irányzat kerekedett felül. Ez a helyzet azonban még változhat, hiszen egy korlátozott mértékű csapás nyomán felerősödhet a tálib rezsimmel szembehelyezkedő ellenzék hangja, amely máris jelezte, hogy hajlandó fellépni a terroristák ellen.
– A nemzetközi jog milyen diplomáciai szankciókra ad lehetőséget?
– Az amerikaiak diplomáciai téren már léptek is, amikor a külügyminisztériumba hívatták a nagyköveteket és együttműködésre szólították fel őket a terrorizmus legyőzésében. A diplomáciai szankciók valószínűleg fokozottan kiterjednek majd azon országokra, amelyek elismerték az afganisztáni tálib rezsimet – ilyen például Pakisztán –, egy távolabbi körre, amely joggal gyanúsítható, hogy feltételezhetően vallási okokból nem tesz meg mindent a terroristák támogatói és szimpatizánsai ellen, és egy még távolabbi körre, amely olyan országokat foglal magában, ahol a belső ellenőrzés nagyon laza és nem is igazán hajlandók e téren együttműködni a Nyugattal. Ide európai országok is tartozhatnak, mint például Albánia vagy Bosznia-Hercegovina. Tádzsikisztánt is figyelmeztették, ahol szintén van némi támogatottsága Bin Ladennek. A tádzsik–afgán határt egyébként az orosz hadsereg ellenőrzi, nagy kérdés, hogy az utóbbi részéről milyen mértékű együttműködésre lehet számítani.
– Az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye kimondja, hogy minden megtámadott tagállamnak joga van az önvédelemre. Azt vajon meghatározza-e, hogy ez meddig terjedhet?
– Az ENSZ alapokmánya ezen pontjának helyes értelmezése az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának döntéséből olvasható ki, amely a hasonló esetekben az agresszorra mért válaszcsapást a „szükségesség és arányossság” kategóriájának alkalmazásával korlátozza. Ha ezzel kapcsolatban vita merül fel, abban a Biztonsági Tanács hivatott dönteni. A szükségesség adott esetben a terrorizmus megszüntetése, az arányosság meghatározásához azonban nem elegendő az amerikai áldozatok számának mérlegelése. Az USA válaszának tehát a csapás súlyosságát tekintve kell arányosnak lennie a reá mért csapással.