Nem szereti a lakásmaffia szót a Kaptár csoport vezetője, Sári Mónika őrnagy, inkább az „ingatlanokkal kapcsolatosan elkövetett bűncselekmények” kifejezést használja. Három éve jelentek meg a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) központi szerverében az első, szervezettséget mutató ingatlancsalások nyomai. Kilencvenhatban Budapesten mindössze 30-35 ilyen eljárás volt folyamatban, az idén januárra ez a szám 138-ra nőtt. Ezért a főkapitányság az ügyek hatékonyabb kezelésére létrehozott egy speciális csoportot, amely tizenhat rendőrből áll. Minden folyamatban levő ügyet adatbázisban rögzítenek, s megkeresik köztük a kapcsolódási pontokat. Később – mondja az őrnagy – azon ügyek esetében, amelyek tetteseit még nem fogták el, illetve a megszüntetett nyomozásoknál, ahol az elkövető kilétét nem tudták megállapítani, újra kigyűjtik az adatokat. A jelenlegi információkkal összevetve ezek valószínűleg ismét mutatnak majd egyezéseket – legyenek bár az elkövetőkre vonatkozó adatok vagy a hozzájuk kapcsolódó személyek, beszervezett ügyvédi és ingatlanirodák, brókercégek adatai.
A lakásmaffia háromféleképpen működik, mondja Sári Mónika. A leggyakoribb esetben az áldozatok kis keresetű emberek, akiknek sürgősen kellene néhány millió forint – építkezéshez, kölcsöntörlesztéshez, vállalkozás beindításához –, ám a banki kölcsön kamatait és a procedúrát sokallják. A kölcsönadók nem hirdetik magukat, tevékenységük szájhagyomány útján terjed. „Te Józsi, ismerek valakit, aki tud segíteni. Megadjam a telefonszámát?” „Add.” A csapda nyitva. Az első találkozásnál Józsi elmondja a pénzembernek, hogy szüksége lenne hárommillió forintra a vállalkozása beindításához. A pénzember érdeklődik a fedezet iránt. „Ötvenötezret keresek a vasgyárban”, mondja Józsi. „Ne haragudjon, az nem fedezet; kocsija van?” „Van egy húszéves Skodám.” „Az sem fedezet. Lakás?” „Van”, sóhajt Józsi, és ezzel belépett a csapdába. Ha kölcsönszerződést kötnének, és a hárommilliót jelzálogként ráterhelnék az ingatlanra, akkor a sértettek nem veszítenék el a lakásukat. Nekik azonban fogalmuk sincs a jogi formulákról, ügyvédre pedig nincs pénzük. Ezért egy adásvételi szerződést tesznek eléjük, mondván, hogy így egyszerűbb. A papíron szerepel az ingatlan értéke, valamint az, hogy a mai napon a kölcsön öszszegéért a tulajdonos átadja a lakását a kölcsönt adónak. A szerződésnek – „megnyugtatásul” – van egy záradéka, amely szerint a kölcsön futamidején belül az ügyfél visszavásárolhatja a lakását. Józsi, ha gyanakszik is, már nem akar visszakozni, a pénz különben is kell. Aláír, és a csapda rácsukodott. A futamidő lejártával nem a hárommilliót, hanem a nyolc és fél milliót követelik tőle a saját lakásáért. Ezek az emberek ilyenkor rohannak feljelentést tenni – mondja Sári Mónika –, de nagyon nehéz bizonyítani a csalást. Büntetőjogi pert csak bizonyítékkal a kézben lehet indítani, a polgári pereket pedig legtöbbször elvesztik a sértettek. A bűncselekmény – mondja Sári Mónika – csak akkor bizonyítható, ha a kölcsönadó több esetben is ugyanaz; ilyenkor sem a csalást, hanem a jogosulatlan pénzintézeti tevékenységet bizonyítják, ami viszont szintén bűncselekmény. Vannak visszatérő nevek a gyanúsítottak körében; ha az egyik bonyolító lebukik, általában rokonok viszik tovább az üzletet.
A második csoportba tartozó bűncseleményeknek már nem eszközük, hanem tárgyuk az ingatlan. Az elkövetők ráveszik a tulajdonost vagy bérlőt, hogy adja vagy cserélje el a lakást. A sértettek általában beteg, perifériára csúszott emberek. Sári Mónika Kálmán bácsi példáját említi, aki idősek otthonában étkezik, gondozóba jár, családja, rokona nincs, a felesége meghalt, egyedül él egy nagy önkormányzati bérlakásban. Egy napon joviális fiatalemberek keresik fel azzal, hogy segíteni szeretnének rajta. Elmennek a gyógyszertárba, bevásárolnak neki, vigyáznak rá. Még cukrászdába is elviszik, majd – jót tesz egy kis levegőváltozás! – vidékre. Szép kertes házakat mutatnak neki: milyen jó lenne itt lakni, igaz, Kálmán bácsi? Mi megvesszük a maga nevére a lakását az önkormányzattól, majd kötünk egy csereszerződést, aztán segítünk leköltözni, és még egy is pénzt is kap a végén. Kálmán bácsi aláír mindent, s végül a felkínált ház helyett kap egy komfort nélküli bódét a jászsági tanyavilágban. Jobb esetben. De egyre többen vannak aluljárókban és hajléktalanszállókon azok, akik így veszítették el a lakásukat. Amennyiben a sértett menet közben gyanút fog, és szeretne kiszállni, a bűnözők hangot váltanak. Megfenyegetik, esetleg megverik, gyakran bezárják és fogva tartják. Az áldozatok közül sokan egyszerűen eltűnnek. Így történt a Somogy megyei Heresznyén, ahol a pincéből ástak elő egy idős hölgyet, aki fulladásos halált halt: a lakásmaffia tagjai elevenen eltemették. S ez nem egyedülálló eset. Gyálon egy tizenkét órás akció során nyolc maffiózót fogott meg a Kaptár; a bűnözők egy idős embert tartottak bezárva. Az áldozatot rendszeresen verték, hogy kikényszerítsék a beleegyezését lakása eladásába.
Ezt a fajta bűncselekményt igen sokan űzik, egyfajta territoriális rendszerben, mintha tortaszerűen elosztották volna a város területét. Némelyek kifejezetten nagy értékű ingatlanokra utaznak a tizenkettedik, a második, első, harmadik, sőt – mondja Sári Mónika – a tizennegyedik kerületben; Zugló egyre gyakoribb helyszíne az ilyen bűncselekményeknek.
A végrehajtók – akik a kapcsolatot felveszik, a szerződéskötést bonyolítják stb. – egy-kétszázezer, sokszor tíz-húszezer forintért adják magukat az ügyletekhez. A rendőrszleng strómanoknak vagy négereknek nevezi őket. Mögöttük áll a főnök, az irányító, aki igyekszik minél több szálon futtatni az eseményeket, hogy megnehezítse a nyomozók munkáját. Az ismert irányítók közül egyeseket köröznek, mások elfogásához már „csak” a bizonyíték hiányzik. A főgengszterek általában jó hírű üzletemberek, akiknek jövedelmező civil vállalkozásuk mellett van egy titkos életük is.
A csalók harmadik csoportja kizárólag a nagy értékű budai telkekkel foglalkozik. Kedvelt módszerük, hogy az utcabeliektől érdeklődnek a láthatóan elhagyatott ingatlanok után, s ha azt a választ kapják, hogy régóta vidéken vagy külföldön van a tulajdonos, akcióba lépnek. A földhivatalban kikérik a tulajdoni lapot, majd meghamisítják vagy – ami gyakoribb – kimásolják a tulajdonos adatait, s a nevére készíttetnek személyi igazolványt, APEH-igazolókártyát s mindenféle okmányt, ami egy adásvételnél szükséges lehet. Ezután igen gyorsan eladják az ingatlant, jóval a piaci ár alatt; hetven-száznegyven millió forintos ingatlanokat harmincmillió forint körüli áron. Mikor a valódi tulajdonos hazaérkezik, döbbenten látja, hogy áll egy ház a telkén. Bonyolult a helyzet: a vevő jóhiszeműen, formailag érvényes szerződéssel vette meg az ingatlant; nagy kérdés, hogy kié a telek. A sértettek polgári pert indítanak, és feljelentést tesznek. A szerződésen szereplő aláírásról gyakran kiderül, hogy hamis, az adatok pedig elveszett vagy lopott személyi igazolványból származnak; ez esetben szinte kideríthetetlen, ki volt az aláíró.
Mivel a legtöbb fekete ügylet a földhivatalokon keresztül történik, a hivatalok belső regisztrációs rendjének megváltoztatásával a lakásmaffia tevékenységét nagymértékben vissza lehetne szorítani. Ehhez azonban jogszabály-módosításokra lenne szükség. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó földhivatalok adatai nyilvánosak, kikérheti őket bárki a személyazonosság igazolása nélkül, bemondott név alapján. Gáspár Miklós, a Fővárosi Földhivatal vezetője szerint előfordult, hogy ugyanaz a személy egy napon három különböző néven kért ki tulajdoni lapot, s azt az ügyintézőnek a jelenleg hatályos szabályozás szerint ki kellett adnia. A földhivatal vezetője úgy látja: ha a pénzintézetekben a kétmillió forintnál magasabb forgalmú ügyleteknél személyi igazolványt kérnek, ez a földhivatalban is indokolt lenne.
A Kaptár csoport is tesz javaslatokat jogszabály-módosításra. Sári Mónika nagyon jónak tartaná, hogy a tulajdoni lapok bejegyzései csak az adásvétel időpontjától számított harmincadik nap után, tehát a szerződés jogerőre emelkedését követően történhessenek meg, mégpedig csakis akkor, ha erről minden érintett – köztük a valódi tulajdonos – értesítést kapott és vissza is jelzett. Jelenleg a szerződéskötés pillanatától az új tulajdonos neve széljegyzetként szerepel a tulajdoni lapon, és egy „széljegyzett” tulajdonostól is lehet vásárolni mindenféle határidő vagy kiértesítés nélkül.
Gyakran előfordul – mondja Sári Mónika –, hogy egy-egy megvizsgált tulajdoni lapon egymás után öt széljegyzet szerepel, tehát már ötször eladták az ingatlant. Ha a második vagy harmadik eladó jogosulatlan volt, akkor mi van a harmadik, negyedik és ötödik tulajdonossal?
Hogyan lehet visszaállítani az eredeti állapotot? S bár a földhivatal működése közismerten lassú, előfordult, hogy az említett öt széljegyzet tizenöt napon belül került a tulajdoni lapra. S mivel éppen azokban az esetekben, amelyekben felmerül a bűncselekmény alapos gyanúja, a tulajdonosváltás, tehát a rendes bejegyzés megvalósul néhány nap alatt, Sári Mónika szerint feltehető, hogy a földhivatalban is történnek visszaélések.
A földhivatal vezetője azt mondja, a hivatalba lépése óta eltelt két évben elérte, hogy az ügyintézők csak a regisztráció időrendi sorrendjében intézhessék az ügyeket. Számítógépes rendszer ellenőrzi, hogy melyik ügyintéző mikor melyik üggyel foglalkozott. Amennyiben kiderül, hogy egy hivatalnok indokolatlanul kedvezményt biztosított valakinek, fegyelmi eljárás indul ellene, amely hivatalvesztést és rendőrségi feljelentést vonhat maga után; volt ilyen eset, mondja Gáspár Miklós.
Adásvételi szerződést Magyarországon ügyvédi ellenjegyzés nélkül nem lehet kötni, de a maffiózók az ügyvédeket is megtévesztik vagy megvásárolják. Több ügyvéd ellen folytat büntetőeljárást a Kaptár csoport. A maffia az ügyletekhez alkalmasint ügyvédet is „foglalkoztat”, aki látatlanban ellenjegyzi a szerződéseket, esetleg jelen van akkor, amikor az ügyfelet aláírásra kényszerítik. Gyakran a nehéz helyzetbe jutott, eladósodott jogászok kaphatók az efféle munkára. Sári Mónika hangsúlyozza: nem az ügyvédszakmát kell romlottnak tekinteni. A jogászok között éppúgy akad megvásárolható ember, mint a földhivatali dolgozók vagy a rendőrök soraiban.
Összeállításunk a 28–29. oldalon
román futball
Brutálisan megverték a bírót Erdélyben, a polgármester feloszlatná a csapatot
