A terrorizmus új választóvonalat húzott

A régi biztonsági struktúrák már 1990-ben, a Varsói Szerződés felbomlásával, illetve a NATO bővítésével megváltoztak. A biztonságpolitikai gondolkodásban azonban a hidegháborúnak szeptember 11-én lett vége. Az 1990 előtt jellemző ellentétek maradványai ha el nem is tűntek ugyan, de mára egészen más dimenzióba kerültek. Az új választóvonalat a terrorista támadások húzták meg. Szeptember 11. után aszerint állnak egyik vagy másik oldalon államok, hogy elítélik-e a terrorizmust, és tesznek ellene vagy sem. Ez teljesen új gondolkodásmódot követel. Mindezt Szemerkényi Réka államtitkár, a miniszterelnök kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója nyilatkozta a NATO védelmi minisztereinek minapi brüsszeli tanácskozása után.

A NATO védelmi minisztereinek találkozója volt az első olyan összejövetel, amelyen a szeptember 11-i terrorakciók után az összes szövetséges egy asztalnál ült. Ezen kiderült, hogy egy esetleges katonai akcióban Amerika nem számít a NATO segítségére, legfeljebb egy-egy országéra. Mit kért mégis Washington az észak-atlanti szövetségtől?
– A találkozó fő üzenete, hogy az Egyesült Államok a közös értékrendszerre alapozva számít NATO-beli szövetségeseire, az együttes kiállásra, amely az alapja lehet bármilyen későbbi katonai akciónak. Ez utóbbit most a Pentagon tervezi, ez a legcélszerűbb módja a válaszadásnak. A siker alapja azonban az, hogy a szövetségesek teljes mértékben egyetértenek az akció szükségességével, azzal, hogy a terroristák nem maradhatnak büntetlenül.
– A hosszúnak ígérkező terrorizmus elleni harc alapja valóban egy minden eddiginél szilárdabb közös kiállás. Ebben a pillanatban szerencsére olyan széles nemzetközi koalíció formálódik, amely messze túlnő a NATO keretein, s korábbi ellenfelek kerültek e kérdésben egy oldalra…
– Szeptember 11. valóban új korszakot nyitott e tekintetben is. A terrortámadás mindenkit sokkolt, és felháborodást keltett az összes jó érzésű, a demokráciában, a szabadságban, az élet értékében hívő emberben. Mindez olyan lökést adott a nemzetközi együttműködésnek, amely lehetővé teszi korábban elképzelhetetlen szövetségek létrehozását is. Olyan széles koalícióra van most lehetőség, amelynek magját a NATO alkotja, s hozzá kapcsolódnak azok az országok, amelyek az említett értékekben osztoznak. Az Egyesült Államok nagyon érzékenyen figyeli, hogy ki és milyen hangsúllyal sorakozik fel mögé. Ezért különösen figyelemreméltó, hogy Robertson főtitkár is kiemelte a magyar külpolitika kiállását az Egyesült Államok és a NATO mellett. A magyar miniszterelnök az elsők között vetette fel a támadás után az ötödik cikkely alkalmazásának lehetőségét. Brüsszelben azt is nagyra értékelték ezzel együtt, hogy a magyar politikai pártok gyakorlatilag olyan egységben sorakoztak fel a kormány mögött, amely egyértelművé tette Magyarország hovatartozását. Nem szabad említés nélkül hagyni, hogy NATO-szövetségeseink nagyra értékelték ez alkalommal is, hogy Magyarország nyugati géptípus, a Gripen mellett döntött. Ha végigtekintjük csak az elmúlt hónap biztonságpolitikai döntéseit, úgy vélem megfontolt, szakmailag megalapozott, jó lépéseket tettünk.
– Az átrendeződő nemzetközi koalíció fontos tagja Oroszország, amelynek szerepe most ugyancsak felértékelődött. A Kreml, bár megkérte az árát, határozottan felsorakozott a terroristaellenes akciók mögé, s Putyin Németországban már egyenesen arról beszélt, hogy megfelelő ajánlat esetén Oroszország akár a NATO tagja is lehet. Ebben az új helyzetben miként alakulhat az észak-atlanti szövetség és Moszkva viszonya?
– Olyan messze azért nem mennék, hogy Oroszország NATO-tagságában gondolkodjak. Ez nem is szükséges ahhoz, hogy Moszkva együttműködjön bizonyos kérdésekben Brüsszellel. Az azonban tény, hogy a terrorista akciók melletti határozott együttműködési szándék új dimenziókat adhat a NATO–orosz együttműködésnek, nagyon stabil alapokra helyezve azt. Ez a korábbiaknál szélesebb perspektívákat nyithat meg, de ez az együttműködés inkább csak a konkrét akciósorozatra vonatkozik majd. Tehát én most nem mennék ennél tovább, először ugyanis meg kell nézni, hogy most miként változik a viszony, és csak ennek fényében lehet megvizsgálni a későbbi együttműködés lehetőségeit.
– A terrortámadások sokkolták a világot. Mennyire érte felkészületlenül mindez a szakértőket?
– A politikusok, biztonságpolitikai szakértők már tizenegy éve arról tanácskoznak, hogy melyek azok a veszélyek, amelyek a hidegháború után a demokratikus országokat fenyegetik. Két nagy téma jött szóba ezzel kapcsolatban: a túlhajszolt nacionalizmusból származó feszültségek és az úgynevezett aszimmetrikus fenyegetések. Ez utóbbi esetében az államot nem egy másik állam, hanem egy terrorista csoport veszélyezteti. Mi magyarok az elmúlt évtizedben déli szomszédunkban az előző esettel szembesülhettünk, míg a világ most az utóbbival. Jóval több figyelmet és nagyobb összeget kell fordítani ezután az ilyen jellegű veszélyek kivédésére. Természetesen át kell vizsgálni az együttműködés struktúráit ebből a szempontból is. Erről Brüsszelben is sok szó esett, így például a hírszerzés összehangolásáról. S mivel tipikusan olyan fenyegetésről van szó, amelyben információk darabkái kölönböző országokban elszórva találhatók, s egy helyütt soha nem áll össze a kép, a közös munka elkerülhetetlen. Ugyanez vonatkozik a nemzetközi pénzmozgások összehangolt ellenőrzésére, a rendőrségek együttműködésére is.
– A NATO együttes katonai fellépéséhez az 5. cikkely életbeléptetése után is arról szóló bizonyítékok szükségesek, hogy az Egyesült Államokat külföldről érte támadás. Bemutatott-e Amerika ilyen bizonyítékokat?
– Az Egyesült Államok képviselője Brüsszelben a szövetségesek számára meggyőzően érvelt amellett, hogy Oszama bin Laden felelőssége megalapozott. Az még nyílt kérdés, hogy valóban volt, van-e állami támogatás a terroristák mögött. Hogy csak egy ellenérvet mondjak: az úgynevezett lator államokkal szemben például olyan intenzív jó néhány NATO-ország hírszerzői tevékenysége, hogy előbb-utóbb felbukkant volna az akcióra utaló információ. Az akció sikerének feltétele éppen az lehetett, hogy az előkészítő csoport(ok) teljes elszigeteltségben dolgoztak.