A világ szolidáris, de megfontoltságra int

Berlinben a legnagyobb ellenzéki párt kész a nagykoalícióra
Egyik napról a másikra új fejezetet nyitottak a német belpolitikában is a New York-i és washingtoni merényletek. Az események szédítő iramban követték egymást anélkül, hogy a fejlemények végső alakulása határozott formát öltene. A kormány azonnal csatlakozott a NATO-tanács határozatához, a lakosság rögtön magáévá tette a politikai vezetés célkitűzését. A kancellár telefonon konzultált a világ számtalan jelentős politikusával és hamarosan Berlinbe várja angol és olasz kollégáját, a NATO-főtitkárt és az orosz államfőt. E lázas aktivitás azonban nem tisztázza a legégetőbb kérdést: milyen irányban indul meg az amerikaiak megtorló hadjárata? A pillanatnyi német meglátás szerint George W. Bush egyelőre saját hatáskörén belül tervezi a megtorló hadjáratot, amely nemcsak Oszama bin Laden kézre kerítését célozza, hanem az izlám terrorizmust támogató országok ellen is irányul. A többfrontos támadás során az amerikaiak a német területen működő légi támaszpontjaikon túlmenően igénybe vennék a Bundeswehr logisztikai és elektronikus támogatását is. „A korlátlan szolidaritás fogalma a támogatás minden formáját magába foglalja, ha ezeket az USA kéri tőlünk” – hangoztatta Peter Struck, az SPD parlamenti frakciójának elnöke. Most már csak az a kérdés, hogy a koalíciós partner Zöldek hajlandók lesznek-e hasonló álláspontra helyezkedni? Az előjelek nem feltétlenül erre utalnak. – Németország nem lehet egy amerikai megtorló hadjárat kengyelfutója – hallhatjuk a Zöldek soraiból. Így a kancellár követelte széles parlamenti többség a Bundeswehr szerepét illetően bizonytalan. Gerhard Schröder figyelme azonnal a remélt konszenzus létrehozásának új változata felé fordult. A bajor CSU-t vezető Edmund Stoiber pedig kijelentette: az unió hajlandó arra, hogy felelősséget vállaljon. Külföldön megsemmisítő hatást váltana ki, ha a kormány az előttünk álló döntéseknél nem tudna világos többségről gondoskodni.
E megállapítás nem jelent mást, minthogy a jelenlegi feszült helyzetben a legnagyobb ellenzéki párt nem riadna vissza a különben rendszeresen elutasított nagykoalíció gondolatától.
Stefan Lázár (Németország)
***
A britek óvnak a meggondolatlan ellencsapástól
Részben Tony Blair miniszterelnök alsóházi beszédében, részben pedig Jack Straw külügyminiszternek a NATO döntéséhez fűzött magyarázatában fogalmazódik meg az Egyesült Királyság, a brit kormány hivatalos álláspontja. Blair erőteljes nyilatkozatában azonosította kormánya felfogását a szeptember 11-i terrorakcióról és várható következményeiről az amerikai kormányéval. A támadás hadüzenetnek tekinthető, mégpedig az egész civilizált világ elleni háború üzenetének, és Nagy-Britannia az USA mellett áll ebben a háborúban. A külügyminiszter a NATO-nak azt a döntését kommentálta, hogy hatályba lépteti alapokmányának ötödik paragrafusát, amely szerint az egyik NATO-tagot ért fegyveres támadás az egész szövetség elleni támadásnak tekintendő. Ez a paragrafus, ez a döntés nem jelent aláírt, de kitöltetlen csekket Amerika számára – magyarázta Straw –, mert ha Amerika igényt tart a többi NATO-ország tevékeny részvételére, akkor be kell őket vonnia a tervezésbe is.
A brit közvélemény, amennyire lemérhető, túlnyomó többségében helyesli az ellencsapás elképzelését. Nem puszta bosszúvágyból, hanem azért, mert a szeptember 11-én elkövetett bűncselekmények bárhol, bármikor, sokféle formában megismétlődhetnek, amíg az ezeket kiagyaló, részleteiket megtervező és kivitelező személyek és csoportok garázdálkodhatnak. De, amennyire az eddig elhangzottakból lemérhető, sem a közvélemény, sem a média kommentátorai nem szeretnék, ha Bush elnök az érthetően izgatott amerikai közvélemény nyomására olyan azonnali, látványos visszaütést rendelne el, amely a világnak egy másik részén ugyanannyi vagy még több ártatlan áldozatot követelne, mint New Yorkban, Washingtonban és Pittsburgh közelében. Még akkor sem, ha az ártatlan áldozatok mellett eltávolítana a színről egy vagy több terroristát, vagy ezek egyik-másik vezetőjét, kiképzőjét, pénzelőjét. A médiában kifejeződő vélemények egyöntetűen azt a várakozást fejezik ki, hogy a civilizált világ koalíciója mindenütt, minden síkon és a legcélszerűbb eszközökkel felszámolja az összes, egymással szoros vagy laza, időnként vagy állandó együttműködésben lévő terrorcsoportot. A hangsúlynak azonban – a brit közvélemény szerint – nem a leszámoláson, hanem a felszámoláson kell lennie. Hűvösen átgondolt, érzelemmentes, gyökeres kigyomlálás a cél, még ha évekig tart is. Mindamellett a közvélemény valószínűnek tartja a legközelebbi jövőben bekövetkező ellencsapást, esetleg tevékeny brit részvételt.
Jotischky László (London)