Amerikai csapatösszevonások

Jelenleg két amerikai repülőgép-hordozó kötelék és számos szárazföldi telepítésű csapásmérő repülőgép van olyan pozícióban a Közel-Keleten, mely bármikor támadást intézhet a térség, illetve Közép-Ázsia bármely célpontja ellen. Megfigyelők mindazonáltal valószínűsítik, hogy a terrorizmus elleni akciók többsége kevésbé látványos, a nyilvánosságtól elzárt művelet lesz, mivel elsősorban nem katonai célpontokra, hanem egyes személyekre kell lesújtani.

Az Arab-tengeren hajózó Enter-prise repülőgép-hordozó személyzete éppen akkor kapott parancsot a térségben maradásra, amikor áprilisban kezdett őrjárata a végéhez érkezett. A Perzsa-öbölben tartózkodó Carl Vinson július végén indult a térségbe a Csendes-óceán- parti Washington államban lévő kikötőjéből, és gépei jelenleg Irak fölött őrjáratoznak: legutóbb a hét elején vettek részt az iraki légvédelem elleni csapásban brit gépekkel együtt. Szerdán indult a Földközi-tenger és a Közel-Kelet térségébe Norfolkból a Theodore Roosevelt repülőgép-hordozó vezette kötelék (összesen 25 hajóegység, köztük robotrepülőgépekkel felszerelt cirkálók és tengeralattjárók) is, mely néhány héten belül kerülhet olyan helyzetbe, hogy a vitatott térségben lévő célpontok ellen csapásokat intézzen. A Japánban, Jokoshuka kikötőjében állomásozó Kitty Hawk is napokon belül útnak indítható.
A mintegy 300 méter hosszú acélmonstrumok mindegyike egy teljes vegyes repülőezreddel (70-80 repülőgép) rendelkezik: általában 36 F/A–18A/C és 12 F–14A/B/D csapásmérő, illetve vadászgéppel, hat EA–6B elektronikai zavargéppel, kilenc S–3B tengeralattjáró elhárító, illetve légi utántöltő géppel, négy E–2C radarfelderítő géppel, fedélzeti szállítógépekkel és SH–60-as helikopterekkel. A gépek légi utántöltés segítségével indítási pontjuktól maximálisan 1500–2000 kilométeres távolságban lévő célpontot érhetnek el, melyet a legkorszerűbb és legpontosabb lézerirányítású és műholdas vezérlésű fegyverekkel támadhatnak.
Nem hanyagolhatóak el a repülőgép-hordozók kíséretében hajózó cirkálók és atom-tengeralattjárók fedélzetéről indítható Tomahawk robotrepülőgépek sem, amelyek akár 1500 kilométeres körzetben lévő fix célpontok ellen is bevethetőek. A hajók fedélzetén – noha ezt az információt az amerikai kormányzat sohasem erősíti meg – atomfegyvereket is tárolnak.
Hasonló képességgel rendelkeznek a szárazföldi telepítésű gépek is. Az F–15E és F–16C vadász- és csapásmérő repülőgépek szaúd-arábiai, kuvaiti, bahreini, törökországi repülőterekről indulhatnak támadásra. A jelenleg a térségben tartózkodó ilyen típusú (az iraki légtérzárlatot ellenőrző) eszközöket mintegy száz újabb példánnyal erősítik meg a napokban. Bevetésük sikerében fontos szerepet játszanak a légi utántöltő repülőgépek és az elektronikai felderítőgépek (E–3 AWACS, E–8 JSTARS, RC–135) is. Közép-ázsiai (Afganisztán és környéke) célpontokat feltételezve jelentős szerep hárulhat a nagy hatótávolságú stratégiai bombázókra (B–52H, B–1B, illetve B–2A lopakodó) is, melyeket az indiai-óceáni Diego Garcia szigetén lévő támaszpontról szállhatnak fel, bár ezek képesek akár 32-40 órás bevetéseken (természetesen légi utántöltéssel) az Egyesült Államok területén lévő bázisokról is csapást mérni.
A felvonultatott jelentős arzenál azonban szakértők szerint csak akkor alkalmazható hatékonyan, ha egyértelműen bizonyítást nyerne, hogy államok állnak a terroristák mögött. A gyanúsított személyeket és körüket sokkal inkább speciális kommandóakciók sorozatával lehetne felderíteni, megsemmisíteni vagy kézre keríteni. Az erre szakosodott – talán most is főszerepet vállaló – speciális erőket (SOF) a hasonló krízisek idején mindig riasztották, ám részletek közlésétől a hivatalos szervek éppen működésük erősen titkos jellege miatt elzárkóznak.