Az EU energiapolitikája

Csaknem egy éve folyik az EU-országokban az energiaellátás biztonságáról szóló széles körű vita, amelyben számos társadalmi és szakmai szervezet kifejtette már álláspontját. Kiindulópontként az a több mint százoldalas dokumentum (Green Paper) szolgált, amelyben az EU apparátusa elemzi az unió jelenlegi energiahelyzetét, és a hosszú távú energiapolitika megalapozásához 13 kérdésre keresi a választ.

Az energiaellátás biztonságáról szóló „zöld könyvet” közzétették az interneten is (http://www.europa.eu.int/comm/energy.transport/en/lpi.lv.en1.html), melyhez eddig már csaknem félszáz hozzászólás érkezett – tudtuk meg Czibolya Lászlótól, a Magyar Atomfórum Egyesület főtitkárától. Mint elmondta: Loyola de Palacio asszony, az EU szállítási és energiaügyekért felelős főbiztosa így indokolta e kezdeményezés időszerűségét: „Ha a jelenlegi trend folytatódik, az EU függősége az energiaimporttól a jelenlegi 50 százalékról 70 százalékra növekedhet a következő 30 év alatt. A gazdasági élet valamennyi szereplőjének közös gondolkodására van szükség, hogy a növekedés, a biztonságos energiaellátás és a környezetvédelem egymásnak számos tekintetben ellentmondó követelményeit összhangba hozzuk, figyelembe véve az EU küszöbönálló bővítését és geopolitikai szerepét. Ugyanakkor az ellátás diverzifikálása mellett nagyobb figyelmet kell fordítani az energiatakarékosságra, különösen az építőiparban és a szállításban.”
A tervek szerint ez év végén fogadják majd el az unió közös energiapolitikáját, de a szakmai és politikai egyeztetések elhúzódhatnak. A vitában az atomenergia megítélése azért is kapott kiemelt jelentőséget, mert az EU tagországainak viszonya a nukleáris energiatermeléshez nem egységes. A Magyar Atomfórum Egyesület mint az európai atomipar szervezetének, a Foratomnak tagja, szintén részt vett a nukleáris energiára vonatkozó kérdések megválaszolásában. Az eddigiek szerint az EU-ban az atomenergia még hosszú távon része lesz az energiatermelésnek, sőt komoly érvek szólnak amellett, hogy részarányát érdemes tovább növelni.
Nagyon lényeges kérdés a külső szállítóktól való függőség, ugyanis jelenleg az EU országai teljes energiaigényük 50 százalékát importból fedezik. Ha nem változik az energiapolitika, ez az arány 20-30 év múlva elérheti a 70 százalékot. Még rosszabb a helyzet a fosszilis tüzelőanyagok terén, ahol ez a függőség meghaladhatja a 85 százalékot. Ez komoly kockázatot jelent az ellátásban, mivel az import politikailag potenciálisan instabil területekről származik. Az atomerőművekben használt urán eddig feltárt készletei viszont több mint 200 évre elegendőek, és nagy készletek vannak felhalmozva a nukleáris fűtőelem-gyártás különböző szakaszaiban is. Az atomreaktorok üzemanyaga kis térfogatának köszönhetően könynyen tárolható, és akár több évre is készletezhető.
De legalább ennyire lényeges a környezetvédelem kérdése is. Az üvegházhatást és savas esőket okozó gázok kibocsátásának csökkentése a környezetvédelem egyik legfontosabb feladata. Ezért is vállalt az EU vezető szerepet az ezzel foglalkozó nemzetközi egyezményekben. A vállalt kötelezettségek teljesítését viszont akadályozná, ha a növekvő villamosenergia-igényeket többlet- gáz, -olaj vagy -szén elégetésével elégítenék ki. Jelenleg az EU villamos- energia-termelésében az atomerőművek részaránya 35 szá-zalék, és ezt a részesedést legalább fenn kell tartani, vagy esetleg növelni szükséges a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében.
Czibolya László szerint sokan ellenérvként vetik fel a radioaktív hulladékok kérdését, pedig minden ipari tevékenység hulladékok keletkezésével jár. Érdekes megjegyezni, hogy Franciaországban, ahol a megtermelt villamos energia háromnegyedét atomerőművek adják, az egy főre jutó radioaktív hulladék mennyisége kb. egy kg évente. Ugyanitt egy év alatt 2500 kg/fő ipari hulladék keletkezik. Az atomerőművi kis- és közepes aktivitású hulladékok adják az összes radioaktív hulladék 90 százalékát, melynek biztonságos és végleges elhelyezése megoldott. A kiégett fűtőelemek és a nagyaktivitású hulladékok számára átmeneti tárolókat működtetnek. Végleges elhelyezésük ugyan műszakilag megoldott, a tárolók megvalósításához azonban politikai döntésre van szükség. Eddig Finnországban hoztak ilyen döntést, ahol 2000 decemberében a kormány elhatározta egy föld alatti tároló létesítését. Az atomipar támogatja azt az elvet is, hogy a hulladékokért a szennyezést okozó fizessen. Ezért hoztak létre Európa valamennyi országában – Magyarországon is – olyan pénzügyi alapot, amely fedezetet nyújt az atomerőmű leszerelésére és a radioaktív hulladékok tárolására.
A csaknem 400 ezer embert foglalkoztató európai atomipar szabadpiaci körülmények között is versenyképesnek bizonyult. Az atomerőműben termelt egy mega-wattóra áram 16-20 euróba kerül, míg gáztüzelésű erőműben 22-24, széntüzelésűben pedig 28-38 euró.
Tehát az atomerőművi villamos energia azzal együtt is a legolcsóbb, hogy az ár magában foglalja a leszerelés és a hulladékkezelés költségét. A jelenlegi helyzetben az atomenergetika területén a fejlesztési erőfeszítéseket elsősorban az új, fokozott biztonságú reaktortípusok kidolgozására és a radioaktív hulladékok mennyiségét csökkentő eljárások bevezetésére célszerű koncentrálni. Hosszabb távon tehát a termonukleáris fúziós kutatások vezethetnek egy új energiatermelési mód megvalósításához.