Bátaszék: a megtalált cikádori apátság

Bátaszék, a 7300 lakosú Duna menti nagyközség a hadak útjába esett. Erre húzódott a Római Birodalom keleti határa, a bátai ütközetben 1441 januárjában aratott győzelmével emelkedett az ország élére Hunyadi János, majd másfél évszázadig erre vonultak az oszmán seregek Buda felé. A műemlékjegyzék az 1771-ben épült Szűz Mária-kápolnát, a szintén késő barokk kálváriát és az 1794-ben emelt Szentháromság-oszlopot tartja nyilván védendő értékként. A rendezett település legfeltűnőbb látványossága az 1899–1902 között felépített hatalmas neogótikus téglatemplom, amelynek 82,5 méteres tornya a második legmagasabb az országban.

A franciaországi eredetű cisztercita szerzetesrend magyar földön alapított első apátságáról eddig is sokat tudott a történettudomány. Rég ismert, hogy II. Géza királyunk (1141–61) 1142-ben hívta be a Bécs melletti Heiligenkreuzban kilenc esztendővel előbb megtelepült barátokat, és királyi birtokán maga alapította a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt apátságot a Tolna megyei Cikádorban. Az ausztriai kolostor mintájára felépített tolnai rendház életéről számos XIII–XIV. századi oklevél szól, a cisztercita monostor konventje az 1350-es évekig hiteles helyként működött. Hanyatlása a XV. század második felében Magyarország déli végein állandósult hatalmi harcok és a közeli török fenyegetés miatt következett be; a széki apátságot Mátyás király 1478-ban egyesítette a közeli bátai bencés apátsággal.
Cikádor cisztercitái tehát meg sem érték a török hódítás korát. 1526 után a megszálló katonaság az elhagyott, igen tekintélyes épületet dzsámivá alakította át, és kerek másfél évszázadig használta a köré épített palánkvárat. 1687-ben érkeztek új telepesei – a XIX. század végén Bátaszék 8200 lakójából 6200 német volt az 1700 magyar és 300 szerb mellett. A török kort túlélt épületmaradványra barokk plébániai egyházat emeltek, ezt az új templom elkészültekor, 1902-ben lebontották. A régi apátság addigra teljesen feledésbe merült. A Tolna megyei Cikó szintén XII. századi templomromjának ismertetéséből (Magyar Nemzet, 2001. június 30.) is kiolvasható, hogy a cisztercita rend történetét az 1800-as évek végén feldolgozó Békefi Remig sem volt bizonyos a középkori Cikádor helyét illetően. Holott a helynév a „szék” és a hozzá kapcsolódó „udvar” szavakat rejti, az Árpád-kori „Székudvarból” (= Cikádor) lett a későbbi Bátaszék!
Az újabb keletű kutatások 1994-ben kezdődtek a zirci főapátság megbízásából, az ásatást Valter Ilona régész vezette. Az ő munkájából idézzük az alábbiakat. A kutatóárkok a plébániatemplomtól északra, mintegy 1,5 méteres vastagságú törmelékréteg alatt érték el a középkori alapfalakat. 1996-ra tisztázódott az egykori egyház kiterjedése, de a teljes alaprajz csak 2000 nyarára bontakozott ki. A téglafalak helyzetéből következik, hogy az első épület – csakúgy, mint a heiligenkreuzi – egyhajós volt, ebből alakították át mindkettőt háromhajós, kereszthajóval kiegészített román stílusú bazilikává. A főhajó mindkét helyen 7,4 méter széles, a mellékhajók háromméteresek, a pillérek méretei is megegyeznek. A kereszt formájú alaprajzok szinte egymásra fektethetők. A tatárjárás rongálása után került sor az apátság gótikus átépítésére, ekkor készült a templomtól délre lévő, kerengőfolyosós rendház.
A millenniumra befejezett feltárás és a műemléki rekonstrukció után az idén augusztus 20-án ünnepélyesen felavatták a cisztercita romkertet. Újabb látványossággal gazdagodott Bátaszék, a magyar múlt egy újabb rejtőzködő darabja került napfényre. A nálunk szerencsésebb Ausztriában az itteni apátság ikertestvére ma is eredeti formájában látható.