„Béketalálkozó” Székesfehérvárott

A vártnál jóval kevesebben voltak kíváncsiak arra, hogy az MSZMP-jogutód Magyar Szocialista Párt negyvenöt év elteltével mit tud mondani a baloldali érzelmű ’56-osoknak. A székesfehérvári közös emlékmű-koszorúzást ráadásul bekiabalások („a pufajkákat miért nem hoztátok”?) zavarták meg.

Csütörtökön délután tartották meg a székesfehérvári Tudomány és Technika Házában az
’56-osok Országos Szocialista Tagozatának közép-dunántúli találkozóját. Hűvös, szeles, mondhatni zord idő volt – többen az épület játékgépekkel zsúfolt kávézójában konyakozgatással ütötték el a találkozó előtti várakozás idejét. A rendezők öt óra előtt megnyitották a nagytermet, de a program kezdésének időpontját túllépve kiderült, hogy még az első két széksor is alig-alig telik meg – a többségében ősz hajú – érdeklődőkkel. A két szervező – az ’56-osok Országos Szocialista Tagozata, illetve a székesfehérvári MSZP – több érdeklődőre számított, végül negyedórás, ideges várakozást követően Molnár Albert szocialista országgyűlési képviselő a kisterembe kalauzolta át a megjelenteket. Azonban még ott is maradtak üres székek.
– Az MSZP komolyan gondolja, hogy szükség van társadalmi megegyezésre és kiegyezésre, s a programjában is erre épít – kezdte beszédét Molnár Albert. – Az MSZP egy középkormány szeretne lenni a 2002-es választást követően, de ahhoz, hogy széles tömegeket tudjon maga mögött, szükség van arra, hogy a néptömegek egymással kiegyezzenek – hallgathatták a népfrontos időket felidéző lózungokat az egybegyűltek. Az is kiderült, hogy az MSZP szerint a társadalmat leginkább 1956 megítélése osztja meg, s ez jelentős feszültséget okoz a néprétegek között. Molnár Albert végül bejelentette: negyvenöt év után a társadalmi és gazdasági fellendülés érdekében itt a kiegyezés ideje, és a szocialista párt „apró lépést szeretne ebbe az irányban tenni” a találkozón való részvételével.
Kósáné Kovács Magda MSZP-s országgyűlési képviselő, aki maga is tagja az ’56-os szervezetnek, kijelentette: a magyar történelem nagy eseményei mindannyiunké. Szerinte most érkezett el az a történelmi pillanat, „amikor mindent, ami korábban megosztott minket – és törésvonal volt a magyar történelem nagy korszakainak megítélésében –, azt békévé oldja az emlékezés”. Mint kiderült, Kósáné „vezeklésnek” tekinti, hogy a szocialista ’56-os tagozat létrejött.
A rendezvény fővédnöke, Warvasovszky Tihamér (MSZP– SZDSZ) székesfehérvári polgármester úgy vélte, hogy rendszerváltozáskor párbeszéd kezdődött a hatalom és a társadalom között, az emberek eldöntötték, hogy hogyan tovább, s az a párt, amelyik szakított a hatalommal, békésen állt félre. Szerinte ez is lényegében forradalom volt, ha nem is volt olyan látványos mint az ’56-os. Most ugyanez a párt próbál meg hasonlóan fontos lépést megtenni: létrehozni a nemzeti egységet. – Az a megbocsátás, amit most kérünk tőletek, nem azonos azzal, amit önök, ti kaptatok – már aki megkapta – ’56 után” – fejezte be az összegzőnek szánt, ám igen nehezen értelmezhető gondolatsorral a polgármester, aki hangsúlyozta: megbékélést kérnek a közös célok érdekében.
Vitéz Lévai István, az ’56-osok szocialista tagozatának elnöke kifejtette: több évtized elteltével teljesen másképp ítélik meg ’56 okait, mint amiért kitört a forradalom. Elmosódnak azoknak a ragyogó történelmi személyiségeknek a nevei, akik a 301-es parcellában nyugszanak. Vitéz Lévai hangsúlyozta: nem jó érzés úgy koszorúzni, hogy olyan pártok is elhelyezik kegyeleti virágaikat az emlékműveknél, akik részéről politikailag ez nem jogos.
Aznap a résztvevők maroknyi csoportja: köztük az 1956-os forradalom történelmi eseményeit személyesen átélők, szimpatizánsok s az MSZP országos és székesfehérvári városi szervezetének tagjai megkoszorúzták az 1956-os hősök emlékművét.
***
Pongrátz Gergely, aki ’56-ban a Corvin köziek főparancsnoka volt, s ma az ’56-os Magyarok Világszövetségének elnöke a székesfehérvári rendezvénnyel kapcsolatban kijelentette: ők sosem koszorúznának együtt azokkal, akik a barikád túlsó oldalán álltak, vagy az ő szellemi örököseik. Úgy véli: a tények összemosásával a szocialisták az egyszerű embereket akarják választási célokra felhasználni. ’56-ban 3500 ember fogott fegyvert, s miközben ma már csak egy kisebb részük él, a rendszerváltás óta tizennégyezer ’56-os emlékérmet osztottak ki a kormányok. A mostani kormány már kevesebb ’56-os emlékérmet adományoz – tette hozzá.