Az Everest falánál, 6400 méter magasan fekvő előretolt bázisra két nap alatt jutott fel a magyar társaság, miután nagy nehezen megegyezett a serpa jakhajcsárokkal, akik eleinte tiltakoztak a felszállítandó csomagok mennyisége láttán. Pedig nem is nekik, hanem hosszú, sötét szőrű hátasaiknak – szám szerint harminchat jakból állt a karaván – kellett felcipelni a hatvankilós hordókat a gleccseren, a harminc kilométer hosszú úton…
A jelentések szerint a folyamatos légszomj mellett már jelentkezett a szokásos erős fejfájás, így több hegymászó élete első aszpirinjét is magába erőltette. Elégedettségre adott okot viszont, hogy a rádiókapcsolat az 5300 méteren fekvő alaptáborral kitűnő volt, még az amerikaiak is a mi alpinistáink eszközeit vették igénybe az üzenetváltáshoz. Múlt pénteken Bradács Ágnes, Keresztesi Koppány, Erőss Zsolt, Mécs László, Gárdos Sándor és Borszéki Ferenc elindult a 7000 méteren található Északi nyereg felé, de a sűrű havazás miatt vissza kellett fordulniuk. Így az egyes tábort nem sikerült megépíteni, csak a köteleket és a sátrakat helyezték el egy rögtönzött depóban, valahol a nyereg alatt. Közben Erőss Zsolt egy korábban szerencsétlenül járt hegymászó maradványaira bukkant; a 32 éves erdélyi fiú szerint kollégáját húsz-harminc évvel ezelőtt érhette a halál.
Az expedíció tagjai visszatértek 5300 méterre, az alaptáborba, de néhány napos pihenés után tizenhárman újra nekivágtak a Khumbu-gleccsernek, majd az előretolt alaptáborból célba vették az Északi nyerget. Az expedíció tervei szerint Mécs László technikai vezető Erőss Zsolttal és Keresztesi Koppánnyal egészen 7800 méter magasra hág fel a hegy oldalán (a fizikai állapotuk mellett ez a széltől is függ, mivel az út az erős széllökéseknek kitett gerincen vezet felfelé). Egy éjszakát eltöltenek ebben a magasságban.
A csúcstámadásra legkorábban október elején kerülhet sor.
Otthon start: ezekben a vármegyékben nagy az érdeklődés
