Utoljára a nyolcvanas évek elején építettek művelődési házat a fővárosban. Azóta gyakran szárnyra kap egy-egy hír, hogy a hetvenes években elszaporodott kultúrcentrumok statikai állapota olyannyira siralmas, hogy némely kerület kénytelen bezárni a többnyire önkormányzati ingatlanok kapuit. (Legutóbb a belvárosi V. kerületben szüntettek meg egy már-már életveszélyes kultúrcentrumot). Bár az „ablakok háza” a tavaly év eleji bezárásról szóló tervek ellenére megmenekült, a problémák itt is fennállnak.
A VI. ötéves terv egyik legjelentősebb közművelődési beruházását 1976 júliusában fogadta el a VII. kerületi tanács. Könnyen megítélhető, hogy a szabadidőközpont statikai problémái ma abból adódnak, hogy az építkezés úgynevezett zsaluemeléses módszerrel történt, azaz a tartópillérek megépítése után nem alulról felfelé, hanem felülről lefelé kezdték az építkezést. Érdekességként az is megjegyezhető, hogy az építkezésnek nem volt generálkivitelezője, a tervező pedig – aki ifjúsági díjat kapott a tervekért – külföldön időzött. Az épület vezetékhálózatának kiépítésében az egykori Barátság kőolajvezeték csöveit is felhasználták. Az alapozáskor még úttörőház létesítéséről volt szó, és csak az átadás előtt egy évvel döntött úgy a tanács, hogy szabadidőközpontot telepítenek. (Rossznyelvek szerint a ház azért kapta a köztudatba jól beékelődött nevét, mert a bejárat feletti karikára éppen ez a szöveg fért fel).
A centrum megnyitásától napjainkig az Almássy Téri Szabadidőközpont a Budapest Sportcsarnok után a főváros második leglátogatottabb kultúrközpontja. Volt ugyan két-három gyengébb időszak – 1998 és 2000 között –, de Nagy Károly januárban megbízott igazgató szerint a holtponton már túljutottak. Három éve váltak szembetűnővé az épületgépészeti problémák is: a fűtés elavult, az ablakok nem zártak, a berendezés esztétikailag is kívánnivalót hagyott maga után. (Mindez jelenidőben is értendő.) A következő hír tavaly januárban már arról szólt, hogy a kerület bezárja a saját tulajdonú művelődési házat. – Ez mégsem történt meg, ami feltehetően annak köszönhető, hogy kis közösségi házak létrehozását a kerületi költégvetés végképp nem engedhetné meg magának – véli az igazgató. Miután a szabadidőközpont privatizációja lekerült az erzsébetvárosi képviselő-testület napirendjéről, arról is döntöttek, hogy az idén megkezdődik az épület felújítása, amelyre a testület 500 millió forintot szavazott meg. Megállapodtak arról is, hogy a fenntartást továbbra is a kerületi önkormányzat finanszírozza.
– Vállaltam, hogy az elmúlt két esztendő mind külső, mind belső hanyatlását megpróbálom visszafordítani – mondja Nagy Károly. – Az önkormányzat hajlik arra, hogy a ház működtetéséhez szükséges minimumokat biztosítsa. Mivel az előző igazgató majdnem húsz munkatársat elbocsátott, először a szakmai hátteret kellett újraépíteni. – Nyolcvan százalékban teljesültek a kéréseink, mégis nap mint nap borotvaélen táncolunk, mert a működést a műszaki állapot is meghatározza. És a ház szinte minden pontja kivánnivalót hagy maga után.
Az uszodagépészeti problémák mellett statikai gondok és esztétikai hiányosságok is vannak, elég a bejárati lépcsőre vetni egy pillantást.
Gyurisné Braunsteiner Márta alpolgármester a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy a kerület nyári bevételei nem a számítások szerint alakultak, ezért tolódik a felújítás, a rekonstrukcióra kiírt közbeszerzési eljárás azonban a napokban lezárul. Az alpolgármester asszony szerint rangsorolniuk kellett, hiszen a kerület két általános iskolája és egy óvoda is beázik, ezért ezek tetőszerkezeti felújítása most előnyt élvezett. A szabadidőközpont rekonstrukciója ellenben az esős évszak beálltával is megkezdhető. Mint mondta, apparátusi szinten tárgyalások kezdődtek a fővárosi önkormányzattal a szabadidőközpont felújításának és fenntartásának közös költségvállalásáról. Ennek kimenetelétől függetlenül a testület a költségvetés szeptemberi módosításában foglalkozik majd a kultúrház felújításával.
Megkongatta a vészharagot az ausztrál kormány, emberek millióit fenyegeti a tengervíz
