Egy kézdivásárhelyi magyar kálváriája

Csíkszereda börtönében tölti büntetését az Agache-per néven elhíresült román igazságszolgáltatási eljárás egyik magyar szenvedő alanya. Héjja Dezső egyike annak a hat embernek, akiket az 1989. decemberi események kapcsán bíróság elé állított a csíkszeredai ügyészség. A vádirat szerint ők ölték meg Aurel Agache rendőrőrnagyot. Héjja Dezsőt – perdöntő bizonyítékok nélkül – négy év börtönbüntetésre ítélték.

Kézdivásárhelyen, a milícia (1989 előtt ez volt a román rendőrség hivatalos megnevezése) épülete előtt összegyűlt tömeg egyre haragosabbá vált. Szidalmazták a rendőröket, szemükre vetve, hogy sokan közülük „nem emberek, hanem verőgépek”. Betörték az épület kapuját, a bent tartózkodó rendőrök közül a rendesebbnek tartottakat félreállították az udvar egyik sarkába, a többieket viszont bántalmazni kezdték. Később, Kézdivásárhely főterén a népharag áldozata lett Aurel Agache rendőrőrnagy, a gazdasági milícia hírhedt főnöke, aki – a helyiek szerint – éveken keresztül szadista módon visszaélt hatalmával. Történt mindez 1989. december 22-én.
Agache őrnagy meglincselése kivizsgálásának indokával 1991 novemberében őrizetbe vették Héjja Dezsőt, Filip Orbán Kamillát és Paizs Ottót. Mindhármukat egy hónapig vizsgálati fogságban tartották, majd a széles körű tiltakozások hatására szabadon engedték, abbahagyva az ellenük kezdeményezett eljárást. Hétéves vizsgálat után, 1997 decemberében a Kovászna megyei ügyészség elkészített egy vádiratot, amely a néhai Agache milicista-őrnagy meglincselésével kapcsolatos. Eszerint 1989. december 22-én a fentebb említett három személy, illetve Reiner Antal, Konrád János, Kanabé Sándor addig ütlegelték Agachét, míg az bele nem halt sérüléseibe.
Mint az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű RMDSZ-platform lapunknak eljuttatott összeállításából kiderül, a történtek után sok sajtóközlemény foglalkozott Agache őrnagy viselt dolgaival, illetve meglincselésének körülményeivel. A sepsiszentgyörgyi magyar napilap a következőképpen minősítette a helyzetet: „az őrnagy halálát a tömegfelháborodás okozta, és a forradalmi eseményekhez tartozott, hiszen december 22-én, és nem később történt. Amikor a tömeg, felháborodásának kifejezéseként bizonyos erőszakcselekményt követ el egy olyan személy ellen, aki előzőleg a megtorló szerveket képviselte, és az akkori (a kommunista diktatúrabeli) törvényeket túlbuzgóságában megszegte, visszaéléseket követett el, és amikor ezt a személyt nem egy-két ember, hanem a tömeg meglincseli, a tömegből kiválasztani négy vagy akár tíz személyt, mindig megkérdőjelezhető cselekedet marad.” Az ügy azonban egyre inkább poltikai felhangokat kapott, a magyarellenes erők támadásba lendültek, s e nyomás alatt a bíróság súlyos börtönbüntetést szabott ki az ártatlan kézdivásárhelyi magyarokra. A forradalmi események után hatalomra került Nemzeti Megmentési Front egyébként amnesztiarendeletet bocsátott ki az 1989. december 22-én 24 óra előtti valamennyi erőszakcselekményre. Ez a rendelet Agache őrnagy meglincselésére is érvényes, alkalmazása azonban elmaradt.
A vádlottak nagy része egyébként elmenekült, Magyarországon vagy másutt próbáltak nyugalmat találni. Héjja Dezsô nem ment el egyrészt azért, mert ártatlannak vallotta magát mindvégig, másrészt igen rossz az egészségi állapota. Annyira rossz, hogy nem tudja saját magát ellátni, tehát ápolásra, segítségre szorul. Ezért ő otthon maradt, majd a végleges ítélet alapján a helyi rendőrség végrehajtotta a legfelső bíróság döntését, és letartóztatta. Az Agache-perben vádoltak védőügyvédje Frunda György jogász, az RMDSZ szenátora, aki a letartóztatási döntést közvetlenül végrehajtása után megtámadta a bukaresti bíróságon, és kérte a büntetés végrehajtásának elhalasztását mindaddig, amíg Héjja Dezső egészségi állapota megengedi azt, hogy letöltse a kirótt büntetést. Ezzel párhuzamosan kegyelmi kérést írt az elnöki hivatalhoz, s most készül a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságnak címzett beadvány. Héjja Dezső szabadlábra helyezésének kérdése a bukaresti bíróság napirendjén van, szeptember 20-ra tűzték ki a következő tárgyalást.