Lengyelország időben készen áll a csatlakozásra

Jan Kulakowski, a lengyel uniós tagságért felelős főtárgyaló nem tartja valószínűnek, hogy a múlt keddi Amerika-ellenes terrortámadás-sorozat közvetlen befolyással lenne az Európai Unió keleti bővítésére. Mint ahogy a hét végi lengyel választások sem változtatnak sokat Varsó tárgyalási stratégiáján – vélekedett. Azokat a félelmeket pedig, melyek azt sugallják, hogy az uniós tagjelölteknek Lengyelországra kell várniuk, az EU-főtárgyaló egyenesen indokolatlannak tartja.

Lengyelország a hét végén választ. Ha beigazolódnak azok a jóslatok, melyek a mostani baloldali ellenzék győzelmét vetítik előre, várható-e bármiféle változás a lengyel bővítési politikában?
– Nem hiszem, hogy a szavazás kimenetele befolyásolná a csatlakozási tárgyalásokat. Úgy vélem, a jelenlegi tendencia folytatódik majd, hiszen Lengyelországban minden jelentős politikai erő támogatja az európai uniós csatlakozást. Még ha a kormány összetétele, illetve a tárgyalási taktika meg is változik a vasárnapi választások után, a bővítési politika és a stratégia egész bizonyosan nem változik majd. A célunk tehát továbbra is az marad, hogy nagyon komoly tárgyalásokat folytassunk, ne lassuljon le a bővítési folyamat és végül – de nem utolsósorban –, amilyen hamar csak lehet, az EU tagjai legyünk.
– A Lengyelországgal szemben megfogalmazott egyik kritika azonban éppen az, hogy a bővítési folyamat lelassult! Hogyan akarják ezt a „hibát” korrigálni és – úgymond – felgyorsulni?
– A csatlakozási folyamatban a lezárt fejezetek száma csupán egy a kritériumok közül. S nem is a legkivételesebb. Az elkövetkezendőkben nem lesz túl nehéz felgyorsítani a sebességet, hiszen számos fejezet tulajdonképpen már megérett a lezárásra, s ezeknél csupán kisebb szépséghibákat kell még korrigálni. Ilyen fejezetek például a vállalati jog, az adózás vagy a közlekedés. A környezetvédelmi fejezetnél is nagyon közel vagyunk a lezáráshoz. Persze több nehézségünk akad a versenynél – több nehézség azonban inkább az unió részéről értendő s nem a miénkről. És természetesen ott van a híres „kettős kérdés”, azaz a földvásárlás, illetve a személyek szabad áramlásának témaköre. Ezek azonban politikai kérdések, melyeket igen nehéz lett volna a választások előtt megoldani. Nagy valószínűséggel azonban most már elég gyorsan pontot tehetünk ezeknek a témaköröknek a végére is.
– Mégis mely fejezetek lezárására számít a belga elnökség alatt?
– Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, hiszen a végeredmény nagymértékben függ uniós partnereinktől is. Úgy vélem azonban, hogy nagyon közel vagyunk a már említett környezetvédelmi, adózási, közlekedési fejezetek lezárásához, ezenkívül pedig ebben a fél évben magunk mögött hagyhatjuk a halászat és talán a vállalati jog témakörét is.
– Mindenesetre a svéd elnökség alatt, amelynek a bővítés volt az egyik fő prioritása, Lengyelország csupán három fejezetet zárt le, s így a luxembourgi csoport sereghajtója lett…
– Ennek egyik oka egyrészt, hogy a tagjelöltek közül Lengyelország a legnagyobb ország, s bizony a problémái is „méretesebbek”. Másrészt mi a tárgyalásokon másféle taktikát alkalmazunk: nem bocsátkozunk engedményekbe addig, amíg bizonyos témaköröket otthon alaposan meg nem vitattunk és meg nem egyeztünk róluk. Ha ugyanis mindent elfogadunk és így érkezünk az unióba, az bizony nagyon veszélyes lehet. Ez a magatartás nemcsak belföldi viszonylatban rejt veszélyeket magában, hanem gyengítené Lengyelország pozícióit is az Európai Unióban. Nem válhatunk másodosztályú tagokká! Egyenlő tagok akarunk lenni, ugyanazokkal a jogokkal és ugyanazokkal a kötelezettségekkel! Talán ez volt az, amely néha a tárgyalási stílusunkat megkülönböztette a többi országétól. S ez a taktika persze egy nagy országnak nehezebben is kivitelezhető, mint egy kisebbnek. Mindenesetre az integrációra való felkészülésünk mértéke nagyon kedvező, gondolok itt például a jogharmonizációra. Politikai téren a koppenhágai kritériumokat teljes mértékben teljesítettük és nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy teljesítsük gazdasági téren is. Úgy vélem tehát, hogy Lengyelország viszonylatában a fejezetek lezárása csupán idő kérdése, és biztos vagyok abban, hogy a belga elnökség alatt komoly előrehaladást érünk el a témakörök lezárásában. A legnehezebb fejezetek ugyanazok nekünk is, mint másoknak: ez a mezőgazdaság, a strukturális alapok, a regionális politika, a pénzügyek. Mindannyiunknak ezek jelentik majd a „kemény magot”.
– A göteborgi uniós csúcs eredményei meglehetősen vegyes fogadtatásra leltek Európában, ön hogyan értékeli az ott elérteket, különös tekintettel a kettős dátumra?
– Nagyon pozitívnak tartom, hogy az unió elkötelezte magát arra, hogy a leginkább felkészült tagjelöltekkel 2002 végén befejezze a tárgyalásokat, valamint megteremtette a lehetőségét annak, hogy ezek az országok részt vegyenek a 2004-es európai parlamenti választásokon…
– Sokan úgy vélik, hogy az unió a göteborgi időpontok megnevezésével tulajdonképpen sarokba szorította Lengyelországot, így akarván gyorsabb előrehaladásra ösztökélni.
– Nézze, Lengyelországban a jogharmonizáció már majdnem befejeződött. A következőkben néhány olyan szabályozást kell elfogadunk, melyek lehetővé teszik a közösségi joganyag alkalmazását, ez a folyamat azonban már majdnem befejeződött. A fejezetek lezárása tekintetében nem hiszem, hogy nehézséget jelent majd felgyorsítani a tárgyalásokat. Mindazok a félelmek tehát, melyek azt sugallják, hogy a többi tagjelöltnek – így Magyarországnak is – Lengyelországra kell majd várnia, nem indokoltak! Már csak azért sem, mivel politikailag és objektíven tekintve is, ugyanabban az időben a többi tagjelölttel együtt mi is készek leszünk a csatlakozásra! Időnként azzal viccelődöm, hogy szolidárisak vagyunk a barátainkkal, azaz a többi országgal, és hajlandók vagyunk várni, de nem túl sokáig.
– Lengyelország azonban gazdasági és pénzügyi válság előtt áll. Mit gondol, a krízis mennyiben befolyásolja, illetve mennyire lesz hatással az önök európai uniós csatlakozására?
– Nem vagyunk gazdasági válságban, költségvetési egyensúlytalanság van az országban, azaz problémáink vannak a büdzsével, a közkiadásokkal. A jelenlegi kormányzat és valószínűleg az utána jövő kabinet is mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje a költségvetési problémának az uniós csatlakozásunkra gyakorolt esetleges negatív hatásait. A múlt hét óta azonban felbukkant egy újabb elem, mégpedig az amerikai helyzet. Nem hiszem, hogy az Amerika-ellenes támadásoknak, illetve az utána kialakult helyzetnek közvetlen hatásai lennének Lengyelországra. Természetesen mindez bizonyos szempontból mindenkire hatással lesz az egész világon. Günter Verheugen, az Európai Unió bővítésért felelős biztosa a minap úgy vélekedett, hogy a támadássorozat után kialakult válság még inkább fokozza a bővítés szükségességét. Ez tehát egy újabb érv lehet amellett, hogy felgyorsuljon a csatlakozási folyamat.
***
Jan Kulakowski, Lengyelország EU-főtárgyalója 1930-ban született Myszkówban. 1944-ben részt vett a varsói felkelésben, a második világháború után pedig munkásként dolgozott Varsóban és Krakkóban. 1946-ban Belgiumba utazott, ahol a katolikus egyetemen jogi diplomát szerzett, a leuveni egyetemen pedig „belekóstolt” a politikatudományokba is. 1947-től aktívan együttműködött a Keresztény Szakszervezetek Konföderációjával, s az évek során egyre magasabbra jutott a ranglétrán. Közben lengyel nyelvű műsort is készített a francia rádióban Párizsban. 1976-ban a Munka Világkonföderációjának főtitkára lett, és ebbéli funkciójában bejárta majdnem az egész világot. Számos, a nemzetközi szakszervezeti mozgalommal kapcsolatos publikáció, továbbá Lengyelország és az Európai Unió kapcsolatairól szóló cikk, riport és elemzés szerzője. A nyolcvanas években aktív tevékenységet folytatott az emigráns Szolidaritás szakszervezetben. A rendszerváltás után, 1990–1996 között Lengyelország az Európai Közösségnél akkreditált nagykövete Brüsszelben. 1996-tól az Európai Integrációs Bizottság tagja, 1998-tól államtitkár a Miniszterelnöki Hivatalban.