Megtérés

„Kérdéses... hogy az egész életében az ördöggel viaskodó afrikai pap nagy nyilvánosság előtti történetének valóban utolsó fejezete volt-e a New York-i esküvő” – írtuk 2001 júniusában, amikor Emmanuel Milingo, Zambia nyugalmazott érseke, lusakai püspök nagy botrányt kavaró házasságának híre bejárta a világsajtót.

Akkor úgy tűnt, Milingo elégedett a sorsával. A New York-i luxusszállodában 2001. május 27-én tartott Moon-tömegesküvőn a szekta vezetője által számára kijelölt negyvenhárom éves, akupunktúrával foglalkozó Maria Sungot vette feleségül, és az újságírók kérdésére kijelentette, hogy „ikerlelkét” találta meg az ismeretlen hölgyben. Boldogsága azonban nem volt felhőtlen akkor sem, és az is nyilvánvaló, hogy tettét komoly befolyásoltság állapotában követte el. Egyik országos napilapunk ezt írja kommentárjában: „Emberileg nagyon is érthető Emmanuel Milingo érsek forró szenvedélye, hiszen 71 éves korában nyílt először alkalma arra, hogy szerelemmel magához öleljen egy nőt.” Milingo esküvőjének hírét ugyanis sokan próbálták meg a cölibátus elleni támadásként felhasználni, mint ahogyan Milingo egy korábbi nyilatkozatában maga is elavultnak nevezte a papi nőtlenség intézményét.
A teljes igazságot mindaddig nem ismerhetjük meg, amíg maga Milingo nem nyilatkozik mindarról, ami vele történt. A tények azonban ismertek. A botrányos házasságot követően a Szentszék szóvivője, Joaquín Navarro-Valls sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Emmanuel Milingo a továbbiakban nem tekinthető a katolikus egyház tagjának. 2001 júliusában a Hittani Kongregáció az egyházi törvénykönyv 1347. kánonja 1. paragrafusára hivatkozva a Szentszéknek fenntartott kiközösítést helyezett kilátásba, ha Milingo érsek augusztus 20-ig nem tesz eleget a következő követelményeknek: váljon el Sung asszonytól; szakítson meg minden kapcsolatot a Moon-szektával; jelentse ki nyilvánosan, hogy hű akar maradni a cölibátus egyházi tanához és gyakorlatához, és nyilvánítsa ki engedelmességét a pápa iránt egy félreérthetetlen, nyilvános gesztussal. Ezt követően Milingo levelet írt a pápának, amelyben kérte, hogy mentse fel a papi nőtlenség kötelezettsége alól, mert fiút akar nemzeni. Ez a gesztus már nemcsak azt mutatta, hogy kitart szándéka mellett, hanem azt is, hogy nagyon fontos számára a Vatikán vélekedése esküvőjéről és későbbi sorsáról. A kiérdemesült lusakai püspök talán nem is akart sohasem végleg szakítani a katolikus egyházzal, de a visszatérés gondolata ettől kezdve mind erősebben munkálhatott benne.
Néhány héttel később, augusztus 6-án, hétfőn este Milingo váratlanul bekopogtatott a pápa Castel Gandolfó-i nyári rezidenciájának ajtaján. Ekkor nem jött létre a találkozó, kedden azonban Milingo visszatért, és II. János Pál mintegy félórás magánkihallgatáson fogadta a hitében megingott püspököt. A találkozó után P. Ciro Benedettini, a Szentszék sajtóterme helyettes igazgatója bejelentette, hogy a Hittani Kongregáció augusztus 20-ra kitűzött ultimátumát elhalasztották, mert a pápa és az érsek találkozásával megkezdődött egy párbeszéd, amelynek remélhetőleg pozitív eredménye lesz.
Augusztus 13-án a Szentszék közzétette Milingo augusztus 11-én a pápának saját kezűleg írt levelét: „Ismét teljes szívvel elkötelezem életem a katolikus egyházban, lemondok arról, hogy együtt éljek Maria Sunggal, lemondok a Moon tiszteletessel és a Családok a Világbékéért Szövetséggel való kapcsolataimról.” Milingo tehát a Hittani Kongregáció minden feltételének eleget tett, és a levél egy kitétele a visszatérés okaira is rávilágít: „Leginkább az Ön szavai: Jézus nevében térj vissza a katolikus egyházba, voltak azok, amelyek visszahívtak engem az Anyaszentegyházba, amelyek atyai parancsot jelentettek számomra, hogy megéljem a hűséget, és engedelmeskedjem Önnek, aki Jézus földi helytartója, a katolikus egyház feje. Én az Ön alázatos és engedelmes szolgája vagyok.” Mindez valószínűleg azt jelenti, hogy nem a kiközösítéssel való fenyegetés, hanem a II. János Pállal történt személyes találkozó késztette döntése felülvizsgálatára a püspököt.
Milingo története itt ér véget, vagy talán itt kezdődik.
A további fejezeteket mindenesetre már nem a szenzációéhes tömegkommunikáción keresztül ismerjük meg. A Moon-szekta nagy lehetőséget szalasztott el a szülőföldjén rendkívül népszerű Milingo rekatolizációjával; a tét az Újraegyesítő Egyház afrikai térnyerése volt, és nem véletlen, hogy a Vatikán korábban óva intette Milingót attól, hogy Afrikában a koreai Moon-szektához hasonló, önálló egyházat alapítson. De a vallásalapító Moon sem adta fel könnyen a harcot. Augusztus 17-én Sung asszony római sajtókonferenciáján jelentette be, hogy éhségsztrájkot kezd a Szent Péter téren, és mindaddig folytatja, amíg nem kapja vissza az érseket, aki P. Ciro Benedettini, a Szentszék sajtótermének igazgatóhelyettese szerint lehetőséget kért arra, hogy elvonulhasson elmélkedni és imádkozni. Maria Sung az éhségsztrájk kilátásba helyezésén kívül más eszközt is bevetett: bejelentette, hogy gyereket vár. Ez a fogás alkalmas volt annak a látszatnak a keltésére, hogy az életpárti Moon-hívők kerültek szembe a Vatikán embertelen gépezetével. Hamarosan azonban Philip Shenker, a Moon-szekta szóvivője arról számolt be újságíróknak, hogy Maria Sung mégsem vár gyermeket, ez a tény azonban csak fokozza az asszony elszántságát. Maria Sung a közvélemény befolyásolására tett kísérlet után a fenyegetőzés eszközéhez folyamodott, feljelentést akart tenni a Vatikán ellen emberrablás miatt. A Vatikán képviselője hiába próbálkozott azzal, hogy átadja neki Milingo levelét, Sung akkori véleménye szerint ugyanis a zambiai pap kábítószer befolyása alatt döntött úgy, hogy szakít vele, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy személyesen beszéljen a férjével. Augusztus 22-én délelőtt Joaquín Navarro-Valls szentszéki sajtószóvivő nyilatkozatban jelentette be: Milingo érsek találkozni fog Maria Sunggal, és közli vele szándékát. A találkozó csakhamar létre is jött egy római hotelban, a tolmácsokon kívül jelen volt egy orvos és Joaquín Navarro-Valls is. Milingo egy levelet adott át Maria Sungnak, amelyben közli vele a szakítás okát.
A három hónapig tartó szédelgés véget ért. Milingo érsek Maria Sungnak írt elbocsátó szép üzenete azonban az „erkölcsi vízbefúlás” körülményeinek kérdésére nem ad választ: „Kedves Maria Sung nővérem! A tenger vize a vízbe fulladt testeket kiveti a felszínre, majd pedig a partra sodorja. Az én sorsom is hasonló volt ehhez. Amerika Olaszország felszínére dobott. Olaszország pedig egyházam, a Vatikánváros partjára vitt. És itt az enyéim újból befogadtak, de temetés helyett megerősítették bennem az életet. Az egyház életében való elkötelezettségem nem engedi meg, hogy nős legyek...”