Milyen lesz Amerika holnapután?

Globális terrorháború, civilizációk összecsapása, a világgazdaság és a nemzetközi pénzügyi rendszerek anarchiába zuhanása. A keddi, Egyesült Államok elleni terrorista akciók után már a legvadabb forgatókönyvek is napvilágot láttak. Mi jöhet most? Milyen lesz a világ azután, hogy Washington valószínűleg megtorolja az ellene irányult támadást?

Szeptember 11-e fordulópont a modern kori történelemben. A New York-i Világkereskedelmi Központ és a Pentagon elleni rettenetes terrortámadás képeinek látványa után ezt nyugodtan kijelenthetjük. Olyan súlyos merényletek történtek, amelyek után a világ már nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt volt. Most néhány napig tanácstalanság, pánik van a világban. Az valószínűleg hamar kiderül, hogy Washington milyen válaszlépéseket tesz, és a feltehetően katonai megtorlás kikre, illetve mely országokra irányul majd. Az igazi változások azonban majd azután lesznek érezhetőek. A legtovább az amerikai társadalmat és tágabb értelemben a nyugati társadalmat érintő hatásokra kell várni.
A támadás másnapján már megkezdődött a találgatás arról, vajon ez a mostani akciósorozat egy új terrorháború korszakának nyitánya lesz-e. Valóban beköltözik-e a rettegés a nyugati világban élők otthonaiba? A terroristáknak (ha feltételezzük, hogy azok egy másik kultúr-körből érkeztek) éppen az lehetett az egyik tervük, hogy a nyugalomban és jólétben élő polgárokat megrémítsék, hogy azok ezentúl ne élvezhessék „hátradőlve” gazdagságukat és szabadságukat. Az elsődleges cél, vagyis az Egyesült Államok katonai és gazdasági hatalmát jelképező intézmények lerombolása sikerült. Szimbolikusan meggyalázták az amerikaiakat, foltot ejtettek büszkeségükön.
A megaláztatásra, a nemzetet ért sérelmekre a hadsereg (legalábbis a nemzetközi politika és a történelem eddigi logikája szerint) megtorló akcióval adhat választ. A lakosságnak azonban ez nem adhat megnyugvást, az emberek lelkén ejtett sebek nem gyógyíthatóak be egy bombázás képeivel. Nagy kérdés, hogy milyen folyamatok indulnak el a terrorakciók hatására az amerikai társadalomban. Az amerikai politikusok váltig hangoztatják, hogy a demokráciát, a szabadság eszményét nem tudták térdre kényszeríteni a terroristák. Az látható, hogy az Egyesült Államok polgárai most összefogtak, a hazaszeret régen látott hőfokon ég bennük. Azt azonban most még nehéz megjósolni, hogy a most még természetesnek tartott szigorúbb biztonsági ellenőrzéseket (pl. repülőtereken, középületeknél) meddig lesznek képesek tolerálni azok az emberek, akik hozzászoktak a nyugodt, kényelmes és gyors közlekedéshez. Meddig kelt majd gyanút az az ember, aki készpénzzel fizet, akinek nincsenek rendben az iratai, vagy aki egyszerűen csak nem tudja magát igazolni egy adott pillanatban. A szigorúbb kontroll, a mozgásszabadság bizonyos kényszerű korlátozása új élethelyzetet teremt az amerikaiak számára. Ezt nem lesz könnyű megemészteni.
Sok múlik azon, hogy kiket vádol majd meg az amerikai vezetés a terrorakció elkövetésével, illetve mi lesz azután, ha kiderül, kik voltak az összeesküvők. Ez és az, hogy esetleg lesznek-e esetleg újabb terrortámadások, eldöntheti azt a kérdést, hogy ez a keddi akció egy új, civilizációk és kultúrák közötti háború nyitánya volt-e. Ha mégis kap arcot az ellenfél, akkor az kire vagy kikre fog hasonlítani. Most ugyanis mindenki mozlim elkövetőkre gyanakszik. Nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy a tettesek származási országából vagy régiójából nehezebb lesz majd beutazni a nyugati világba. Az sem kizárható, hogy a már Amerikában vagy Európában élő muzulmánok ellen fordul a lakosság többsége. A hisztéria pedig felerősítheti az idegenellenességet. A nyugati világban élő mozlim közösségeket komoly atrocitások érhetik. Szigorúbb ellenőrzésük valószínűleg elkerülhetetlen lesz, és ez máris egy új csapdahelyzet. Nehéz lesz ugyanis megmagyarázni az emberi jogi kérdésekben elmarasztalt országok vezetőinek azt, miért zaklatják származásuk vagy vallásuk miatt a nyugati államokban az ott élő muzulmánokat. Ráadásul egy olyan multikulturális, a különböző származású embereket jól-rosszul öszszeolvasztó országban, mint az Egyesült Államok, különösen tragikus, ha ismét felüti fejét a legyőzöttnek hitt fajgyűlölet és vallási türelmetlenség.
Az emberek életébe beköltözhet a bizalmatlanság. Ez az egyik legsúlyosabb seb, amelyet egy terrorakció egy nyitott és szabad társadalom testén ejthet. Az öngyilkos merényletek rávilágítottak korunk modern demokratikus és nyitott társadalmú rendszereinek gyenge pontjaira. Ezeknek a társadalmaknak sebezhetőségét éppen a jólét adta nyugalom és biztonságérzet, illetve az ebből fakadó érinthetetlenség érzete okozta. A szabadság immár általunk is megismert foka és a részben a globalizáció teremtette szabad információ- és technológiaáramlás, valamint az emberek szabadabb mozgása a nagyvilágban lehetővé tette, hogy a nyitott országokba bárki, akár rossz szándékkal is beutazzon és ott szabadon mozogjon.
Ez fölveti annak a kérdését, hogy a nyugati világ hogyan védekezhet ez ellen. Egy időre korlátozhatja az emberek szabad mozgását, nagyobb kontrollt vezethet be a tömegközlekedésben és a polgári repülésben. Ez azonban a közlekedés jelentős lassítása nélkül valószínű-leg nem tartható fenn. Lehet, hogy több rejtett kamera, kémműhold, lehallgatórendszer figyeli majd a mindannyiunk mozgását és kommunikációját, hogy megelőzhető legyen egy terroristakonspiráció. A kérdés csupán az, hogy ebben az esetben mennyire érezhetjük magunkat továbbra is szabadnak. Esetleg a nyugati világ ezzel kapitulálna-e a terroristákkal szemben, amennyiben önként láthatatlan korlátokat építene saját társadalmának polgárai köré. Tágabb értelemben lehetséges egy új elkülönülés egy új vasfüggöny kialakítása is. Ez esetben a szabad világ államai megszigorítják majd a határőrizetet. Sőt az sem elképzelhetetlen, hogy politikai nyomásra korlátozzák a korszerű technológiák eladását a terroristák támogatásával meggyanúsított országok számára.