Pitvarosi lottónyertesek

Néhány évtizede még egyáltalán nem titkolták, ha valaki megütötte a főnyereményt a lottón, sőt, nagy hírveréssel adták át a szerencséseknek a jelentős összegeket. A Csongrád megyei Pitvaroson az általános iskola tanári kara csoportos lottón ért el ötös találatot 1966-ban, s a készpénzt a Szegedi Nemzeti Színházban vehették át. A fotósok kérésére a százforintosokból álló kötegeket bedobálták a pénzeszsákba, a közönség pedig izgatottan tapsolt a szocializmusban nem szokványos attrakcióhoz.

A pitvarosi iskolában a kedves fiatal iskolatitkár haloványan emlékszik a helyben nagy érdeklődést kiváltó eseményre, de részleteket nem tud. Az 1966-os lottónyertesek közül már senki nem tanít, az akkori igazgató elhunyt. Végül az egyik idős tanárt ajánlja figyelmünkbe, aki hosszú évtizedeken át itt tanított, ma pedig nyugdíjas éveit éli.
A harmincöt esztendővel ezelőtti boldog nyertes előbb bizonytalanul, majd egyre elevenebbül idézi föl azt az április 1-jét, de nyomatékosan kéri, ne írjuk le a nevét. (Nem azonos az archív fotón szereplő személlyel.) Legyen elég annyi, hogy nyugdíjas tanár.
Tizenheten játszották meg az öt számot, az iskola és az óvoda dolgozói, köztük a dajka és a hivatalsegéd. Fiatalok, alig középkorúak voltak, idézi föl a tanár úr a múltat, ő mindössze huszonhét éves, frissen nősült tanerő, felesége első gyermeküket várta. Valamennyien kis fizetésből éltek, igaz, ezzel az egész ország így volt. 1200-1300 forint volt hónap elején a borítékban, szerényen éltek belőle.
A lottóhúzás napján mindig figyelte valaki a rádióhíreket, azon a pénteki napon is így történt. Éppen a minisztériumból érkező látogatókat fogadták a Szegedtől hatvan kilométerre fekvő község iskolájában, amikor az egyik kolléga, aki lyukasóráján a rádiót hallgatta, bekopogtatott a tanterembe, ahol a fiatal tanár órát tartott. Nem szólt hangosan semmit, csak némán mutatta öt ujját: ötös találat! Ezután hamar fölgyorsultak az események. Az igazgató páncélszekrénybe zárta a szelvényt. Elkezdték szervezni a lottójátékot népszerűsítő, ünnepélyes nyereményátadást is.
Április 1-jén a Szegedi Nemzeti Színházban a nézők előtt megjelent az OTP képviselője, aki magával hozta a százforintosokból álló pénzkötegeket. Ennél nagyobb címlet nem létezett, igazán nagy attrakciónak számított így is, amikor bedobálták a pénzeszsákba a vöröshasú bankókat. A tanár úr nem emlékszik a teljes nyeremény összegére, azt tudja, hogy 116 ezer forint jutott belőle mindenkinek. Meghatódik a föltoluló emlékektől. Neki szomorú hónapok következtek ugyanis a nagy szerencsére. Felesége megszülte gyermeküket, de a kislány betegen jött a világra, s a fiatal apának nagyon sok pénzébe került az ingyenes orvosi ellátás. Hála istennek, lánya meggyógyult, később másik is született.
A pénz felét takarékkönyvben kérte, másik felét készpénzben vette föl, s a kórházi kiadások mellett televízióra, hűtőszekrényre költötte. Nemcsak maguknak, szüleiknek is adtak belőle, úgy emlékszik, az igazgatónak például kitelt belőle egy Trabant. Házra is futotta volna ekkora összegből – morfondírozik –, de ma már nehéz fölidézni, mi mennyibe is került akkor. Az ember nem hinné, hogy a hétköznapi élet adott pillanatait, idejét mennyire képes elmosni a múló idő. Az aktuális tudnivalók észrevétlenül alakulnak át, s nyomtalanul nyelik el a tegnap még jelentősnek vélt adatait.
Ami az inkognitót illeti, nem véletlenül kérik a mai nyertesek nevük titokban tartását. 1966-ban a pitvarosi „gazdag emberekhez” kilószám érkeztek a kérő levelek, másfél-két hónapon át naponta öten-hatan személyesen is megjelentek az iskolában, s pénzért rimánkodtak. Ki szelídebben, ki erőszakosabban folyamodott kölcsönért, ajándék pénzért, volt, aki csúnyán megátkozta vagy megfenyegette a kényszerű visszautasításért őket.
A tizenhét játékosból nyolcan vagy kilencen élnek, a tanár úr pedig azóta is lottózik. Néha tanítanak a feleségével, ha kérik őket, amúgy számítógépen játszik, a kertet műveli. Tíz esztendeje egy másik állandó csapattal csábítják a csalfa Fortunát, a csoportos lottózás kedvelt elfoglaltsága ma is. A szerencse azóta csak egyszer ajándékozta meg: tíz éve a Délvilágtól nyert egy görög útikönyvet, hamar híre is szaladt a faluban. Igaz, nem pontosan úgy terjedt az információ, ahogy a valóságban volt. Néhányszor megállították az utcán: mikor utazik a mesés Hellászba?
***
A Csongrád Megyei Hírlap 1966. április 2-i, szombati számában Szegeden járt Fortuna címmel közölt írást és képet a jeles eseményről. Így ír A. I. monogramon az újságíró: „A lottó hazai történetének eddigi legnagyobb nyereménye egy sötétzöld zsákban, két pisztolyos pénzügyőr kíséretében érkezett meg a Szegedi Nemzeti Színház ennyi pénzt még bizonyára nem látott színpadára. A lottózókollektíva nevében Juhász Imre, a Pitvarosi Általános Iskola igazgatója vette át a súlyát tekintve is jókora összeget.
A 17 nyertes mindegyike 119 ezer 740 forint 29 fillért kapott. Tóth Mátyás, az iskola hivatalsegéde elmondotta, hogy nyereményéből egy új kalapot vesz magának. Az ünnepség után még egy kiegészítő nyilatkozatot tett, s közölte: az új kalap mellé egy új házat is fog vásárolni...”