Közép-Ázsia ritkán észrevett országai is a nemzetközi közvélemény érdeklődésének középpontjába kerültek, miután a világ figyelme az Oszama bin Ladent bújtató Afganisztán felé fordult. A hegyes, nehezen járható pakisztáni határ kivételével ugyanis Tádzsikisztán – amelynek Afganisztánnal közös, 1200 kilométeres határszakaszát 25 ezer orosz katona védi – és Üzbegisztán felől nyílik politikai és fölrajzi szempontból is reális lehetőség a tálibok országának megközelítésére. Ráadásul itt ellenőrzi Afganisztán területének mintegy öt százalékát a tálibellenes Északi Szövetség, amely némi segítséggel elvégezheti Amerika helyett Omar molla rendszerének megdöntését.
Nagyon jól tudta ezt Vlagyimir Putyin is, és miközben a szeptember 11. utáni sokkból ocsúdva Washington Pakisztánt kezdte megdolgozni, az orosz vezetők egymásnak adták a kilincset a máig Moszkva befolyási övezetének tekinthető közép-ázsiai országokban. Előbb Anatolij Kvasnyin vezérkari főnök tett körutat a térségben és a helyi vezetőkön kívül találkozott Muhamad Fahimmal, aki Maszud meggyilkolása után és Dosztum ismételt felbukkanása előtt került az Északi Szövetség élére. Őt Szergej Ivanov védelmi miniszter követte, miközben Putyin elnök folyamatosan egyeztetett telefonon térségbeli kollégáival. Ezek után következett jó egy hete az orosz és az amerikai elnök egyórás telefonbeszélgetése, amelyet követően előbb Moszkvában, majd a közép-ázsiai országokban jelentették be a légtér megnyitását és szükség esetén repülőterek rendelkezésre bocsátását. A felajánlás nemcsak a most folyó terroristaellenes akció sikere szempontjából jelentős, de végleg a történelem lapjaira utalja a hidegháborús gondolkodás utóvédjeit is.
Moszkva számára már az amerikai terrortámadások előtt is komoly fejtörést okozott, hogy nemcsak Csecsenföldön, de ebben a térségben is megerősödtek az iszlám radikálisok. A Kaszpi térség természeti kincseinek ellenőrzése miatt stratégiai jelentőségükben megnövekedett közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokat egyre bizonytalanabbá tették a tálibok iszlám birodalomról szőtt álmai. Az erősödő veszély közben növelte Oroszország amúgy is hagyományos befolyását a régióban, de a hírszerzők már tavaly arra figyelmeztettek, hogy Moszkva akár rövid időn belül háborúba keveredhet az iszlám szélsőségesek fegyveres alakulataival. A helyzet kissé hasonlított az afganisztáni szovjet bevonulás előttihez, amelynek egyik oka szintén az iszlám befolyás erősödése volt, amelyet akkor természetesen kísért egy amerikai befolyásnövekedés is. Most már mindkét hatalmat fenyegette a tálibok őrült országlása, Moszkva azonban nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy az Egyesült Államok, illetve Törökország láthatóan igyekszik elfoglalni Oroszország helyét a régióban. Puyin külpolitikai törekvéseinek élén ugyanakkor a posztszovjet térségbeli befolyás visszaállítása található. Ebbe a helyzetbe robbant bele a terrortámadás és ezért is felbecsülhetetlen – még ha érdekeken alapul is – Moszkva mostani gesztusa. A Kreml Amerika melletti kiállásával nemcsak a csecsenkérdést helyezi Nyugaton új dimenzióba, de gátat vethet az iszlám radikalizmus közép-ázsiai terjedésének is. Az új szövetségi rendszerbe történt látványos átlépés mellett ugyanakkor az is feljogosítja Moszkvát közép-ázsiai befolyásának erősítésére, hogy fegyvereket is szállít a tálibellenes Északi Szövetségnek. Ezzel igényt tarthat arra, hogy a tálibok utáni hatalom legalábbis semleges és ne amerikai bábkormány legyen. A tádzsik vezetésű Északi Szövetség ugyanis már jó ideje ápol kiváló kapcsolatokat a Kremllel. A térségbeli hatalmi viszonyokba persze nemcsak a nagyok akarnak beleszólni, hanem például – Dosztum ismételt felbukkanása révén is – az az Üzbegisztán, amelynek kapcsolatai Moszkvával éppen a régióbeli taskenti ambíciók miatt váltak már egy ideje hűvössé.
***
Ukrajna
Alaszkában megszületett az orosz–ukrán béke kerete
