Quirinus nyomában

Szenzációs ókeresztény lelőhelyre bukkantak a régészek Szombathely központjában. Az idén márciustól augusztusig végzett ásatások során előkerült gazdag leletanyagból arra következtetnek a szakemberek, hogy nem lehetnek messze az ókori forrásokban is említett bazilikától, ahol a Kr. u. IV. században eltemették a később szentté avatott Quirinus püspököt.

Pannóniában rendkívül ritka, itáliai típusú, átriumos épület. Kivételesen szépen felhúzott, tükörsima fal. Nagy bazaltkövekkel borított belső udvar. Egyelőre még titokzatos rendeltetésű és korú, kővel bélelt kút, egy Krisztus-monogramos bronz lámpa- vagy mécsesfüggesztő. Orvosi műszer: egyik oldala hosszúkás kanál, másik oldala szonda. Biztosan a III–IV. századra datálható, ómega alakú övcsat. Kétsoros bronzfésű, csontszigony, olyan csontlapka, amelyet pénzes zacskókra szoktak kötni, megjelölendő, mennyi pénz van bennük. Nagyon szép kerámiaanyag: lúd alakú mécses, amelyről biztosan lehet tudni, hogy a fejlett savariai (szombathelyi) fazekasság terméke, mert negatívja nem messze a mostani ásatástól, a Romkertből került elő korábban. Két- vagy többégős, nagyméretű mécsesek háromszög alakú fogóval, fenyő- és palmettadísszel, legalább tíz darab. Rézpénzek. Terrakotta Jupiter-maszk. Terra sigillata, mázas edények, simított felületű, pecsételt díszes „pannóniai szürke” kerámia, amely a bennszülött fazekasság továbbélésével kapcsolható össze.
Szombathely belvárosában, a régészetileg védett Kőszegi utca 27–31. szám alatt, a várost észak–déli irányban átszelő hajdani borostyánkő úttól keletre, a valamikori Scarbantiai (soproni) kapu közelében kerültek elő ezek a többségükben 1700 éves leletek abból az úgynevezett megelőző (építkezés előtti) ásatásból, amelyet Kiss Péter, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tavaly végzett fiatal régésze, az ELTE doktori iskolájának másodéves hallgatója vezetett az idén márciustól augusztus végéig. Az ásatás vezetője, valamint a felkért független szakértők és az MTA ásatási bizottságának tagjai egyetértenek abban, hogy a lelőhely igen nagy jelentőségű. Minden valószínűség szerint a savariai ókeresztény közösség kultikus életének fontos központja volt itt. Különös jelentőségét az adja, hogy az ókori források szerint valahol a Scarbantiai kapu közelében kell lennie annak az ókeresztény bazilikának, ahol a később szentté avatott sisciai (a mai horvátországi Sisak) mártír püspököt, Quirinust eltemették. A régészek nagyon régen keresik a sírját.
A római történetírók a II–III. századtól kezdve jegyezték az úgynevezett mártíraktákat, amelyek egy-egy mártír haláláról számoltak be. Sulpicius Severus is feljegyezte, hogy a sisciai Quirinust 303. június 4-én ítélték halálra a város színházában, s a Sibaris (a mai Perint) patakba dobták malomkővel a nyakában, és az „ad Scarbatensem portam” melletti bazilikában temették el. Felmerül a kérdés, hogy miért ott, amikor Sisciában élt.
– Quirinus megtagadta, hogy a császárnak áldozzon. A keresztényüldözések idején elfogták, de nem végezték ki rögtön, hanem feltehetőleg elrettentő példát akartak statuálni, járták vele a tartomány azon részeit, ahol ókeresztény közösségek éltek. Közben többször próbálták rávenni tanai visszavonására, de ő hajthatatlan maradt. Savariára mint a kivégzés színhelyére azért eshetett a választás – magyarázza Kiss Péter –, mert ezt a várost, ahol jelentős ókeresztény közösség élt, már korábban is vallási központként ismerték.
A két részben kutatott ásatási terület utca felé eső részén, ahol a beruházó, az OTP Ingatlan Rt. lakóházakat akar építeni (a telket a várostól vásárolta meg), 10 x 10 méter alapterületű, belső támpilléres átrium-udvar került elő, amelynek gondos falazása arra utal, hogy középületről lehet szó. Az átriumudvar közepén feltárt kút betöltésének felső, bolygatott részében találták meg a legfontosabb leletet, a Krisztus-monogramos lámpafüggesztőt, amely csak ókeresztény kultuszhelyeken: sírépítményekben vagy bazilikában fordul elő. Sír a városközpontban nem lehetett, tiltották a római törvények, tehát csak bazilikáról lehet szó. De a bazilika itt most nem építészeti, hanem vallási értelemben értendő: kultikus gyülekezőhelyként. (Építészettörténeti értelemben e megtalált épület biztosan nem bazilika, az alaprajz ezt kizárja.) A feltevést erősíti az is, hogy az I. és IV. század közti időre keltezhető, többszöri átépítésről tanúskodó falmaradványoktól néhány méternyire, a mai Kőszegi utca túloldalán 1996-ban egy másik ókeresztény lelet, egy papi viselethez tartozó ruhakapcsoló tű került elő. A kútnak is kultikus jelentőséget tulajdonítanak a szakemberek, feltételezik, hogy a kereszteléshez szükséges vizet merítették belőle. Pontosabb képet akkor lehetne kapni a helyszínről, ha az ásatást kiterjesztenék az átriumtól nyugatra. Itt akár oltártöredéket, további ókeresztény tárgyakat is remélhetnek a kutatók, s így talán közelebb juthatnak az oly rég keresett Quirinus-sírhoz.


Az egybehangzó szakvélemények alapján Jankovich B. Dénes, a Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője úgy nyilatkozott, hogy mivel a lelőhely jelentősége a savariai Iseuméhoz mérhető, a falmaradványokat semmiképpen nem szabad elpusztítani. Föléjük csak úgy szabad épületet tervezni és építeni, hogy a falak megmaradjanak. Örökségvédelmi, városfejlesztési, kulturális turisztikai szempontból persze jobb volna, ha valamilyen módon be is mutatnák az értékes ókeresztény emléket. Ez nyilván pluszköltséggel jár. Arról, hogy ki és hogyan tudná előteremteni a hiányzó forrásokat, ha a szakszerű bemutatás mellett határoznak, tovább tárgyalnak a város, a beruházó és a múzeum képviselői. A szombathelyi városközpontban, az OTP épületében a járószint alatt is rejlenek régmúlt korok emlékei. Példaszerűen bemutatva. Szombathelyről, Savariáról persze eszünkbe jut az is, hogy Franciaországban és Németországban talán jobban számon tartják, mint itthon, hogy Szent Márton is ennek a városnak a szülötte.