Segíthet-e Németország?

A német honvédelmi miniszter jövőjét fenyegető parlamenti vitát az USA ellen elkövetett terrorakció leseperte a tárgyalóasztalról. Az események előrehaladtával azonban újra terítékre kerül a kérdés, azzal együtt, hogy a német haderő, még ha kérnék is, aligha lenne képes katonai műveleteken történő részvételre.

Jelentéktelenné váltak a drámai fordulatok viharában Rudolf Scharping magánéletének kifogásolt baklövései, az intim fotók, a furcsa repülőutak. Megmaradt azonban a hadsereg helyzetéről és teljesítőképességéről folyó vita.
A Bundestag nagy többséggel határozott úgy, hogy a német egységek kiveszik részüket az újabb NATO-misszióból Macedóniában, sőt, ennek során – első alkalommal az észak-atlanti szövetség történetében – vezető szerepet fognak játszani. Amíg az UCK lefegyverzését az angolok felügyelték, addig a meghosszabbított NATO-megbízatást német parancsnokság irányítja. Az új feladat: garantálni azon kétszáznyolcvannégy EU- és EBESZ-fel-ügyelő biztonságát, akik a macedón biztonsági szervek, és a közös macedón–albán rendőrség visszatérését ellenőrzik a közelmúltban még UCK uralta területekre. A költségek fedezésére a Schröder-kabinet hetvenhatmillió márkát bocsát rendelkezésre. A kancellár megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a koalíciós partner Zöldek ezúttal támogatták a kormány javaslatát – ellentétben a lefegyverzést szolgáló szavazással: akkor ugyanis kizárólag az ellenzék együttműködésével sikerült elérni a feltétlenül szükséges parlamenti többséget. Joschka Fischer külügyminiszter meggyőzően előadott indoklása – „Az ellenőrök biztonságának szolgálata humanitárius kötelesség !” – nem mulasztotta el a hatását. Az ökológiai, de egyben pacifista ideológiára épített kormánypárt egyre határozottabban foglal állást a hadsereg részvétele ellen az USA vezette nemzetközi terroristaellenes harcban. A labilis koalíciós helyzet ismeretében egyelőre a Schröder-kabinet malmára hajtja a vizet az amerikai honvédelmi miniszterhelyettes, Paul Wolfowitz bejelentése:„Ha közös katonai akcióra lenne szükségünk, akkor majd kérjük a támogatást.” Más szóval: az USA egyelőre csak az angolokkal közösen operál, és nem tart igényt a Bundeswehr aktív szerepére – azon- kívül, hogy felhasználja a német titkosszolgálat értesüléseit, az országban létesített légibázisokat és a hadsereg logisztikai információit. Az amerikaiak tartózkodó magatartását persze lehet úgy is értelmezni, hogy nem bíznak a Bundes-wehr teljesítőképességében. Erre utalt már hetekkel ezelőtt az azóta Berlinben hivatalába lépett USA-nagykövet, Daniel Coats kijelentése: „A szövetségi köztársaságnak fel kell ismernie, hogy retorikai megnyilvánulások helyett tettekre lesz szükség, ha központi szerepet akar játszani a NATO-ban.” E megállapítás reakciónak számít a német kormány takarékossági intézkedéseire, amelyek súlyosan érintik a védelmi tárcát.