***
Válasz Lovas Istvánnak
Augusztus 21-i Magyar Nemzetben megjelent cikkében (Freedom House-korrupció) Lovas István számos tárgyi és értelmezési hibát vét. Cikke súlyosan félretájékoztatja olvasóit a Freedom House munkájáról, annak politikával és szabadságjogokkal kapcsolatos kutatásairól.
Lovas úr cikkében a közelmúltban megjelent tanulmányunkra, a Nations in Transit 2001-re hivatkozik, amely összefoglaló jelentés a volt kommunista országok jelenlegi politikai és gazdasági helyzetéről. Lovas úr figyelmét arra a tényre összpontosítja, hogy a tanulmány Magyarországot értékelő fejezetében a Freedom House enyhe növekedést észlelt a korrupció mértékében. A továbbiakban Lovas úr azzal vádolja a Freedom House-t, hogy Magyarországot negatívan festi le, mivel a szervezet maga ellenséges az Orbán-kormánnyal szemben.
Ez a vád minden valóságalapot nélkülöző képtelenség. A tények a következők:
Először is, a jelentés, amire Lovas úr hivatkozik, csak kisebb növekedést tapasztalt a magyarországi korrupció mértékét illetően. A tanulmány az egyik legkevésbé korrupt társadalmak közé sorolja Magyarországot a posztkommunista világban: huszonhét ország közül a negyedik helyre. Ugyanakkor a Freedom House e huszonhét vizsgált ország közül, kicsivel Lengyelország mögé helyezve, a második legjobb osztályzatot adta Magyarországnak a gazdasági reformok terén, és a harmadik legjobbnak értékelte a demokratikus reformok terén.
Más szóval, a Freedom House megítélése szerint a posztkommunista világban az egyik legmagasabb szintet a politikai és gazdasági átalakulás terén Magyarország érte el. Ezt az eredményt több kormányának, köztük az Orbán-kormánynak is köszönheti.
Másodszor, a Freedom House a magyar reformfolyamat értékelésekor ugyanazon elvek alapján járt el, mint az összes többi ország esetében, vagy ahogyan az Antall- és Horn-kormány idején. Érdemes megjegyezni, hogy a Freedom House két évvel ezelőtt Washingtonban Orbán miniszerelnök úr tiszteletére rendezett egy eseményt, melyen számos amerikai kormánytisztviselő és újságíró is részt vett. Ezenkívül 1998-ban az a megtiszteltetés ért minket, hogy a miniszterelnök úr hivatalával szoros együttműködésben rendezhettünk egy konferenciát kelet- és közép-európai, nyugat-európai, szovjet utódállamokból érkező és USA-beli közpolitikai intézetek képviselői részvételével. A rendezvényt, nagy örömünkre, a miniszterelnök úr személyesen is köszöntötte. Egy ilyen közeli kapcsolat Orbán miniszerelnök úrral aligha jelenti, hogy bármilyen ellenségességgel viseltetnénk vagy bírálók volnánk politikájával szemben.
Végezetül, úgy látszik, Lovas Istvánt bántja, hogy a Freedom House dr. Charles Gatit tanácsadóként alkalmazza tanulmányaihoz. Úgy tűnik, azt hiszi, hogy saját politikai céljainak elérése érdekében dr. Gati saját kampányába vonta be a Freedom House-t. Ez szintén teljes képtelenség. A Freedom House dr. Gati kelet- és közép-európai országokkal kapcsolatos szakértelmére már több mint öt éve támaszkodik. Dr. Gati tanácsait mindig következetesnek és objektívnek találtuk. Nem bántuk meg, hogy vele dolgozunk, és bízunk benne, hogy együttműködésünk a jövőben is megmarad. Dr. Gati az egyik legelismertebb tekintély a közép-európai politika terén, e tényt Orbán miniszterelnök úr is megerősítette, azzal, hogy egy pódiumon ült dr. Gatival a Freedom House washingtoni rendezvényén.
Dr. Gati olykor kritikus az Orbán-kormány politikájának néhány elemével szemben, de ugyanilyen kritikus volt a Horn-kormánnyal is. Következtetéseit mindig a valós tények körültekintő értelmezése alapján, ideológiai elfogultságtól mentesen és Magyarország sorsa iránt elkötelezetten vonta le. Megjegyzendő, hogy a Nations in Transitban megjelent osztályzat a Freedom House munkatársainak, egy Egyesült Államokban működő tudományos tanácsadó testületnek (melynek dr. Gati is tagja), valamint egy hasonló, kelet-európai és szovjet utódállamokbeli kutatókból álló tanácsadó csoportnak közös munkája eredményeképpen születik. Dr. Gati hallatta hangját a Magyarországra vonatkozó osztályzat kapcsán, de az csak egy volt a többi amerikai és európai szakértő hozzászólása között. A végső döntés minden esetben a tudományos testület konszenzusán alapul.
A Freedom House büszke Magyarország és más korábban kommunista társadalmak szabadságának támogatásával kapcsolatos tevékenységére. A kommunista diktatúra és szovjet elnyomás idején egyik élenjárója volt a szabadság támogatásának. Míg mások Nyugaton egy Európa hidegháborús megosztásának elfogadására hajló politikát szorgalmaztak, a Freedom House kiállt a szabadság kiterjesztését és a kommunizmus összeomlását elősegítő politika mellett. A kommunista uralom bukása óta a Freedom House továbbra is támogatja a politikai szabadságot, a szabad piacot és gazdasági reformokat erősítő politikát, legyen az konzervatív, liberális vagy szociáldemokrata kormány kezdeményezése. A fentieket figyelembe véve valóban furcsa, hogy Lovas István egy olyan szervezetet kritizál, amelyik bizonyítottan elkötelezett támogatója az egykor elnyomás és kiterjedt korrupció alatt élő országok szabadságának, becsületes kormányzatainak és fejlődésének.
Arch Puddington
Kutatásokért Felelős Alelnök
Freedom House
***
Kedves Archie!
Cikkemre (Magyar Nemzet, augusztus 21.) írt válaszod azért szomorított el, mert – tőled szokatlanul – nem arra válaszolt, amit kifogásoltam, illetőleg a bírálatomnak csak igen kis részére. Egészen röviden összefoglalva: az nem tetszett, hogy a Freedom House a negyedik helyre „csúsztatta vissza” Magyarországot a korrupció terén a rendszerváltó országok közül (ami tény), valamint azt, hogy az értékelés alapját készítő SZDSZ közeli ember. Hozzátettem, a Freedom House Magyarországra vonatkozó munkájával itt azóta látnak bajokat, amióta ott a nem pártszimpátia nélküli Charles Gati jelent meg tanácsadóként, és amióta az FH kizárólag balliberális forrásokból szerzi információit például médiaügyben.
Válaszod nem igazán oszlatja el a kételyeket. Megtehetted volna, hogy cáfolod Miklósi Zoltánnak, a tanulmány készítőjének SZDSZ-es kötődését, vagy megnevezed például azon, nem balliberális újságírókat, akiket például a magyarországi médiahelyzetről a legutóbbi jelentésetekhez megkérdeztetek. Ha ilyenek lennének. Netán igyekeznéd meggyőzni e lap olvasóit, hogy együttműködésetek a Soros-féle Nyílt Társadalom intézetével nem ugyanarra színez dolgokat, mint Miklósi és Charles Gati, vagy itteni, médiaügyi forrásaitok, mint Vásárhelyi Mária, Bolgár György és társai.
Dr. Gati tárgyilagosságának alátámasztására mintha híján lennél a komoly érveknek. Hiszen az olyan protokollesemények, mint hogy dr. Orbán Viktor vele egy pódiumon ült a Freedom House washingtoni rendezvényén, nem tűnnek érvnek, ugyanis ennek ellenkezője azt feltételezné, hogy a miniszterelnök felkért volna titeket a tanácsadótok eltávolítására a pódiumról.
Az, hogy a Freedom House korábban élenjárója volt a szabadság támogatásának, szintén nem érv. Épp annyira nem, mintha a Szolzsenyicin arra hivatkozna a Nyugattal folytatott egyik éles vitájában, hogy azért van igaza, mert egykor hosszú időt töltött a Gulagon.
Azt hiszem, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a Freedom House-ról Magyarországon messze a legtöbb cikket írtam – szám szerint ötvenegyet. Az utolsó kivételével maradéktalanul pozitívat. Talán némileg hozzájárultam ahhoz is, hogy Magyarországon már az első szabadon választott kormány idején ismert lett intézményetek neve. Nemegyszer fordult elő az is, hogy a médiáról szóló jelentéseteket a Napi Magyarországban, e lap egyik elődjében, még a Magyar Távirati Iroda washingtoni tudósítását egy nappal megelőzve sikerült megjelentetni. Feltételezhető, hogy nem ellenszenv vezérelte igazgatótokat, Adrian Karatnyczkit, hogy találkozóra kérjen évekkel ezelőtt a Gerbeaud-ban, amikor itt járt. Csakúgy, mint egy másik munkatársatok – mielőtt Charles Gati feltűnt a színen.
És talán arra is emlékszel, amikor egyik jelentésetek után felhívtalak, hogy interjút kérjek tőled a Napi Magyarországnak egy-két olyan jelenséggel kapcsolatban, amelyek engem aggasztani kezdtek a Freedom House tárgyilagosságával kapcsolatban Magyarország ügyében. Ekkor azt mondtad – régi barátságunkra hivatkozva –, hogy nehezedre esik nemet mondani, de Charles Gati a tanácsadótok lett, aki engem nagyon nem szívlel és „ugye megértem”.
Persze, hogy megértem, Archie. Nagyon is megértem.
Baráti üdvözlettel,
Lovas István
***
„Az önök kormánya…”
Beszélgetést hirdetett a magyar1 közszolgálati televízió augusztus 28-ra Orbán Viktor miniszterelnökkel. Nem tudom, mióta hívják a kihallgatást beszélgetésnek. Ilyen agresszívan csak egy ideges, kezdő bűnügyi nyomozó folytathat kihallgatást. A szerződtetett beszélgető azonban nagyon nem kezdő, így nyilvánvaló, hogy tudatosan, agresszívan, modortalanul, vallató stílusban, a másik szavába vágva „beszélgetett” a magyar miniszterelnökkel. Ez elfogadhatatlan. A miniszterelnök nem állhatott fel, nem utasíthatta vissza a többszörösen visszatérő modortalanságot, de én és sokan mások, tiltakozunk az ilyen stílus ellen! A kormányfő a mi miniszterelnökünk, a többségé, még akkor is, ha a tévé „beszélgetője” nem tekinti annak. Sokadjára mondja elhíresült mondatát: „az önök kormánya” – lebiggyesztett ajakkal és lefelé néző szemmel.
A demokráciába sok minden belefér, de az ilyen tévés kihallgatás a közszolgálatiban nem. Rövidesen választás lesz, ahol ismételten kifejezhetjük, hogy sokszorosan elég volt már 40+10 év után a mindennel elégedetlen, fanyalgó, az országunkat lejáratni akaró, romboló stílusból. Adjunk mind többen erőteljesen hangot a tiltakozásnak minden destruktív megnyilvánulás ellen addig is, amíg ismét szavazatainkkal megválasztjuk a mi miniszterelnökünket, nemzeti kormányunkat. Végezetül nagyon remélem, hogy a tévé illetékes szerkesztősége tudja, hogy mi szívesen nézünk miniszterelnöki beszélgetést, ahol országos, közérdekű kérdésekről esik szó, de nem vég nélküli, előrángatott bulvárügyekről.
Udvardy István
Tihany
***
Baumann Piroska (Budapest): Ismételten külföldre vezetett utam, s 1300-as Suzuki gépkocsim az autópályán minden esetben 5,3– 5,5 liter 95-ös oktánszámú benzint fogyasztott 100 kilométerenként. Ugyanakkor bármely hazai benzinkútnál tankoltam is ugyanilyen fajta üzemanyagot, a sztrádára vonatkoztatott fogyasztásomat képtelen voltam 6,0–6,3 liter alá csökkenteni. Lehet ez véletlen? A magyarországi 95-ös oktánszámú benzin valójában nem lenne azonos oktánszámú a külföldi benzinnel? Nem kellene a benzinkutakon kiszolgált üzemanyagok minőségét gyakrabban ellenőrizni?
*
Lénárd Imre (Budapest): Tudom, hogy Keller László nagyon érti a szakmát, de a magyar építőmérnöki társadalom nevében kikérem magamnak azt a burkolt kijelentést, mintha a magyar mérnökök teljesen alkalmatlanok lennének egy autópálya megépítésére! Én az ő idejükben építésvezető voltam az M3-as építkezésén, és akkor elismerték a tudásunkat. Ismerem volt kollégáim képességeit, és meggyőződésem, hogy a világon bárhol helytállnának. Nem kell őket nemzetközileg ellenőrizni. Keller elvtárs kijelentéseivel lejáratja a magyar mérnökképzést is, pedig a Műegyetemen már 200 éve magas a képzés szintje. Értem én a politikai balhézást, ez nem is érdekel, de a szakma tudását egy országgyűlési képviselőnek sincs joga megkérdőjelezni.
*
Szalai Pál (Budapest): Udvardy Zoltánnak teljesen igaza van abban: a finnek 1941-es hadbalépését nem lehet egy napon emlegetni Hitler többi „szövetségesének” hadbalépésével (Történelmi lecke Tel-Avivnak, MN, szept. 3.). Finnország az 1939/40-es háborúért vett „revansot”. Vezetői mindig leszögezték, hogy ez nem szövetségesi, hanem „párhuzamos” háború. Amennyire tudom, a finn csapatok az 1939. évi finn– szovjet határt át sohasem lépték (Leningrád – többek között – ezért nem került német kézre). Még a szovjet propaganda sem állította, hogy a finn csapatok az általuk megszállt területeken kegyetlenkedtek volna a lakossággal. Ami pedig a zsidókérdést illeti: Mannerheim és a finn vezetés egyértelműen megtagadta, hogy a finn zsidókat – de akárcsak a Finnországban élő nem finn zsidókat – a náciknak kiadja. Himmlernek – aki ezért 30 000 tonna gabonát ígért – dolgavégezetlenül kellett Finnországból elmennie. A hadköteles finn zsidók katonaként vettek részt a háborúban, nem pedig agyonkínzott, halálraítélt munkaszolgálatosként… Talán érdemes volna ezeket a történelmi tényeket és társaik magatartásával összevetni… Ön szerint – és ebben is igaza van – a finnek „északi rokonaink”. Aurea dicta! Talán szíveskedjék ezt Grespik úr és a többi sumerológus, turánista meg nem tudom micsoda pofájába vágni, kockáztatva, hogy ön is megkapja a „hazaáruló”, „nemzetellenes” és más hasonló díszes jelzőket. Még egy részletkérdés. Sztálin és társai rendszerét többek között antiszemitizmusuk miatt is el kell ítélni. A zsidó autonóm terület azonban kezdetben valamiféle „pótcionizmusként” indult, és csak később vált „kényszer-letelepedési” hellyé (l. Gereben Ágnes könyvét).
*
Várnagy Tibor (Budapest): Aki figyelmet szentel a posztkommunista és anarchista pártok parlamenti produkcióinak, egy idő után már semmin sem csodálkozik. Legfeljebb azon, hogy még mindig képesek alulmúlni magukat. Így aztán egyáltalán nem csodálkoztam, amikor legújabb gusztustalan, egyáltalán nem szellemes, aljas – rájuk tehát igen jellemző – szerepükben álltak elő. Most éppen interneten. Egy pillanatra én, az edzett undorodó mégis megdöbbentem. Merthogy Bauer, Eörsi, Pető, Fodor, Gusztos urak (?) vállalták ezt a frenetikusnak remélt plágiumot, az szinte természetes. Nekik már alig van erkölcsi, emberi süllyednivalójuk. Egy Lendvai Ildikón sem ütközhet meg az ember. Azt azonban, hogy parlamenti alelnök hölgyek (?), Koródi Mária és Szili Katalin is itt tartanak már… Őket azért mégis kulturáltabbnak, intelligensebbnek hittem! Sajnos, megint tévedtem. Úgy tűnik, az egész társaság képes még mélyebbre süllyedni. Közben én szégyellem magam, hogy ide süllyedt a magyar parlament. Ahol olyan tisztességes, becsületes, minden oldalról elismert és köztiszteletben álló, művelt és kulturált ellenzéki politikusnő ült, mint Kéthly Anna!
Kedves olvasók!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.
