Tisztelt Szerkesztőség!

Könnyező Szabadság-szobor
A terroristák tettükkel még szorosabb összetartásra, hazafiságra ösztönözték az amerikai nemzetet
Húsz kerek esztendőt éltem New York városában. Igaz, hogy meglehetősen szigorú és alapos vizsgálatnak vetettek alá, az egészségi állapotomat is ellenőrizték, mielőtt beengedtek, de ezt akkoriban megértettük mi magyarok, mivel egy kommunista diktatúrából kerültünk ki, és az amerikaiak óvatossága és bizalmatlansága érthető volt. Miután tisztázódott a státusom, többé nem voltam kitéve semmilyen megkülönböztetésnek, és teljes jogú állampolgárként közéjük tartoztam, továbbá megtapasztalhattam azt, hogy mit jelent amerikainak lenni. Azt a hihetetlen szabadságot és szolidaritást, amit ott észleltem és ami az amerikai társadalmat jellemzi, egy európai ember nem is érti meg, amíg személyesen meg nem tapasztalja. Ez pedig csak úgy érzékelhető, ha közöttük élünk és közösséget vállalunk velük. Ha ők hibákat követtek el a múltban, az ebből a kölcsönös meg nem értésből fakad. Semmi esetre sem rosszindulatból vagy arroganciából. Ha visszatekintünk az utóbbi évekre, főleg abban hibáztak, hogy jóhiszeműségük és az abszolút szabadság szeretete miatt elhanyagolták a szigorú ellenőrzést azokkal szemben, akik határaikon átléptek és azon belül gonosz szándékokkal ellenük szervezkedtek. Hagyták, hogy a terrorista hálózat megvesse a lábát. Ez a szomorú események után most már biztosan meg fog változni. (Sajnos, a terrorszervezetek minden országba befészkelték magukat.)
A szélsőséges iszlám csoportok, radikális mozlim fanatikusok gyűlölik az amerikaiakat, minthogy mindenki mást is, aki nem ért egyet velük. Ezek az emberek nem riadnak viszsza semmitől. Gyermekkortól fogva arra képezik ki őket, hogy öljenek és öngyilkosság árán is pusztítsák az ellenséget, mert ezáltal nirvánában részesülnek majd. Az ellenség mindenki, aki másként gondolkozik és aki törvényesen és békében óhajt élni.
Nem lehet senkitől sem rossz néven venni, hogy ha nem akar vagy nem képes azonosulni ezzel a szemlélettel. A civilizált világ nem is fog soha az ő színvonalukra süllyedni. Sok esetben szegények, ezért támogatja őket az arab világ, és azt a pénzt, amit kapnak, busásan megsokszorosítják a kábítószer-kereskedéssel. Ez a jelenség nem egy új probléma és nem is csak Amerika számára az, hanem az egész világot veszélyezteti, beleértve az arab országokat.
Amerikát azért is utálják, mert gazdag és hatalmas. Nem volt mindig az. Ők maguk érték el ezt a színvonalat saját erőből és kemény munkával. Ezért a szegényebb nációk körében könnyű Amerika-ellenes propagandát szítani. Ha azonban megnézzük, hogy hol és miért avatkoztak be a múltban a világ különböző pontjain, akkor azt látjuk, hogy provokáció nélkül ezt nem tették, hacsak nem apelláltak a segítségükre lokálisan vagy a nemzetközi közösséggel egyetértve (bár meghallották volna a magyarok segélykiáltását 1956-ban…), és természetesen, ha a saját érdekeik ellen véltek észlelni valamit. A közel-keleti konfliktusban sem indokolt a szemrehányás, mint ahogy egyesekben felvetődött annak a lehetősége, hogy az arabok elleni állásponton lettek volna. Hiszen megkísérelték béketárgyalásra bírni a feleket. Hosszú évek óta tart a harc. Emlékezzünk csak arra, hogy meggyilkolták azokat, akik túl közel jártak a békés megoldáshoz. Amvar Szadat egyiptomi elnököt, majd Yichak Rabin izraeli államférfit. Nem amerikai tette.
Semmi sem indokolja azt a rettenetes támadást, amit elszenvedtek New Yorkban és Washingtonban. Mégpedig a leginkább nemzetközinek nevezhető helyszíneken, ahol sok ezren dolgoznak, afrikaiak, arabok, ázsiaiak, zsidók és európaiak, mert erre a lehetőséget megkapták az Egyesült Államoktól. Ezek a nációk mind ez idáig megfértek egymással és békében dolgoztak Amerika földjén. A szintén különböző származású amerikaiak: tűzoltók, rendőrök, mentők, orvosok és önkéntesek, akik emberfeletti erővel és halált megvető bátorsággal igyekeztek menteni az áldozatokat, vajon mit vétettek? Ördögi számítással, szándékosan követték el a támadásokat kis időkülönbséggel, éppen azért, mert azokat is el akarták pusztítani, akik a mentést magukra vállalták. „Ha már lúd, legyen kövér…”
Soha nem látott provokáció történt az Egyesült Államok területén. Isten irgalmazzon mindannyiunknak, mert ennek végeláthatatlan következményei lehetnek. De mindenekelőtt érdemes és szükséges tárgyilagosan végiggondolni, mielőtt hibáztatunk. Semmi esetre sem bölcs szélsőséges, meggondolatlan véleményt alkotni és főleg hangoztatni, mert ezzel nem segítünk senkinek.
Egy New York-i lakos a szívében mindig egy kicsit az marad. Számomra tehát szívet tépő látvány az a pusztítás, amit képesek voltak véghez vinni ebben a nagyszerű városban. Megrendítő és mélységesen elszomorító az, hogy ártatlan emberek ezrei haltak meg. Értelmetlenül, beteges, fanatikus őrültek cselekedetei által. Azonkívül, hogy gondolkodásra kényszerítettek mindannyiunkat, nem értek el semmit, legfeljebb azt, hogy még szorosabb összetartásra és hazafiságra ösztönözzék az amerikai népet, amely békés természetű, de most már megtorlásra ösztökéli az ország vezetőségét.
Nádasdy Nikolits Andrea
Budapest–New York
***
Mathias Rust 19 éves német fiatalember 1997. május 28-án, átrepülvén Európát egy kis repülőgéppel, fityiszt mutatott a műholdas felderítésnek és légelhárításnak, és leszállt a moszkvai Vörös téren. Nem tudhatjuk, hogy magánakció volt-e, vagy segítették. (A világ túl fontos ahhoz, hogy spontán működhessen…) Ő csak a saját életét vitte a vásárra, bár vihetett volna magával biológiai vagy vegyi fegyvereket is, de így is gúny tárgyává tett egy világbirodalmat. A hivatalos nyugati külpolitika természetesen elhatárolódott, de otthon mindenki szétröhögte magát. Bár élő ember, jó lenne legalább egy utcát elnevezni róla.
Akkoriban ért véget a XX. század, vagy csak most, 2001. szeptember 11-én, esetleg 10-én? Véget ért valami, vagy elkezdődött?
Volt egy karikatúra, ahol a nagy orosz medve orrára szállt egy Cessna. Persze agyon lehet csapni azt a szúnyogot, de az orr kisebb vagy nagyobb mértékben sérül.
Most nem lehet normális az, aki örül, mint bármely más hasonló esetben, amikor pusztítás történik, mert itt a kritikának a legszörnyűbb módját választották, ami senkinek nem használ. Talán sántít a példa, de erre a másik orra mért csapás erősségén nagyon el kellene gondolkodni. A büntetést ugyan nem lehet elkerülni, ám egyetlen vétlen áldozat sem lehet. A két torony helyén pedig lehet, hogy jobb lenne egy parkot építeni, ahová le lehetne tenni egy szál virágot.
Orosz Károly
Budapest
***
Akik végignéztük dermedten az Egyesült Államokban bekövetkezett borzalmakat, közöttünk bizonyára voltak, akik eszükbe idézték némi párhuzamként a sok évtizeddel korábbi rettenetes tömegtámadásokat is. Most békeidőben pusztultak el nyomorultul vétlen polgári személyek sok ezrei, sebesültek meg és váltak nyomorékká ki tudja, hány ezren, s mentek veszendőbe hatalmas anyagi értékek, alig egy óra leforgása alatt. De nem feledkezhetünk meg arról sem – bármennyire is 55-60 esztendeje történtek meg – (s ne tűnjön ez kegyeletsértésnek!), hogy a II. világháború elején az USA tengeri erejét érte egy gyors lefolyású pusztító csapás Pearl Harbornál, amit a mostanában nyilvánosságra került híresztelések szerint talán meg lehetett volna előzni (hiszen Roosevelt elnököt értesítették a meginduló japán légitámadásról, de ő „célzatosan” nem cselekedett). Az Egyesült Államok aztán a háború utolsó időszakában ártatlan polgárok százezreit pusztította el (megtorlásként?!) Hirosimában és Nagaszakiban. Az emberáldozatokat követelő terror mindig fájdalmas: akár ha katonákat ér, még inkább ha civileket sújt, akár legyenek az egyik vagy a másik oldalon, s történjen a múltban vagy a jelenben.
Egy bizonyos, ideje lenne, hogy a világ elérje: a jövendőben ne kelljen ilyen terrort elviselnünk sem békében, sem háborúban…!
Farkas Zsolt
Budapest
***
Mindnyájan sugárözönben élünk
A cím szavait szó szerint kell érteni, valóban sugárözönben élünk, mióta csak a Föld története megkezdődött, bár erről csak az utóbbi százegynehány évben szereztünk tudomást. Heiszler Vilmos (Napsugár vagy sugárzó anyagok?, augusztus 24.) azonban valószínűleg nem gondolkodott el azon az egybeesésen, hogy a napenergia szintén atomenergiából származik, a Napban ugyanis nukleáris fúzió zajlik. A szerző nyilván híján van az energetikatudásnak, különben tudná, a geotermikus és napenergia a tudomány mai állása mellett nem alternatívája a hagyományos energiaforrásoknak. Dániában (a szél-nagyhatalomban) szélerőművek ezrei az ország villamos energiájának mindössze három (!) százalékát adják. A maradék 97 százalékot szén és olaj elégetésével állítja elő a „környezetbarát” ország.
Hazánknak egy egészséges energiakoktélra van szüksége, amelyben szerepet kell kapnia a gazdaságosan kihasználható megújuló energiahordozók mellett az atom- és a foszszilis energia felhasználásának is.
A szerző módszere érthető, hiszen a sajtó története azt mutatja, hogy az emberek botrányokról, katasztrófákról akarnak hallani, de a szándékos félelemkeltés semmi esetre sem megbocsátható. Az atomerőmű tagadhatatlan biztonsági kockázatáról ír, holott még csak a gondolata sem merült fel annak az EU-csatlakozás szigorú tárgyalásai során, hogy a paksi atomerőmű ne lenne biztonságos üzem. Sőt, az Európa Parlament energetikáért felelős bizottságának legújabb nyilatkozata nem kevesebbet állít, mint hogy a megújuló energiaforrásoktól nem lehet elvárni, hogy bármely másik energiaforrást kiváltsanak. Valamint, hogy a villa-
mosenergia-ellátás biztonsága nem egykönnyen biztosítható a szél- és naperőművekkel, az atomerőmű, mint alaperőmű, lényeges része az energiamixnek.
Heiszler Vilmos a képzettségéről nem nyilatkozik ugyan, de így is azonnal egyértelmű, hogy a témához nem értő ember cikkét olvashattuk, hiszen csak tudatlanság, vagy szándékos félrevezetés lehet annak hátterében, hogy az atomerőműből kikerülő üzemanyagot katonai célú felhasználástól félti. Köztudott a plutóniumbomba-gyártók körében is, hogy az atomerőművet megjárt plutónium mindenféle, a bomba szempontjából káros anyagokkal szennyezett, amiket csak nagyon drága módszerekkel lehet elkülöníteni. A bombához szükséges plutóniumot százszor könnyebb az erre a célra épített katonai plutóniumreaktorokban előállítani, ahol ezektől a szennyezőktől jobban megkímélik. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint hogy az atombombákat tíz évvel az első ipari atomerőmű előtt dobták le.
Teller Ede, napjaink világszerte ismert és elismert fizikusa rendszeresen hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a közvélemény megalapozott információval rendelkezzék az egyes energiaforrások és kihasználásuk előnyeiről és hátrányairól, hasznukról és veszélyeikről azért, hogy a felelős döntéshozók racionális megfontolások alapján mérlegelve hozhassák meg döntéseiket. A szerzővel egy dologban érthetek egyet: az univerzum felénk eső részének legnagyobb teljesítményű fúziós reaktorát, a Napot fel kell tudnunk használni a saját céljainkra, de csakúgy a Földön építhető reaktorokat is.
Hanti Ágota
okl. energetikus, okl. gépészmérnök
Fiatalok a Nukleáris Energetikáért
***
Dr. Katona Endre (Szeged): Megdöbbenve értesülhettünk arról, hogy most már Anglia is lehetővé teszi a homoszexuálisok házasságát (Magazin, szept. 8., 22. oldal). Itt sokkal többről van szó, mint bizonyos előítéletek feloldásáról, ahogy azt a liberális média szereti beállítani. Mert mi is a házasság? A Magyar Értelmező Szótár szerint: férfinak és nőnek jogilag elismert és szabályozott életközössége. Társadalmi célja pedig olyan erős kapcsolat létrehozása, amely utódok nemzéséhez és felneveléséhez biztonságos háttérként szolgál, és valamilyen formában minden társadalomban létezik. Egy homoszexuális kapcsolat azonban alapjait tekintve ellentétes a házasság fogalmával, azt házasságnak nevezni nyilvánvaló fogalomzavar. A homoszexualitás ellentétben áll az ember biológiai felépítésével, ezért természetellenes másság, szemben például az etnikai, bőrszín szerinti természetes mássággal. Egyneműek kapcsolatát házasságként elismerni éppúgy szélsőség, mint büntetni, ahogy az iszlám országokban az általában szokás. Csak az agresszív liberális propaganda hatásának tudható be, hogy a közvélemény egyre szélesebb körben elfogadja az egyneműek házasságát. A következmények beláthatatlanok, különösen, ha összevetjük az emberi klónozás most még elutasított, de liberális oldalról előbb-utóbb bizonyosan támogatott lehetőségével. Nem nehéz vizionálni azt a – talán nem is olyan távoli – jövőt, amelyben tetszőleges nemi összetételű „házaspárok” génkatalógusból választanak maguknak felnevelendő utódot. A politikai és társadalmi erők felelőssége, hogy a homoszexuális házasságot éppúgy elítéljék, mint minden szélsőséges jelenséget, amely az emberi társadalom alapjainak bomlasztásával fenyeget. Ha ugyanis egy társadalom egy abnormitást szentesít, azzal maga a társadalom válik abnormálissá.
*
Dr. Molnár Gyula (Székesfehérvár): Érdeklődéssel – nemegyszer jóízűen mosolyogva – olvastam a lapban Tihanyi Örstől az Indul az indexgörbe lefelé című cikket (MN, szept. 5.). A cikk kétségtelenül igen szellemes, de mintha azt sugallná, hogy Dávid Ibolya kizárólag annak köszönheti a bizonyos közvélemény-kutatásokból kiderülő népszerűségét, hogy ujjat mert húzni a Fidesszel. Szerintem ez alapvető tévedés. Bebizonyította például, hogy „államférfiúi bölcsességgel megáldott nő”, amikor Aradon súlyos provokációt követtek el ellene. Szinte derűs méltósággal jelentette ki, hogy néhány megvadult soviniszta akcióját kár volna diplomáciai szintre emelni. Ezzel bebizonyította külpolitikai bölcsességét. A belpolitikait pedig éppen a Fidesz– MDF-megegyezéssel.
*
Molnár József (Badacsony-lábdihegy): Olvasom a Magyar Nemzetben, hogy a független magyar bíróság azt mondta a Rákosiék által lerombolt Regnum Marianum helyére felállított kereszt legújabb kori ledöntőinek: ejnye, ejnye, rosszfiúk, de sajnos a magyar törvények nem védik az egyházi jelképeket. Én jogkövető állampolgár vagyok. Harminc évig követtem a „szocialista jogot”, mert ennyi évet kellett várnom, míg kimondták, hogy Vida vérbíró rám kiszabott 12 és fél éves ítélete semmis. Ez a valódi jogkövetés! Akkortájt sokunkat sok-sok évre bebörtönöztek a Sztálin-szobor ledöntéséért. Most a gyilkos Miloseviccsel parolázó Thürmer Gyula Kádár-szobrot akar felállítani – ahogy ő mondta, a „Köztársaság tér mostani szemétdombján”. Én mint jogkövető állampolgár kérdezem az igazságügyi szerveket: bebörtönöznek-e majd, ha ledöntöm a Kádár-szobrot? Mert megteszem. És lesz még mellettem pár ezer bajtársam, akiket élve eltemettek a mindenfe