Törékeny tűzszünet Izraelben

Jót szül ez a gonosz dolog – világította meg a helyzetet George W. Bush amerikai elnök. Az Amerikát ért terrortámadás ugyanis felébresztette az izraeli és a palesztin nép vezetőit, és aláírták a legújabb és egyben legtöbbel kecsegtető tűzszüneti megállapodást. Negyvennyolc órát adtak maguknak a politikusok, hogy megnyugtassák népüket, és létrejöhessen a várva várt Arafat–Peresz-találkozó.

Ez a formáció jelenti a jelenlegi helyzetben a „csúcstalálkozót”, mert az izraeli kormányfő továbbra sem ül le a palesztin vezetővel, ugyanakkor külügyminisztere többször hajlandóságot mutatott erre. Jelzésértékű, hogy palesztin oldalról jött a tűzszünet igénye. Az is, hogy Izrael szimbolikusan viszszavonta csapatait egyes palesztin városok mellől – ha csak néhány száz méterre is. Mindenki lélegzet-visszafojtva várja, lesz-e stabil fegyvernyugvás, vagy ez az önkéntesen szervezett béke is követi a Mitchell-terv útját a történelem süllyesztőjébe.
Kicsit több mint egy hete a világpolitika nagyrészt Izraellel foglalkozott. Várhatók-e újabb öngyilkos merényletek, a zsidó állam betartja-e vállalt kötelezettségeit a palesztinokkal szemben? Ezek a kérdések foglalkoztatták az embereket. Az amerikai tragédia azonban újfajta gondolkodást hozott. Az áldozatok nagy száma és a sokkoló képek mindkét népet, az izraelit és a palesztint is egy táborba vezették: a terrorizmus ellenzőinek táborába. Az első napok híradásai által közvetített nagyszerű képek után, amikor Ariel Saron izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat is vért ad az amerikai rászorulóknak, jött a felhívás a terrorizmus visszaszorításáért. Izrael támogatja az elképzelést, az arab világ szintén. Egyes arab országok viszont nem támogatják Izraelt, így ha gyűlöletük örök tárgya is részt vesz a nemzetközi összefogásban, ők nem adják áldásukat az ügyre. Elsősorban azzal érvelnek, hogy a zsidó állam szerintük terrorista eszközökkel tartja fenn hatalmát a megszállt palesztin területeken.
Eközben a palesztin vezetés jó szándékúnak tűnik, az izraeli egységkormány szintén. Ez az első együttműködési lehetőség a palesztin felkelés, az intifáda tavaly szeptember 28-i kitörése óta. A vezetőség jó szándéka ugyanakkor láthatóan nem elég. Az Iszlám Dzsihád és a Hamász palesztin fegyveres szervezetek elítélik
a békülés szándékát, és mint mondják, addig nem nyugszanak, amíg Izrael el nem hagyja a megszállt területeket. A fegyvernyugvást meghátrálásnak tartják, és gyávasággal vádolják Arafatot.
Az élet tehát visszatér a régi kerékvágásba. Amerikát, a „nagy sátánt” pusztító támadás érte, és mégis majdnem mindegyik iszlám ország együttérzéséről biztosította az Egyesült Államokat. Még a két említett terrorszervezet is elítélte az eseményeket. Ám a hír csak egy hétig tartotta életben a békereményeket. Mostanra két út áll a vezetők előtt: tartják magukat a törékenynél is törékenyebb békereményhez, vagy újra úgy tesznek, mint a terrortámadások előtt, és harcolnak a békéért. A negyvennyolc órás tűzszüneti ultimátum után viszont szinte azonnal megöltek egy zsidó telepest. Elemzők szerint a megállapodás aláírása óta eltelt órák semmisnek tekinthetők, és újra nullánál áll az időmérő. Negyvennyolc békés óra után valószínűleg új fejezet kezdődik az izraeli–palesztin viszony történelmében.