A HÁBORÚ ARCAI

Abdul Hak parancsnok halála alaposan felkavarta az Afganisztán jövőjéről szövögetett ellenzéki álmokat, hiszen a mérsékelt iszlamistának tartott politikusra jelentős szerep várt volna Zahir afgán exkirály majdani kormányában. A tálibok a múlt héten végezték ki a neves ellenzéki vezetőt, miközben békemissziót teljesített Kelet-Afganisztánban: titkosszolgálati források szerint tárgyalni igyekezett a törzsek, illetve a mérsékeltnek tekintett tálibok vezetőivel. Az Afganisztán kilencven százalékát ellenőrzésük alatt tartó tálibok szerint azonban Hak kémkedni érkezett az országba, s így kivégzése – tálib szempontból legalábbis – egy percig sem lehetett vita tárgya.
Az afganisztáni ellenzéki lett volna egyébként az a kapocs, amely nélkül nem lehet életképes egyetlen poszttálib kormány sem. Abdul Hak ugyanis pastu volt, és a déli törzsek összekovácsolásával igyekezett ütőképes ellenzéket felállítani: hívei között akadtak mérsékelt tálibok és hajdani mudzsahed katonatársak is. Hak parancsnok a római száműzetésben élő Zahir exkirály visszatérését szorgalmazta és bizonyos, hogy meghatározó tagja lett volna a jövőbeni koalíciónak. Az egykori katona egyébként a politikai rendezés híve volt, az amerikai légitámadást már a kezdet kezdetén ellenezte. Ha úgy adódik – más lehetőség nem lévén – bármikor fegyvert ragad újra, fejtette ki egy ízben. Ám nyomban hozzátette azt is, hogy nála a diplomácia mindenképpen elsőbbséget élvez. Ez a szemlélet már csak azért is figyelemre méltó, mivel Hak a nyolcvanas években a szovjetek elleni küzdelemben szerzett érdemeket, és már-már hősi hírnevet magának. Más módon is viselte a háború következményeit: jobb lábát egy taposóakna vitte el, ám élete legnagyobb vesztesége mégis az volt, amikor 1999-ben – nem sokkal azután, hogy nyíltan állást foglalt a tálibokkal szemben – meggyilkolták feleségét és kisfiát.
Hak parancsnok meggyilkolásával a tálibok egyértelmű fenyegetést küldtek azoknak az afgánoknak, akikben egy percre is felmerült az átállás gondolata, de azoknak is, akik a „másik oldalon” állva a tálib vezetés megdöntésére törekednek. Utódjelöltekből persze nincs hiány, Hak halála azonban mindenképpen jelentős veszteséget jelent az afganisztáni ellenzéknek. A katonából diplomatává avanzsált politikus ugyanis több szempontból is megfelelt a demokratizálódó Afganisztán (egyik) vezetőjének. Nem csupán hazájában élvezett széles körű támogatást, de személye a szövetségesek körében is garanciát jelentett a demokratikus rendezésre. Elemzők szerint Abdul Hak halálával elhúzódni látszanak a tálib vezetés megosztására irányuló törekvések, ez pedig azzal járhat, hogy elhúzódik a háború Afganisztánban.