A nagyharsányi gótikus templom

Éérdekes, hogy a hazai és külföldi vendégek által igencsak szívesen látogatott villányi borvidék központjában lévő, a harkányi gyógyfürdőhöz és a siklósi várhoz egyformán közel fekvő Nagyharsány műemlék temploma mellett hogy elszaladnak az emberek. Pedig a Villányba vezető országút még kerül is egy kicsit a középkori kerítőfala miatt. De ha már valakinek megakad a szeme a feltűnően szép arányú gótikus szentélyen, igazán szánhat rá fél órácskát, hogy a szomszédos házból elkérje az öreg templomkulcsot, és megtekintse belülről is. Meglátja, megéri!

A 442 méter magas Szársomlyó-hegy déli lábánál fekvő falut már 1235–47 között említik oklevelek mint a Buda felé vezető hadi út menti települést. A „Harsan” alak a hársfa kicsinyítő képzős alakja – a templom mellett ma is tekintélyes hársak adnak hűs árnyékot a rekkenő nyári melegben. 1289-ben nevezi meg először egy irat a mindenszentek tiszteletére felszentelt templomát. Az 1332. évi tizedjegyzék tanúsága szerint papja, Domonkos 50 dénár dézsmát fizetett, ami az akkori viszonyok között jelentős lélekszámú településre és annak megfelelő nagyságú egyházra utal.
A XIII. század végén említett templom egyhajós volt, keletelt szentélye félköríves apszissal zárult, nyugati felén minden bizonnyal torony állt – állapította meg az 1973–75 közötti műemléki helyreállítást megelőző régészeti kutatás. Ekkor találták meg a később több ízben átépített hajó déli falában a román kori kapuzatot és a keskeny, tölcsérbélletes ablakokat. A kegyúri karzatos templomot a XIV–XV. században kelet felé bővítették, a lebontott szentély helyébe az 1400-as évek legvégén építették a ma is látható, érett gótikus szentélyt és az északról hozzá csatlakozó sekrestyét.
A templom legfőbb értéke ez a szentély. A nyolcszög három oldalával zárul, hálóboltozatát idomtéglákból egybeszerkesztett hevederek hordozzák, a falsarkokba lefutó, egymást keresztező bordák ellenében kétlépcsős külső támpillérek állnak. A három csúcsíves ablak kőrácsait finom rajzú halhólyagminták díszítik. A falkutatáskor előkerült egy középkori ülőfülke is. A diadalív magas csúcsívben fut össze, és szépen kiegészíti a belső tér leglátványosabb elemét: a széles boltozatot középen alátámasztó nyolcszögletű középpillért. Ez a megoldás egyedülálló a magyarországi gótikus építészetben, s valójában nem is egészen érthető a szerepe, mivel a boltozat megtartja önmagát. Mindazonáltal lenyűgöző térélményt kölcsönöz az ornamentikus freskódíszei miatt amúgy is ünnepélyes hatású szentélynek.
A mohácsi vész után Nagy- és Kisharsány lakosságának nagy része elmenekült. A templomot a reformáció első hulláma idején a lutheránusok vették birtokba, 1560 körül egy ideig az unitáriusok használták, majd a reformátusok a törököktől váltották vissza. A közelben zajlott le az 1686-ban megindult törökellenes felszabadító hadjárat egyik legnagyobb csatája. 1723-ban elhagyott romként említik a nagyharsányi templomot, s csak évtizedek múltával renoválják. Barokk tornya 1896-ban összedőlt, négy évre rá építették újjá. A szomszédos hegyen – a legszigorúbban védett Szársomlyón – évtizedek óta folyó kőbányászás miatt már több ízben kellett kisebb-nagyobb javításokat végezni a templomon.