Az amerikai hadsereg néhány perce megkezdte az Afganisztán elleni légicsapást. Mi a palesztinok álláspontja ezzel kapcsolatban?
– Arafat elnök úr tisztán kifejtette a véleményünket. Ezek szerint támogatjuk a terrorizmusellenes koalíció munkáját, teljes mértékben egyetértünk a terror elleni harccal. Az ENSZ égisze alatt működő szövetség akciójának célja az kell hogy legyen, hogy egy biztonságosabb világot hozzunk létre. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egy ország bizonyos akcióját támogatnánk. Minket például nem is kérdeztek meg erről a mostani támadásról. De ezt nem is a mi feladatunk eldönteni. Erre találták ki az ENSZ Biztonsági Tanácsát. Az ENSZ BT feladata megszervezni az esetleges katonai cselekményeket. A felhatalmazása nélkül egy ország sem indíthatna támadást senki ellen, ugyanakkor terroristák sem támadhatnak az Egyesült Államok népe ellen. A mi álláspontunk szerint egy nemzetközi konszenzuson alapuló cselekménysorozatot kell elindítani, amely célja, hogy minél kevesebb ártatlan áldozattal járó akció keretében megtalálja a szeptember 11-i terrortámadásokért felelős személyeket.
– Nem gondolja, hogy a mostani események mégis közelebb hozhatják egymáshoz Izraelt és az arab világot? Egyes arab államok ugyanis nem kívántak részt venni a nemzetközi terrorellenes koalícióban, ha Izraelt is beveszik.
– Néhány izraeli úgy gondolja, lehetséges a közeledés. Egyikük Simon Peresz izraeli külügyminiszter, Izrael állam miniszterelnök-helyettese. Ugyanakkor Izrael kormánya nem így gondolja. Ariel Saron kormányfő a terrorakciókat éppenséggel arra használta föl, hogy kiterjessze a palesztinok elleni agressziót. Egyenlőségjelet tett a terrorizmus elleni harc és a palesztinok elleni támadások közé. A Simon Peresz és Jasszer Arafat találkozóján elért eredményeket semmibe vette. Ezért Saron úr nem tagja ennek a terrorellenes koalíciónak, és vele együtt sajnos Izrael állam is kimarad a küzdelemből. Ez a palesztinokat is és az izraelieket is sújtja, és mindenkit, aki békét akar. Izrael egyébként már az Öböl-háború idején is kivonta magát a nemzetközi koalícióból.
– Az amerikai politika változóban van. A mostani, Bush-féle adminisztráció sok tekintetben kritikusabb véleménnyel van Izrael cselekedeteivel kapcsolatban, mint a Clinton-éra idején. Ezt is jelzi Bush elnök kijelentése, miszerint a palesztinoknak joguk van egy teljes mértékben független, demokratikus saját államhoz.
– Bush elnök úr sajnos elkésett a kijelentésével. Az amerikai elnök ugyanis csak azt ismételte meg, amit már korábban is elismert az összes elnök. Az Egyesült Államok demokratikus ország, itt nincs olyan, mint az „ancien régime” hibás kijelentései után az új hatalom szöges ellentétben van elődjével. Clinton elnök úr tisztán kifejtette álláspontját ez év januárjában, miszerint a palesztinoknak joguk van egy teljesen független, demokratikus államhoz, mégpedig Jeruzsálem fővárossal. Igazság szerint ez volt a vélekedés már Jimmy Carter elnökségének idején is. A Bush-kijelentés ezek szerint kilenc hónapos késésben van. Nem tett mást, mint elismételte az amerikai álláspontot, amelyet már négy ciklus óta minden elnök elismétel. Nincs tehát változás az amerikai politikában, bár köszönettel tartozunk Bush elnök úrnak a kijelentésért. A palesztinok ilyen irányú jogát egyébként már elismerte az Európai Unió és az ENSZ is.
– Néhány nappal ezelőtt az Iszlám Dzsihád fegyveres szervezet egyik tagját letartóztatta a Palesztin Hatóság, amire a második intifáda kezdete óta nem volt példa. Jelez-e ez az eset valamilyen változást a palesztin politikában?
– Valóban, tavaly szeptember 28-a óta nem történt ilyen eset, de voltak letartóztatások 1996-tól kezdve egészen tavalyig. A Palesztin Hatóság által elfogadott jegyzőkönyv úgy szólt, hogy le fognak tartóztatni mindenkit, aki katonai akciót hajt végre izraeli állampolgárok ellen. Ehhez mi tartottuk magunkat 1993 és 2000 között. A felkelés kezdetével megváltozott a helyzet. A vérontás egyre erősebb lett, de mi nem állíthatunk bíróság elé olyan embereket, akik a hazájukat védik. Mi ezután megtettük a tűzszüneti ajánlatunkat, ám Izraelnél süket fülekre találtunk. Szeptember 18-án, egy héttel a New York-i események után visszatértünk a megállapodáshoz, hogy letartóztatjuk az Izrael ellen erőszakcselekményeket elkövető személyeket.
– Az intifáda már több mint egy éve elkezdődött. Mit mond most, érdemes volt elkezdeni? Elértek valamit a céljaikból?
– Nehéz erre válaszolni. A felkelés nem olyan, mint egy összehangolt terv, hogy megnyomunk egy gombot, és az emberek fölkelnek. Most, egy évvel az események kezdete után nehéz megmondani, helyesen döntöttünk vagy helytelenül. Ha Izrael valóban békét akart volna, mint azt a madridi konferencián vagy Camp Davidben megígérte, nem lett volna felkelés. Hogy jobb lenne-e egy békeszerződés aláírásával, jobb lenne-e, ha nem tör ki a felkelés? Természetesen. Mi az intifádával csak veszítettünk, mert békét akarunk, nem háborút. Most azt tudom csak mondani, nagyon sajnálok minden életet, amely elveszett az elmúlt egy év alatt – és itt most mindkét oldalra gondolok. A felkelés viszont egy dolgot bebizonyított, hogy nem lehet katonai megoldást találni erre a helyzetre.
– Az új helyzetben új békefolyamatra van szükség. Milyen szereplőkkel tudja elképzelni az utat a békéig?
– Rengeteg utat kipróbáltunk, és mindenhol amerikaiakat találunk. Camp David, Sarm-es-Sejk, a Tenet-terv, a Mitchell-dokumen-tumok, és sorolhatnám. Ha odaadnánk most az amerikaiaknak: itt van minden, amiben megegyeztünk, írjuk alá a megállapodást, már holnap aláírnánk. De nem csak Amerika segíthet. Az oslói megállapodást Norvégia hozta tető alá. Holnap talán Magyarország fog segíteni. Az önök országának remek kapcsolatai vannak az Egyesült Államokkal. Tagjai a NATO-nak, hamarosan felveszik önöket az Európai Unióba. Nem a közvetítő a lényeg, hanem az, hogy sikerüljön a megállapodásokat betartani.
origo.hu
Lecsúszott a kifutóról egy repülőgép Ferihegyen
