Érdekes adat a tanulmányban az, hogy mint Magyarországon, csak Írországban származik külföldi tulajdonú vállalatoktól a feldolgozóipari termelés nagyobb hányada. Érdekes ez abban az összefüggésben, hogy 1987-ben Írország ugyanabban a katasztrofális helyzetben vergődött, mint Magyarország a rendszerváltáskor. Ha akkor bármelyik elemző azt állította volna, hogy az írek megússzák az államcsődöt, úgy minden ismerőse letagadja. Csak az érzékletesség kedvéért: az egy főre eső államadósság Írországban háromszor akkora volt, mint Mexikóban, és a 3,5 millió lakosú országban 16 százalékot ért el a munkanélküliség. A válságból – kisebbségi kormányzás mellett – egy radikális gazdasági reform húzta ki az országot, amelynek egyik alapvető eleme a piacnyitás volt, s a működő tőke irányzott importja. Ennél is lényegesebb, hogy az oktatásra akkor is rengeteget áldoztak, amikor még fogalma sem volt az ír kormányzatnak arról, hogy elkerülhető-e az államcsőd, s a tanulásra sarkallt ifjak mihez kezdenek képzettségükkel. A piacgazdasági nyitás, valamint az oktatási intézményekből kiözönlő, magasan kvalifikált fiataloknak köszönhetően Írország tíz év leforgása alatt hat százalékra küzdötte le a munkanélküliséget, s ami még fontosabb ennél, az, hogy már tavalyelőtt elérték az EU-ban mért fejlettségi átlagszintet.
Magyarországon a ’98-as kormányváltás után kapott helyet a gazdaságpolitikában a tudásalapú társadalom kérdésköre. Előbb csak a retorikában volt fellelhető, majd az oktatási programokban, illetve a hazai gazdaság ösztönzésére, felzárkóztatására megalkotott Széchenyi-tervben nyilvánultak meg a célirányos, gyakorlati teendők. Mindemellett pedig, a kutatás-fejlesztés (K+F), az innováció egyik alapvető pillére lett a működő tőke behozatalát elősegítő stratégiának. A kormányzat ugyanis közvetlen költségvetési támogatást biztosít azon cégeknek, amelyek hajlandóak Magyarországra telepíteni kutatás-fejlesztési, regionális vagy pénzügyi központjaikat. Ezek között megtalálhatjuk többek között a General Electricet, a Knorr Bremse-t, az Alcoát, olyan társaságokat, amelyeknek van némi hírnevük a világban.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy Magyarország már csak ugrásnyira van Írországtól. Lehetne éppen, ha hamarabb észre vettük volna az ír példát, hiszen 1994-ben már kézzelfogható, és rendkívül tetszetős eredményeket mutatott fel a Magyarországgal geopolitikai szempontból szinte azonos előnyöket élvező állam. Ekkor nevezte el az íreket Kevin Gardiner, a Morgan Stanley Bank egyik vezető közgazdásza Kelta tigrisnek.
A tegnap nyilvánosságra hozott OECD-felmérésből viszont az derül ki, hogy ami a tudást illeti, ma már szinte azonos szinten jegyzik a Kelta és a Pannon tigrisek tudástőkéjét (a két ország közé csak Hollandia ékelődött be az ötödik helyre), ami azért ad némi reményt arra, hogy tizenöt-húsz év alatt behozzuk hátrányunkat Írországgal, s azzal együtt az unióval szemben.
Szentkirályi Alexandra: A gyűlölet, a politikai indulat és az erőszak soha nem hozhat közelebb bennünket egymáshoz
