A város ízei

–
2001. 10. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A valamikor híres borosgazdáiról, vendéglőiről ismert budai Krisztinaváros ma meglepően szerény választékkal áll az étkezni vágyók rendelkezésére. Jó, ha öt étterem található a Déli Vasút és a Várhegy között. A Zöldfa egy évtizede megszűnt – bankfiók nyílt a helyén –, a jó nevű Márványmenyasszonyon kívül egy szállodaétterem, egy söröző és egy mindig üres furcsaság van a Krisztinában. Na és persze úti célunk, a Don Francesco a Mészáros utcában. A hely pár esztendeje pizzériaként indult, s egyből kítűnt az akkortájt városszerte alapított vállalkozások közül: fafűtéses kemencéjéből a város legjobb pizzája került ki. A tulaj azután tényleg mert nagyot gondolni, aminek eredménye – az időközben egy emelettel megnövekedett üzletben – igazi olasz étterem lett.
A lépcsőn fölkapaszkodó vendéget egy darabka Itália fogadja. A trattotoria berendezése, dekorációja profi munka, igényes bútorok, figyelemre érdemes műrészletek – művészi mennyezetsecco, szújárta fenyőgerendák, napszítta zsalugáterek, régi cserepek, grünspanos rezek – kölcsönöznek „hamisítatlan” légkört. A panorámafreskón sorrentói villák, a háttérben a békésen pipáló Vezúv. Kell ennél szebb?
Na, de lássuk a menüt! A tesztnek mindenkor alkalmas francia hagymaleves ízre kifogástalan, a tetejére úsztatott piritós azonban akkora, hogy egy aratómunkás is visszaküldené a felét. A szintén kitűnő ízű eperkrémlevessel is az a „baj”, hogy fölöslegessé teszi a befejezésnek tervezett desszertet. A rántott camembert négy darab, előételként (!) – a mostanság divatos grillezett sajtokból és zöldségekből, olívaolajas-bazsalikomos-balzsamecetes öntetekkel öltöztetett előételekből viszont tetszés szerint rendelhetünk. Az eredeti parasztsonkához mézdinnye jár, ahogy kell. Főéteknek vörös tonhalfilét választunk, roston sütve. Teljesen rendben van. A hozzá járó citrommártás is, a színes borssal együtt. A pármai szűz névre hallgató, pármai sonkával és sajttal töltött, göngyölt sertésérem azonban szárazra sült, s ezen már az amúgy ízletes és bőséges fehérboros szaft sem bír segíteni. Itt illik megemlítenünk a konyha legnagyobb attrakcióját: a pompásan fűszerezett, ropogósra sült csirkeszárnyakat, amelyekhez mézes-szójás, joghurtos vagy paradicsomos grillszósz jár, tetszés szerint. Valódi bioétel, igazi ínyenceknek.
Bárhogy aggódtunk is a desszert miatt, azért a végére maradt erőnk egy kehely gyümölcsös tiramisura. Beváltotta a hozzá fűzött reményeinket. Don Francesco vendéglőjében szinte minden rendben, beleértve a sörkínálatot is. Némi óvatosság azért nem árt az itallap tanulmányozásánál, mert a csapolt kommersz hazai világos korsója ugyanannyiba kerül, mint a világhírű Wernesgrüner, vagy a krusovicei barna! A szemmel láthatóan családi alapon működő felszolgálás olykor kicsit a műkedvelés felé billen, ámde az esetenkénti ügyetlenkedést fiatalos igyekezet és kedvesség ellensúlyozza. És ez manapság többet ér a szigorú szakszerűségnél.
Privát úr

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.