Autókiállítások: érzelem és értelem

Az elmúlt évtizedben megszoktuk már a hazai és nemzetközi autókiállításokat. A vásárvárosok területe ilyenkor megtelik autórajongókkal, akik látni akarják a következő évad fontosabb modelljeit, gyönyörködni akarnak az új formákban és színekben. Az autógyárak vezetői viszont nem gyönyörködni mennek az ilyen helyekre, az autóshow ugyanis az üzlet szerves része.

Ma már egyetlen komoly autógyár sem engedheti meg magának, hogy távol maradjon a nemzetközi autókiállításokról. Muszáj itt megjelenni, mert ezekre az eseményekre az egész világ odafigyel. Logikus tehát, hogy itt nyílik a legjobb alkalom az új modellek bemutatására; a dolognak mindössze annyi a szépséghibája, hogy ezt minden autógyár így gondolja, ezért egy autóshow tele van újabbnál újabb kocsikkal. Ahhoz, hogy egy-egy gyár a nagy forgatagban is komoly figyelmet keltsen, alaposan ki kell tennie magáért.
Először is látványos standot kell építeni; olyat, aminek a megjelenése üzenet a fogyasztók felé. Üzennivaló pedig mindig van: amikor például a Mercedesnél megerősödött a környezetbarát imidzs, az egész standjukat recikláltatott anyagokból építették fel. Az Audi viszont egy időben alumíniumból építkezett, mert akkoriban kezdték reklámozni a könnyűfém szerkezetű autóikat; a biztonsági törekvéseiről ismert Volvo pedig felnőttméretű gyerekülést állított ki, amibe bárki beleülhetett, aki kíváncsi volt, mit érez a csemetéje utazás közben.
Készen áll tehát a stand, és jöhetnek az új kocsik. Volt idő, amikor egyszerűen kitették az autót egy porondra, aztán akit érdekelt, az megnézhette. De az autóshow azért show, mert szórakoztatni is akar, ezért az autógyártók közt elterjedt az a szokás, hogy az új modelleket valami nagyon látványos, meglepő módon mutatják be a sajtónak. Bevált fogás az autót a pincéből felemelni, de terepjárók esetében hasznos lehet például a falon keresztül behajtani a terembe. Egy amerikai óriásterepjáró nemzetközi bemutatója igazán ötletes volt: a színpadon egy leplekbe csavart autó állt, aztán megszólaltak a fanfárok, villogni kezdtek a színes fények – majd váratlanul beszakadt a mennyezet, és egy hatalmas kocsi zuhant a színpadra, szétlapítva a letakart autót, amiről kiderült, hogy nem egyéb, mint egy vékony lécváz a lepedők alatt. A poén bejött, a szakma és a közönség egy hétig erről beszélt, márpedig ennél jobb reklám nem kell.
A nemzetközi autószalon viszont nemcsak arra való, hogy egy cég megmutassa, mije van, hanem arra is, hogy jelezze, mit tervez a következő négy-öt évre. A tanulmányautók kiállítása arra is kitűnő alkalom a gyárak számára, hogy teszteljék a közönséget: tetszik-e a tanulmányautók új formavilága? Ha igen, akkor az autó bizonyos elemei visszaköszönnek majd a későbbi modelleken, de az sem ritkaság, hogy a tanulmányautót – komolyabb formai változtatások nélkül – gyártani kezdik. Ez történt a VW Bogár utódjával is; a kocsit Concept I. néven tanulmányautóként mutatták be, és miután kiderült, hogy érdekli az embereket, Beetle néven gyártani kezdték. A Ford ugyancsak nemzetközi show-kon tesztelte a New Edge Designt, ami később meghatározta a Ka, a Focus, a Mondeo és az új Fiesta vonalait, és az Opel is hasonló módon kóstoltatta meg a nagyközönséggel kétüléses sportkocsiját, a Speedstert, amit azóta már gyártanak.
Egy ilyen rendezvényen egyébként nemcsak az autók, hanem a nagy cégek ismert vezetői is a kiállítás részei. A show-ra elzarán-dokló autórajongók ugyanis legalább olyan szívesen bámulják meg az autódizájner Giugiarót, mint az általa megálmodott karosszériákat, vagy Ferdinand Piechet, a Volkswagen-konszern volt főnökét, aki mégiscsak a híres Ferdinand Porsche unokája. A cégek vezetői persze tudják ezt, és ha lehet, rá is tesznek egy lapáttal: a közönség és a sajtó imádja, amikor valamelyik világmárka vezérkara testületileg ellátogat az egyik nagy konkurens standjára, és hatalmas mosolyokkal fényképeztetik magukat a vetélytársak autóiban. Aztán visszaballagnak a saját területükre, és elolvassák az öszszesített jelentést arról, hogy mibe került a cégnek részt venni az autókiállításon. A mosoly azonban ekkor sem tűnik el az arcukról, hiszen tudják: a költségeket végül úgysem a cég állja, hanem az autóvásárlók.