Zólyomi sörtúra a Harley’s Pubtól az R-Pubon át a Zwolencanig

Zólyomban a város külső részén foglaltunk szállást, majd a városközpontot vettük célba gyalog, azzal a sejthető szándékkal, hogy ha útbaesik néhány jó hely, akkor megállunk ott is egy italra.

Zólyomban a város külső részén foglaltunk szállást, majd a városközpontot vettük célba gyalog, azzal a sejthető szándékkal, hogy ha útbaesik néhány jó hely, akkor megállunk ott is egy italra. Két érdemleges egységet sikerült így felfedezni, az első a Harley’s pub volt (Ludovita Stura, 28-30, honlapot célirányos kereséssel nem leltem, a Google Mapsen egy másik hely, talán az anyacég honlapját adják meg).

 

Rendkívül kedves, természetes mosolyú, kommunikatív ifjú pincér hölgy fogadott a hangulatos bárban. A névhez inkább rockot vagy bluest asszociálna az ember, ehhez képest popzene szólt, amit annál is inkább furcsállottunk, hogy az itallap azzal kezdődik, hogy „Women, Beer & Rock’N’Roll”. A „háromszög” hasonló a Whitesnake legendás dalában, a „Wine, Women and song”-ban megidézetthez, kicsire nem adunk, szeretjük a bort is, meg a sört is.

Az italválaszték az utóbbi tekintetében nem túl izgalmas, de a cseh főzetek mentik a helyzetet, Pilsner Urquellt, a szintén Asahi tulajdonban levő 10-es Gambrinust, valamint Guinnesst tartanak csapon,

továbbá a Birell cég három alkoholmentes tételét. A töményválasztékot standardokra építették, kivéve a rum műfaját, melyben több prémium tételt is tartanak. Meglepő és örömteli az igen korrekt, a habzókat is beleszámolva tizenhárom nedűt felsorakoztató kimért borválaszték.

 

Alig haladtunk száz métert, beleütköztünk az R-Pubba, ahol az eddig legszélesebb Bernard sörválasztékot kínálják csapról, amivel valaha találkoztam szám, szerint hetet s van további három csapjuk, a vendégcsapon egy helyi kisüzemi IPA volt éppen. A beltér kifejezetten hangulatos, de mi inkább a kellemes teraszon ültünk le s rendeltük meg azokat a tételeket, melyek hiányoztak az Untappden regisztrált söreink közül. Ismét megállapítottuk, hogy a hagyományos pils műfaj egyik legjobbja az 1991-ben alapított Bernard főzde, nem véletlenül nyerték el tavaly a legjobb cseh sör díját.

 

S lássuk akkor a zólyomi sörvilágnak egyik legizgalmasabb célpontját, a Zwolencant , amibe teljesen véletlenül ütköztünk bele a történelmi városközpont szívében. Gerendás mennyezet, hajópadló, a sörfőzést szolgáló kóracéltartályok adják az alaphangulatot. 

 

Az asztalon kissé disszonáns a menzára illő só- és borslisztszóró. A falakat többek között az épület felújításakor készített berámozott képek díszítik, esztétikus elrendezésben, de kitettek több régi városképet is, köztük egy Monarchia-korabeli levelezőlap kinagyított mását, szép magyar felirattal „Zólyom – Ev. templom”. 

A sörkóstolót dizájnos, köralakú fatálcán hozzák ki, melynek a mélyedéseibe illesztik a kicsiny poharakat.

 

Az étlap tizennégyféle sörkorcsolya felsorolásával nyit. Fontos és értékelendő alkotóelem a helyben sült kenyér, amit a különböző szendvicskrémek vagy a hermelin (pácolt camembert) mellé adnak.

Nemzetközi konyhát visznek, megmutatva néhány fogást a helyi gasztronómiai hagyományból is, főként a levesműfajban. 

Kínálnak többek között füstölt marhatatárt, pasta-kat, hamburgert, bárányragut hummusszal és zöldségekkel, sertésoldalast, sült kacsacombokat párolt káposztával és carlsbadi burgonyagombóccal, rib eye steaket whisky mártással, grillezett habanero-paprikával, juhtúróval és sült édesburgonyával. A napi desszertek megtekinthetők a hűtőben, többek között mákos rétest és málnával ékített pohárkrémet fedeztünk fel benne.

Az italválaszték lényegét a hatféle saját sör képezi. Tucatnyi bort minőségi kínálnak, ezek harmada habzó tétel, főként prosecco, a palackos csendes minőségi borok felvidékiek. Tartanak egy prosecco-t és három csendes bort kimérve, utóbbiak eredetéről az itallap nem közöl részleteket. A töményválaszték tisztes, a beválogatott italok jelentős része a prémium szegmensbe tartozik.

A kiszolgálás kedves, közvetlen, akadt egy kis baki, de könnyen napirendre tértünk felette.

 

A hagymazöldjével megszórt, csatos befőttesüvegben tálalt hummusz ízre és állagra egyaránt megnyerő, friss uborkahasábokat adnak hozzá.

 

A pacalleves savhiányos, amin lehet segíteni, a jó tartású pacalból többet is elfogadtunk volna. A másik tájjellegű fogás, a juhtúrós leves korrekt a maga műfajában. Kifejezetten jó minőségű kenyeret adnak a levesekhez.

 

A süllő sótlan, állagra amúgy rendben van, ízre is, a sózás után. Éppenséggel lehetett volna szebben sütni. A spárga remek, roppan, ahogy kell, az édesburgonya ízletes, a mártást jobb lenne nem hollandinak nevezni, mert ahhoz nem sok köze van, amúgy ízre nem rossz.

Mindemellé kóstoltunk az étterem saját sörfőzdéjétől egy alkoholmentes tételt, egy 10-es és egy 12-es cseh pilsnert, egy sour ale-t, egy 15-ös barna lágert, egy 14-es IPÁ-t. A sörök többsége jó ivású, korrekt főzetnek bizonyult, melyeket ötös skálán jellemzően négyesre taksáltunk.

Mindent egybevetve jó érzéssel távoztunk a Zwolencanból, elvégre elsősorban sörözni jöttünk ide. Étteremként értékelve kicsit elégedetlenkedhettünk volna a jelzett kisebb problémák miatt. 

Az pedig, hogy saját, jól sikerült kenyeret tesznek az asztalra, hatalmas erény manapság, amikor a „kenyérpróbán” jónevű éttermek is elbuknak, a fősodratú helyek szinte mind.

Az utolsó három idén augusztusban meglátogatott egységről, a Jack’s Pubról, a Gurman sörözőről és a Haus beer étteremről a zólyomi sorozat zárórészében lesz szó.

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila