Zólyomi sörtúra a Harley’s Pubtól az R-Pubon át a Zwolencanig

Zólyomban a város külső részén foglaltunk szállást, majd a városközpontot vettük célba gyalog, azzal a sejthető szándékkal, hogy ha útbaesik néhány jó hely, akkor megállunk ott is egy italra.

Az asztalon kissé disszonáns a menzára illő só- és borslisztszóró. A falakat többek között az épület felújításakor készített berámozott képek díszítik, esztétikus elrendezésben, de kitettek több régi városképet is, köztük egy Monarchia-korabeli levelezőlap kinagyított mását, szép magyar felirattal „Zólyom – Ev. templom”. 

A sörkóstolót dizájnos, köralakú fatálcán hozzák ki, melynek a mélyedéseibe illesztik a kicsiny poharakat.

 

Az étlap tizennégyféle sörkorcsolya felsorolásával nyit. Fontos és értékelendő alkotóelem a helyben sült kenyér, amit a különböző szendvicskrémek vagy a hermelin (pácolt camembert) mellé adnak.

Nemzetközi konyhát visznek, megmutatva néhány fogást a helyi gasztronómiai hagyományból is, főként a levesműfajban. 

Kínálnak többek között füstölt marhatatárt, pasta-kat, hamburgert, bárányragut hummusszal és zöldségekkel, sertésoldalast, sült kacsacombokat párolt káposztával és carlsbadi burgonyagombóccal, rib eye steaket whisky mártással, grillezett habanero-paprikával, juhtúróval és sült édesburgonyával. A napi desszertek megtekinthetők a hűtőben, többek között mákos rétest és málnával ékített pohárkrémet fedeztünk fel benne.

Az italválaszték lényegét a hatféle saját sör képezi. Tucatnyi bort minőségi kínálnak, ezek harmada habzó tétel, főként prosecco, a palackos csendes minőségi borok felvidékiek. Tartanak egy prosecco-t és három csendes bort kimérve, utóbbiak eredetéről az itallap nem közöl részleteket. A töményválaszték tisztes, a beválogatott italok jelentős része a prémium szegmensbe tartozik.

A kiszolgálás kedves, közvetlen, akadt egy kis baki, de könnyen napirendre tértünk felette.

 

A hagymazöldjével megszórt, csatos befőttesüvegben tálalt hummusz ízre és állagra egyaránt megnyerő, friss uborkahasábokat adnak hozzá.

 

A pacalleves savhiányos, amin lehet segíteni, a jó tartású pacalból többet is elfogadtunk volna. A másik tájjellegű fogás, a juhtúrós leves korrekt a maga műfajában. Kifejezetten jó minőségű kenyeret adnak a levesekhez.

 

A süllő sótlan, állagra amúgy rendben van, ízre is, a sózás után. Éppenséggel lehetett volna szebben sütni. A spárga remek, roppan, ahogy kell, az édesburgonya ízletes, a mártást jobb lenne nem hollandinak nevezni, mert ahhoz nem sok köze van, amúgy ízre nem rossz.

Mindemellé kóstoltunk az étterem saját sörfőzdéjétől egy alkoholmentes tételt, egy 10-es és egy 12-es cseh pilsnert, egy sour ale-t, egy 15-ös barna lágert, egy 14-es IPÁ-t. A sörök többsége jó ivású, korrekt főzetnek bizonyult, melyeket ötös skálán jellemzően négyesre taksáltunk.

Mindent egybevetve jó érzéssel távoztunk a Zwolencanból, elvégre elsősorban sörözni jöttünk ide. Étteremként értékelve kicsit elégedetlenkedhettünk volna a jelzett kisebb problémák miatt. 

Az pedig, hogy saját, jól sikerült kenyeret tesznek az asztalra, hatalmas erény manapság, amikor a „kenyérpróbán” jónevű éttermek is elbuknak, a fősodratú helyek szinte mind.

Az utolsó három idén augusztusban meglátogatott egységről, a Jack’s Pubról, a Gurman sörözőről és a Haus beer étteremről a zólyomi sorozat zárórészében lesz szó.

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila