A Kós Károly Egyesülés húsz építészirodát tömörítő, tíz éve működő szervezet. Többek között tagja Dévényi Sándor, Bodonyi Csaba, Kampis Miklós és Makovecz Imre. A tagok világszemlélete különböző, abban azonban hasonlítanak, hogy leginkább az organikus építészet elkötelezettjei. Március hatodikán a Tisza gátja Tarpa és Tivadar között átszakadt, s egy 150 méteres szakaszon egybalatonnyi vízmennyiség került Szabolcs-Szatmár-Bereg megye bizonyos területére, az úgynevezett beregi öblözetbe. Az árvizet követően, miután az emberek visszatértek a településeikre, Makovecz Imre levelet kapott Gulácsról, 250 aláírással. Ebben arra kérték az építészt: tervezzen házakat, ha már megtörtént a tragédia, az újjáépítést követően az új falu nézzen ki valahogy – vélekedtek az aláírók. Jogos volt az emberek félelme, hiszen a hetvenes árvizet követően nyolcszor nyolcas, illetve tízszer tízes, sátortetős házak épültek a térségben.
Makovecz kezdeményezésére a Kós Károly Egyesülés tagjai elhatározták, hogy terveket készítenek – tudtam meg Turi Attilától, az egyesülés újjáépítési munkákért felelős építészétől. Szerinte bölcs döntéssel került az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósághoz az újjáépítési munkálatok irányítása és szervezése. Márciusban felvették a szervezettel a kapcsolatot, s az egyesülés 24 ajánlati terv elkészítésére kapott megbízást.
Turi Attila elmondta, hogy nemcsak a Kós Károly Egyesülés, hanem budapesti, nyíregyházi és szabolcsi irodák is kaptak hasonló megbízást. Kétszáz terv készült kétszázféle lakóháztípusra, ezek közül a megyei főépítész által vezetett, építészekből, műemlékvédelmi szakemberekből és a konzorcium képviselőiből álló zsűri tagjai 17 tervet választottak ki. A lábakra állított házak és a könnyűszerkezetes épületek tervei is kiestek, mert a zsűri – amelynek Turi Attila is tagja volt – úgy ítélte meg, hogy nem olyan területen épülnek a házak, ahol gyakori elöntésre kell számítani, ráadásul a könnyűszerkezetes épületek a károsultak számára nem képviselnek olyan értéket, mint a hagyományos, téglából épültek. – A zsűri szándéka az volt, hogy az úgynevezett beregi típusú, sátortetős, hosszúkás alakú, részben kontyolt oromzatos parasztházak tervei valósuljanak meg, s minden faluban egy-egy építészcsapat ügyeljen a kivitelezési munkálatokra.
Turi Attila megjegyezte, hogy a hatályos törvények alapján minden település önkormányzatának alkalmaznia kellene főépítészt, ám ez anyagi okokra visszavezethe-tően, főleg ebben a térségben ritka. A Kós Károly Egyesülés Tákos és Gulács falusi főépítésze lett. Az újjáépítendő házak mintegy harminc-negyven százaléka a két településen található, háromszáz ház építését felügyelték, s felügyelik ma is vándorépítészeik.
A kisebb épületeknél három-négy, míg a nagyobbaknál egy-két terv közül választhattak a Bereg-ben élő árvízkárosultak. A tervrajzot olvasni nemigen tudó falusiak között gyorsan szétosztották a terveket, s bizony a szomszéd véleménye gyakran többet ért, mint az építészé – mondta Turi Attila. A falvakban állomásozó főépítészek ezért az építkezések során az egyéni kérések, adottságok és feltételek alapján próbáltak megoldást találni az emberek elképzeléseire. Sok helyen a használható bontott anyagból a saját költségükön nyári konyhák építésébe kezdtek a helybeliek. A Kós Károly Egyesülés vándoriskolát működtet, ahol a frissen végzett építészek hat féléven keresztül az egyesület építész irodáiban dolgoznak. Mint Turi Attila elmondta, a vándoriskolás építészek számára is tanulságos volt a beregi gyakorlati munka.
A beregi falvakba települt főépítészek kilencszáz ház újjáépítésekor eddig csaknem hetvenezer négyzetméteren mindenhol teljesen más feltételek és elképzelések alapján próbálták segíteni az otthonteremtést. A főépítészek szerepe volt az emberek elképzeléseit a tolerálhatóság határait kitolva a telek adottságaihoz s a faluképhez igazítani. Turi Attila szerint nemzetközi szinten is tanulságos lehet, ahogyan az újjáépítés során modern szerkezetű parasztházak épültek fel a térségben. Gulácson és Tákoson szinte kivétel nélkül vályogházak pusztultak el, s most az elmosott házak három-négyszeresét érik az ingatlanok. A házak építése során az állam, a konzorcium képviselői, s az építészek fontos szempontja volt az, hogy tornácot kapjanak a házak és belépőt, amely a beregi ember életmódjához és hagyományaihoz illően az étkezőtérbe vezet. Nem volt még ilyen fejlődés a térségben, mint most, amikor a Bereg építészetileg gazdagodott, s műszaki és infrastrukturális értelemben tíz évet lépett előre a térség. Mindenhol vasbeton födémet kapnak a házak, tehát most épülő házaikban szerény anyagi ráfordítással tetőtereket alakíthatnak ki a beregiek. Ma már az önkormányzatok és civil szervezetek felelőssége az, hogy akiknek új házaiban erre lehetőség van, s az ott élők szándéka is ilyen, az idegenforgalom és a vendéglátás irányába mozgósítsák az embereket. Még az ősszel fedél lesz az emberek feje felett, akik most nagy türelemmel és lelki nyugalommal viselik állapotukat, és inkább sátrakban és melléképületben lakva figyelik otthonaik építését, mintsem másoknál, szomszédoknál, vagy rokonoknál húznák meg magukat.
Turi Attila szerint a beregi falvakban működő főépítészek hasznos munkát végeztek, és ami a Kós Károly Egyesülés munkatársait illeti, ők a jövőben is szívesen ellátják hasznos feladatukat Tákoson és Gulácson. Olyan házak épültek most a beregi térségben, hogy aki eddig büszke volt a korábban épült házára, az most csendben és elgondolkozva figyeli a modern szerkezetű oromzatos parasztházak épülését.
Ukrajna
Alaszkában megszületett az orosz–ukrán béke kerete
