A Székelyföldön nagy felháborodást keltő tankönyv-ellenőrzési botrány csitulóban van azt követően, hogy az RMDSZ és a román oktatási minisztérium megegyezett: közös szakértői bizottság ellenőrzi az erdélyi magyar iskolákban használt tankönyveket. Mindez azonban aligha feledteti az érintett iskolák pedagógusaival és vezetőivel az elmúlt napokat, amikor is a Bukarestből érkezett ellenőrök nem azzal foglalkoztak, hogy a tanévkezdés után két hónappal miért nem lehet hozzájutni a hivatalos román tankönyvekhez, hanem – egy miniszterelnöki értesülésnek utánajárva – azt kutatták, használnak-e külföldi tankönyveket az erdélyi iskolák.
– Az általános iskolák diákjai számára a helyi költségvetésből fizetjük a tankönyvek árát, tehát a szülőknek nem kell fizetniük. Románia földrajzát és történelmét románul kell tanítani, a nyolcadik osztály végén az abszolváló vizsgát is ezen a nyelven kell letenniük a gyerekeknek. A saját diákjai ellen dolgozna tehát az a pedagógus, aki magyarországi könyvből tanítaná őket – mondja Cseresznyés Attila, a parajdi Áprily Lajos Általános Iskola igazgatója, aki nem érti a központilag keltett hisztéria okát.
A székelyföldi község iskoláiban több mint hatszáz kisdiák tanul, számukra huszonöt esztendeje nem érkezett oktatási segédeszköz a bukaresti minisztériumból. Ami van – számítógépek, szemléltetőeszközök, laborberendezések és a könyvtárak állománya –, vagy régi, vagy külföldi támogatók, testvériskolák nagylelkű adománya. Az idén egy világbanki támogatás jóvoltából négy modern számítógép, mikroszkópok és egyéb segédeszközök érkeztek, s bekérték egy hattermes új épület terveit. Erre azért volna égető szükség, hogy a diákoknak ne két váltásban kelljen iskolába járniuk. Bukarest beleszólt a tervekbe: a külföldi támogatás ellenére csak négy termet engedélyezett.
A sóvidéki nagyközségben néhány éve megfordult a korábbi negatív folyamat: nem csökken a diákok száma. A gazdasági lehetőségek azonban továbbra sem biztatók: a tanulók alig egytizede rendelkezik otthon személyi számítógéppel, s a községben egyetlen magánszemélynek sincs internet-hozzáférése. Egy kezdő tanítónő tizennyolcezer forintnak megfelelő lejt vihet haza havonta, a legtapasztaltabb tanár sem kap többet bruttó hatvanezernél. Több mint két hónapja megkezdődött a tanév, de ábécéskönyve még most sincs minden elsősnek, mert tankönyvhiány van. Nem használnak magyarországi tankönyveket, mert a pedagógust köti a tanrend. Esetenként azonban anyaországi munkafüzetek, irodalmi szöveggyűjtemények segíthetik a tanulást. A könyvtár is sok könyvet kapott az anyaországból, mert arra sincs pénz, hogy az erdélyi kiadók köteteit megvásárolják.
Parajdon nem jártak a központi ellenőrök. Elkerülték az egész Hargita megyét, állítólag annak köszönhetően, hogy Mircea Dusa prefektus a tanügyminiszter asszony padtársa volt, és arra kérte őt, állítsa le az embereit. Ami tény: Dusa, a kormánypárt által kinevezett területi kormányképviselő egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a vámőrség adatai szerint a megyéjébe az elmúlt fél évben nem érkezett tankönyv Magyarországról, ezért nem érti a központi román sajtó keltette hisztériát. „Egy felelősségteljes tanár nem tanít Magyarországról hozott tankönyvből, mert a különbözeti vizsgák a román tanterv alapján zajlanak.” A határozott kiállás megtette a hatását, a Hargita megyei pedagógusok megúszták a zaklatást.
Nem volt ekkora szerencséjük a Kovászna megyeieknek, akiket megalázó módon vizsgáltak a Bukarestből érkezett ellenőrök. Feltúrták a tanárok szekrényeit – Kovászna városban például akkor, amikor a szekrény tulajdonosa nem volt jelen. Ellenőrizték a diákok padjait, és megvizsgálták a könyvtárak állományát. Ahol valami „gyanúsat” találtak, elvitték – jegyzőkönyv felvétele nélkül. Az egyik iskolában páldául egy Rákóczi-portréval díszített irodalmi szöveggyűjteményről gondolták azt, hogy nem összeegyeztethető a romániai történelem- és földrajzoktatással.
Az eljárást többen sérelmezték. Markó Béla RMDSZ-elnök tragikomikusnak nevezte a magyar tankönyvek után kutató bizottságok munkáját. „2001 őszén olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyeken – azt gondoltam – a kilencvenes évek elején már egyszer s mindenkorra sikerült túllépni” – fogalmazott.
Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint az eset jó példa arra, hogy miként lehet eljutni a névtelen feljelentésektől, sajtóhírektől a nagypolitikáig. A hisztéria nem új, a román központi sajtóban tíz éve riogatják az olvasót a magyar tankönyvekkel, de eddig a bukaresti hatalom nem foglalkozott a kérdéssel. A mostani hisztériát Adrian Nastase miniszterelnök térségbeli látogatása indította el, aki a tanévnyitó ünnepségeken megjegyezte: tudomása szerint a két magyar többségű megyében engedély nélkül használnak külföldön nyomtatott tankönyveket.
Az oktatási minisztérium emberei értettek a szóból: előbb a középiskolai oktatásért felelős főosztály fogalmazott körlevelet az iskoláknak, utána pedig a vagyoni és beruházási főosztály írt kemény hangú utasítást. Előbb még csak arra figyelmeztettek, hogy be kell tartani a tanügyi törvényt, aztán már az iskolaigazgatók kirúgását is kilátásba helyezték egy sokféleképpen értelmezhető kitétellel, miszerint az intézmények vezetői felelőssé tehetők, ha az ellenőrök olyan tankönyvet, segédeszközt vagy könyvtári könyvet találnak, amelyet nem hagyott jóvá a minisztérium. Ennek értelmében külföldi tudományos folyóiratokért, angol matematikai példatárért is ki lehet tenni az igazgatót, ha úgy dönt a vizsgálóbizottság.
A pedagógusszövetség rendkívüli sajtótájékoztatót tartott, hogy kifejezze felháborodását. Elítélték a régi kommunista módszerekre emlékeztető gyakorlatot, amely szerintük a tisztségviselők megfélemlítését és az infomációszerzés szabadságának korlátozását szolgálja. Úgy vélik, a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között az ifjúság számára létkérdés, hogy minél több információhoz férhessen hozzá. Ezért ez az intézkedés sérti az alapvető emberi jogokat.
Lászlófy Pál a sajtónyilatkozatok mellett nyílt levelet is írt a szakminisztérium és a kormány első emberének. A miniszterelnöknek így fogalmazott: „Az ellenőrzés kiterjesztése az iskolákban létező könyvekre és taneszközökre, a körlevelek kétértelmű megfogalmazása és a vizsgálóbizottság tagjainak viselkedése Kovászna megyében (a szekrényekben való keresgélés) alátámasztja a tanárok és az iskolák megfélemlítésére, megbélyegzésére vonatkozó félelmünket. Híresztelésekből és névtelen feljelentésekből kiindulva, a tankönyvekre vonatkozó törvényekre hivatkozva gyakorlatilag eljutottak odáig, hogy megtiltsák az ajándékozott könyvek elfogadását vagy könyvek, taneszközök vásárlását.”
Az ellenőrző bizottság megbízólevelében különben az szerepelt, hogy feladata a tankönyvellátottság felmérése. A bizottság figyelmét azonban elkerülte, hogy sok helyre még nem érkeztek meg az államilag jóváhagyott kiadványok, és a diákoknak nincs miből tanulniuk. Az ellenőrzött iskolákban épp ezért érezhették úgy a magyar tanárok, az a hivatalos román álláspont, hogy jobb a semmi, mint a magyarországi.
A magyar állam különben nem támogat Erdélybe irányuló tankönyvexportot. A tizennégyezer magyar elsős diáknak címzett tanszercsomagban sem volt ilyesmi, csak az egész tanévre elegendő írószer és füzet. A kétezer-ötszáz forint értékű csomag óriási vonzerőt jelent azokon a vegyes lakosságú vidékeken, ahol különösen nehéz eldönteniük a szülőknek, hogy román vagy magyar iskolába írassák-e a gyermekeiket. A csomag keltette vonzalom oka inkább erkölcsi, mint anyagi természetű: azt tudatosítja, hogy az anyaországban számolnak velük. A kezdeményezésre válaszul Romániában úgynevezett szociális csomagot juttatnak a szegényebb diákoknak. Nekik kétszázezer lej értékben járt volna taneszköz, de mire a csomagok Bukarestből a vidéki településekre értek, a zacskókban már csak az eredeti összeállítás fele-harmada maradt.
A magyar költségvetési támogatások közül kiemelkedik a Sulinet program, amelynek keretében az idén tizennyolc iskola jutott számítógépes támogatáshoz (több tízmillió forint értékben), s ezek a gépek a világhálóra is csatlakoznak. Pár éve szakkönyvekkel is támogatták az erdélyi iskolákat, de tankönyvtámogatásról nem tud a pedagógusszervezet vezetője. Az iskolai könyvtárakban ennek ellenére lehetnek ilyen taneszközök, és ez nem is baj – fogalmaz Lászlófy Pál –, hiszen a testvériskoláktól kapott kiadványokból a diákok megtudhatják, hogyan tanulják az adott tárgyat külföldön, megismerkedhetnek másfajta megközelítéssel is. Sok iskola – látva a központi források elapadását – a saját kezébe vette az eszközbeszerzés sorsát, s szponzorok pénzéből, szülői adakozásból taneszközöket, oktatási anyagokat vásárolt.
– Nem várhatjuk el, hogy kidobják a drága pénzen megvett csillagászati térképet csak azért, mert a Chartographiánál nyomtatták – mondja a pedagógusszövetség vezetője. – Ha ez így folytatódik, lassan oda jutunk, hogy újra elkészül a tiltott könyvek jegyzéke, és a betű lesz az ország legnagyobb ellensége.
Az utóbbi napokban elcsendesedett a vihar, a „tankönyvkommandó” visszatért Bukarestbe. A pedagógusok úgy vélik, az anyaországi költségvetési támogatásból nemrég megnyitott Erdélyi Magyar Tudományegyetem okozta frusztrációt kellett kezelnie a román belpolitikának azzal, hogy „bekeményítve” megmutatta, ki az úr Erdélyben.
– Ilyen világ van nálunk – fogalmazott egy nyugdíjas tanár –, a bukaresti urak egyik kezében gyeplő, a másikban ostor. Ha mindkettőt egyszerre használják, nagyon nehéz előrehaladni.
migránsközpont
Exkluzív: Migránsokat telepítenének egy római iskola mellé, a szülők tiltakoznak + videó
