A minap csődbe ment müncheni sajtócézár – aki mindmáig Magyarország utazó nagykövete és dandártábornoka – tálcán kínálja leleplezésre váró lódításait. Csupán túl gazdag volt ahhoz, hogy bárki is késztetve érezte volna magát, vegyen a felkínált tálcáról. Hogy az MSZP–SZDSZ-barát sajtó következetesen szemet hunyt a szemfényvesztő generális fáradt huszárcsínyei fölött, érthető. Neki volt hasznos. Például a Kurírnak, a magyar sajtótörténelem talán legszennyesebb bulvárlapjának és a privatizált, VIP-es vezetésű (Mester Ákos, Bölcs István) 168 Órának mint a Ferenczy Europress termékei fogyasztóinak. Hogy a hivatalos polgári oldal a füle botját sem mozgatta a jobboldali sajtóban eddig megjelent tényfeltárásokra, az már fölöttébb feltűnő.
E cikk célja, hogy a feltűnő anomáliát még feltűnőbbé tegye. A cikkben szereplő valamennyi állításunkat dokumentumok támasztják alá.
Egy Peter Glotz nevű német szocdem azt írta kebelbarátjáról összehordott életrajzában, hogy Ferenczy 1944-ben, a Horthy-hadseregben tartalékos hadnagyi rangot viselt. Ezt a hazugságot az aggkori rangkórságban szenvedő Josef von Ferenczy előszeretettel terjeszti magáról, noha minden tárgyi bizonyíték az ellenkezőjéről tanúskodik. A Horthy-korszak hivatalos közlönyeiben például az előléptetések és kinevezések között semmi nyoma sincs annak, hogy Ferenczy valaha is tiszt volt a régi világban. Nevének első hivatalos említése csak a szovjet megszállás után kiadott Honvédségi Közlöny 1945. július 15-i számában található. Eszerint az új rendszer július 1-jei hatállyal Ferenczy József őrmestert alhadnaggyá léptette elő.
Meg kell hagyni: a Horthy-hadsereg őrmestere ezután üstökösként száguldott fölfelé a megszállt ország tiszti ranglétráján. Alig két hónap múltán, 1945. szeptember 1-jén megkapta az áhított hadnagyi rangot, amelyet Herr Glotz, a Ferenczytől betáplált információ alapján, jó egy évvel korábbra és egy homlokegyenest más politikai rendszer idejére datált.
Ferenczy fel sem varrta a hadnagyi csillagot, máris, ugyanazon a napon, 1945. szeptember 1-jei hatállyal századossá léptették elő. A villámgyors karriert a kommunista pártnak köszönhette. A központi vezetőség ugyanis 1945. október 22-én egy listát küldött a honvédelmi miniszternek, s ebben „kiemelkedő munkát végző párttagjaink” soron kívüli előléptetésére tett indítványt. A névsorban a második helyen Ferenci (mai nevén von Ferenczy) József hadnagy szerepel, javasolt rendfokozata százados. A honvédelmi miniszter olyan buzgón tett eleget a párt kívánságának, hogy Ferenczyt az előbb említett viszszamenőleges hatállyal gyakorlatilag azon a napon léptette elő századossá, amelyiken hadnagy lett.
A kommunista párt irománya egy csapásra megcáfolja Ferenczynek ezt az állítását is: „Sosem voltam semmiféle párt tagja, még Magyarországon sem.” (Ez olvasható minden életrajzában és több nyilatkozatában.) A bizalmas pártarchívumból kiásott dokumentum szerint Ferenczy már 1945-ben a Magyar Kommunista Párt tagja volt.
De nem akármilyen tagja: „kiemelkedő pártmunkáját” a budapesti helyőrség nagy hatalmú D osztályának vezetőjeként végezte.
Történészek megírták, hogy a szovjet megszállás után a hadsereg D osztályának feladata a szovjet mintára szerveződő honvédség személyi állományának szűrése, hangulatának kikémlelése, a katonák kapcsolatainak szemmel tartása, a régi tiszteket kiebrudaló, úgynevezett igazoló eljárások felügyelete volt. A D osztály alig egy év múltán a hírhedt terrorszervezet, az ÁVH létét is megelőző katonapolitikai osztály kötelékébe került. Ennek országosan 300-350 tagja volt, kizárólag hétpróbás kommunisták, akárcsak Ferenczy százados. Amikor ezeket a lesipuskás kádertiszteket a hírhedt „katpol” állományába helyezték, a budapesti első honvéd kerületi parancsnokság 47. számú parancsa külön is méltatta Ferenczy érdemeit. Az általa vezetett D osztály – a parancs szavai szerint – kimagasló eredményt ért el a demokrácia ellenségeinek ártalmatlanná tételében. Tájékoztatásul: ebben az időben a „demokrácia ellenségei” megnevezéssel illették azokat a becsületes hazafiakat, akiket nem tudott maga alá gyűrni a kommunista gőzhenger.
A szóban forgó parancs szövegét egyébként tökéletesen meghamisítva közli a Ferenczy József című, 1992-ben Münchenben kiadott kötet, amelynek alcíme: „Életrajzi vázlat kórtörténeti háttérrel.” A kötet a parancsból egyszerűen kihagyta a ma már kompromittáló mondatokat, anélkül hogy legalább pontokkal jelezte volna a hiányt, sőt bizonyos szófordulatokat át is fogalmazott, hogy a mai olvasó számára még jobban összekuszálja Ferenczy valódi tevékenységét.
Ferenczy persze tudta, hogy elhárítótiszti működését nem tudja letagadni. Ezért a kommunista uralom végén az Akadémiai Kiadó (!) gondozásában megjelent Ferenczy-életrajz szerzőjének, a jóindulatú Kunszabó Ferencnek azt a mesét adta be, hogy 1945. március közepén Sulyok Dezső, a kisgazdapárt egyik tekintélyes vezetője kérte meg: vegye át a D osztály irányítását. Ez az állítás, amelyet Glotz is megismételt, szemenszedett hazugság. Sulyok, a prominens antifasiszta és antikommunista politikus ugyanis a szóban forgó időben a németek megszállta Dunántúlon, egy Somló-hegyi présházban bujkált. A háború után Sulyok megírta, hogy a szovjet csapatok 1945. március 25-én szabadították ki rejtekhelyéről. Kézenfekvő, hogy Sulyok aligha láthatta el tanácsokkal a németek megszállta dunántúli présházból „március közepén” – ahogy az Akadémiai Kiadó Ferenczy-mesekönyve állítja – a szovjet uralom alatt álló Tiszántúlon épp állás után vadászó Ferenczy őrmestert.
Mellesleg: Ferenczynél megfigyelhető, hogy előszeretettel hivatkozik elhunyt közéleti nagyságokra. Amíg Sulyok vagy a többi prominens személy élt, takarékosabban tálalta „hőstörténeteit”.
A csődtömeg sajtócézár egyébként aszerint is manipulál, hogy milyen közönségnek szánja életrajzi hazugságait. A közelmúlt történelmében felettébb járatlan Hovanyecz László „felelős szerkesztésében” megjelent Perbeszédtől a párbeszédig című „Ferenczy-műben” van egy elmosódott bilgeri csizmás Ferenczy-fotó azzal a szűkszavú aláírással, hogy: „Mundérban”. Ugyanez a kép a könyv orosz kiadásában már bőbeszédűbb: „A háború végén a magyar hadsereg századosa voltam” – hazudja szemrebbenés nélkül Ferenczy.
Az elmosódott – vagy szándékosan halványított – fotót rövidesen szemügyre veszi egy hadtörténész annak megállapítására, hogy a magyar hadsereg századosai a „háború végén” bilgeri csizmát hordtak-e – mi csak nyilas pártszolgálatosok bilgeri csizmájáról tudtunk eddig –, továbbá, hogy Ferenczy fején tiszti egyensapka van-e, és a bőrzakó (!) gallérján lévő elmosódott maszat századosi rangjelzés-e. (Nyilván nem, hiszen Ferenczy legfeljebb őrmester volt a háború végén.)
Ahogy múltak az évek, Ferenczy tovább dagasztotta hazug legendáját. Az 1989-es életrajzban még szerényen – de dokumentáció híján teljesen hiteltelenül – azt is állította, hogy 1946-ban a kommunista párt rá akarta erőltetni a honvédelmi államtitkári posztot. Erre Ferenczy – Kunszabó tanúsága szerint – meg sem állt a sváb-hegyi Majestic szanatóriumig, ahol megkérdezte – ez is az akadémiai kiadványban áll –, hogy van-e különszoba. Amikor kiderült, hogy van ilyen, nyomban idemenekült a kommunista terror elől.
Mondani sem kell, hogy ez a történet is humbug. Miközben Ferenczy állítólag a szanatóriumban lapított, nehogy államtitkár legyen, és – mert ezt is hazudja – ne kelljen belépnie a kommunista pártba, a HM-ben még évekig nem hajtottak végre államtitkárcserét. Egy legközelebbi, Glatz-előszavas akadémiai Ferenczy-életrajzban biztosan megleljük erre is a magyarázatot: a kommunisták az egész országban nem tudtak fellelni egy Ferenczyhez mérhető hadvezért.
Az idő múlásával azonban Ferenczy mégis államtitkár lett – a német sajtóban. Alig tíz évvel a Kunszabó-könyv megjelenése után a müncheni Abendzeitungban egy Ferenczy-interjú összekötő szövege nem kevesebbet állít, mint hogy „az egykori ellenálló harcos” a háború után – államtitkár volt. 2001. augusztus 14-én pedig a Ferenczy-birodalmat elparentáló Süddeutsche Zeitung szintén azt írja, hogy Ferenczy „a háború után államtitkár volt a honvédelmi minisztériumban”.
A sűrűn szajkózott hazugságok meghozták gyümölcsüket. Az „államtitkár úr” a kommunista diktatúrától megkapta a Csillagrendet, díszpolgárságot, köszönőleveleket Németh Miklós miniszterelnöktől és Horn Gyulától, a Cölöpök című németországi bestseller szerzőjétől (vaj ki volt Horn „irodalmi ügynöke” a német könyvpiacon?), nemzetközi konferenciákon bratyizhatott a Mindszenty bíborost és a magyar népet gyalázó bértollnokkal, Boldizsár Ivánnal, majd Hans Joachim Hoffmann-nal, az NDK kultúrdiktátorával. (Lásd a Ferenczy-életrajzok képmellékleteit!) A közelmúlt „életrajzköteteihez” Glatz Ferenc, az Akadémia elnöke írt dicshimnuszokat előszó gyanánt. Az orosz kiadás előszavában a naiv, félrevezetett Csoóri Sándor aligha humoros szándékkal idéz egy Ferenczyhez címzett állítólagos Arafat-levelet, amelyben ez áll: „Kedves Jóska! A hatvanas évek végén adtad ki az első olyan könyvet, amely az izraeliek és a palesztinok közeledésével foglalkozik. Ma – harminc évvel később – tényleg közel kerültünk a békéhez. Megelőzted a korodat.” Nagyon megelőzte.
A kommunista párttól századosi ranggal felruházott Ferenczy előtt haptákba vágták magukat a honvédelmi miniszterek is. Für Lajos 1991-ben alezredessé, Keleti György 1994-ben ezredessé léptette elő. Két évvel később Göncz Árpád már Ferenczy tábornokkal iszogatott. A közben vitézzé ütött Ferenczynek Keleti György díszszablyát adományozott a választási vereség előtt. Az SZDSZ-es Mécs Imre talpnyaló beszédekben méltatta a hőst, aki Keletitől szintén az utolsó pillanatban kapott egy olyan magyar és angol nyelvű tábornoki igazolványt is, amely szerint Ferenczy „a miniszter felkérésére … a HM támogatásával folytat hazai és nemzetközi tevékenységet”.
Linkségeinek sorozata 1994-ben hozta meg Ferenczy számára a legnagyobb hasznot, amikor az újdonsült Horn Gyula miniszterelnök javaslatára Göncz Árpád kinevezte gazdasági ügyekben utazó, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté. Budapesten felállított Ferenczy-ügynöksége a levitézlett káderek elképesztően busásan dotált melegágya volt. Vezetőjének – havi húszezer márkáért, mondják a bennfentesek – azt a Pálos Tamást nevezte ki, aki a kommunista éra idején az MTI vezérigazgatójaként határozta meg, hogy a nagyvilág híreiből mi kerülhet a hazai közvélemény elé. Helyettese Csák Elemér volt, aki moszkvai tanulmányai után New York-i tudósítóként jelentgetett az imperialisták tengerentúli fészkéből, Bolgár Györgyhöz, Kulcsár Istvánhoz és a kommunista diktatúra szupermegbízható, a lábujjuktól a hajuk gyökeréig átvizsgált társaihoz hasonlóan. De ott talált munkát Bajnok Zsolt, a Minisztertanács rossz emlékű Tájékoztatási Hivatalának vezetője is. Pintér Dezsőnek pedig beszédírói és egyéb szolgálataiért olajozta a pályáját.
A volt Király utcai narancskereskedő pályája végén már generális, államtitkár és excellenciás úr.
(A velencei nyaralójában, az Excelsior palotában az őt felkereső Spiegel magazin szerint néhol Herr Baronnak, vagyis báró úrnak szólíttatja magát a lap által „ósdi ereklyének” nevezett „pomádékirály”.)
Von Ferenczy hivatalos levélpapírjának angol nyelvű fejléce szerint nem gazdasági ügyekben utazó nagykövet, hanem rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. A levélpapír fejlécéről csak az az ország maradt le, amelyet állítólag képvisel: a Magyar Köztársaság.
Az 1998-as kormányváltás után a Külügyminisztérium nem élt azzal a lehetőséggel, hogy megvizsgálja: jogszerű-e az érvényes szabályok szerint hazánk külgazdasági képviseletét egy olyan személy kezében hagyni, akinek kiterjedt gazdasági és pénzügyi érdekeltségei vannak mind Magyarországon, mind azon a területen, ahova az akkreditációja szól? Az új külügyben pedig nem olvassák már a Népszabadságot, különben értesültek volna arról, hogy a nagykövet urat 1998-ban adócsaláson érték, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Németországban.
Magyarországot és polgári kormányát tehát mindmáig egy olyan ember képviseli a világban gazdasági utazó nagykövetként, aki büntetett előéletű. (Németországban nem sikk az adócsalás.) A Magyar Honvédség tábornoki egyenruhájában pedig olyan aggastyán feszít, aki átlátszó hazudozással építette fel Háry Jánost is pironkodásra késztető katonai karrierjét.
Josef von Ferenczy 1957-ben alapítja meg az NSZK-ban azt a Film-Presse Agentur névre keresztelt vállalkozását, amely későbbi sajtóbirodalmának alapja lesz. A müncheni központtal – később már részvénytársaságként (Ferenczy Media Holding néven) – működő Ferenczy-birodalmat később két felnőtt fiával, Csabával és Andrással irányítja a fiúk tragikusan korai haláláig. Tucatnyi vállalata felöleli a sajtó, a hírügynökségi munka, a rádió, a tévé, a könyvkiadás és a public relations számos területét.
1948-ban történt távozását követően Magyarországon a nyolcvanas évek derekán már mint nyugati sajtócézár kerül reflektorfénybe. A battonyai és később a kecskeméti gyermekfaluk támogatójaként kap sajtónyilvánosságot, majd 1988-ban, az Ellentétek párbeszéde című könyve második magyar nyelvű kiadásának bemutatóján részt vesz – ahogy az egykori MTI-hír fogalmaz – „Berecz János, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára s az állami, társadalmi, kulturális élet több vezető személyisége”.
Josef von Ferenczy magyarországi pályafutásának néhány fontosabb dátuma az elmúlt 15 évből:
1986 Megkapja a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjét a magyarországi gyermekfalvak létrehozásában vállalt szerepéért.
1988 Szülővárosa, Kecskemét díszpolgárrá avatja.
1989 Megalapítja a HungaroConsult nevű céget, amely Magyarországnak az első nagy sajtóbirodalmat, az Axel Springert „közvetíti”.
1991 Az Axel Springer Budapest Kiadói Kft. létrehozza a Ferenczy Europress Budapest elnevezésű sajtóügynökséget. Az ügynökség vezetője Pálos Tamás lesz, aki a rendszerváltás előtt a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója volt (Ferenczy Ellentétek párbeszéde című könyvének mindkét magyar kiadását az akkori MTI gondozta).
1992 Josef von Ferenczy az Alfa Csatorna elnevezésű nemzetközi műholdas tévéadás létrehozására alakult alapítvány, az Első Közép- és Kelet-európai Együttműködés kuratóriumának tiszteletbeli elnöke lesz. Az alapítvány az elmúlt években több milliárd forintos állami támogatást kapott, ám a tervezett televízió a mai napig sem kezdte meg működését.
Göncz Árpád államfő – Antall József miniszterelnök javaslatára – a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét adományozza von Ferenczynek.
1994 Göncz Árpád államfő gazdasági ügyekben rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezi ki a médiavezért.
A Demokratikus és Független Magyarországért Emlékéremmel tüntetik ki von Ferenczyt.
1995 Keleti György honvédelmi miniszter Josef von Ferenczyt tartalékos ezredessé lépteti elő.
1996 Von Ferenczyt tartalékos dandártábornokká nevezi ki Göncz Árpád államfő.
Második fia halála után Ferenczy külső partnert próbál bevonni a cégbirodalomába, 49 százalékos tulajdonrészt ajánl, ám a befektetőkkel folytatott tárgyalásai sorra kudarcba fulladnak.
2001 A brit Tempus, amellyel korábban partnerségre lépett, nem orvosolja vállalkozásainak pénzügyi gondjait: a Ferenczy Mediahaus GmbH 2001. augusztus 23-án kénytelen csődöt jelenteni. Arról, hogy ez a bejelentés mennyiben érinti von Ferenczy hazai érdekeltségeit, érdemi információ egyelőre nem látott napvilágot (a cégcsoport magyarországi érdekeltségei közé tartozik a Ferenczy Media Holding tulajdonában lévő Ferenczy Könyv- és Lapkiadó Kft., a Ferenczy Televízió Budapest Kft. és a Ferenczy–Göllner Kommunikációs és Tanácsadó Kft.).
Forrás: MTI–SAB–Cégvilág
origo.hu
Hamarosan egy színpadra áll Magyar Péter a baloldal vezetőjével, Gyurcsány Ferenccel
