A bojtosúszójú halat egészen 1938-ig csak ősi fosszíliákból ismerték a szakemberek, ekkor azonban egy élő példányt fogtak ki a tengerből Madagaszkár közelében. A hír akkor megdöbbenést keltett, mivel a coelacanth-ról azt hitték a paleontológusok, hogy a dinoszauruszokkal egy időben, 80 millió évvel ezelőtt kihalt.
Az első kifogott példány nyomán „élő fosszíliának” elnevezett coelacanth fénykorát a földtörténeti devonkortól, 350 millió évvel ezelőttől a krétakorig élte, akkor óriási mennyiségben népesítette be a tengereket. A bojtosúszójúak azért játszanak fontos szerepet a paleontológiában, mert úgynevezett nyélen ülő úszóik miatt sokan a halaktól a kétéltűekhez vezető átmeneti formának tartják őket. Eddig csak a madagaszkári lelet létezett Afrika közeléből, de a kenyai felfedezés reményt ad arra, hogy a coelacanth még ma is sok helyen él.
A nyílt munkaerőpiac szippantotta fel jelentős mértékben a közfoglalkoztatottakat
